Úgy 15-20 éve történhetett. Mármint nálunk, Kelet-Európában. Mikor is a rendszerváltást csak lassan, fokozatosan, de követte a nagy nemzetközi márkák kishazánkba való bemenetelése.
Nem idegen számomra a gondolat, hogy az ősközösségi társadalomban, amikor összetalálkozott két nemzetség, a nők irigyen lesték, hogy a másik miképpen kötözte meg az állatbőrt, és igyekeztek lekoppintani. S ezzel útjára indult a divat!
– Kik tartoznak a divatbiznisz képviselői közé, és miért fontos az ő szerepük? – kérdeztük Mészáros Magdolna szociológustól, aki diplomamunkáját divatszociológiából írta.
A kedvenc márkáihoz ragaszkodó nő élete kényelmes, mert biztos kézzel válogat a legújabb trend darabjai között. Nem játszogat, keresgél annyit – tutira megy”, s így kevesebbet téved.
Nem baj, ha szeretjük a márkákat – finomodik az ízlésünk, ha csak egy-két „márkából” öltözködünk. Lassan ugyanis megtanuljuk, milyen vonalú ruha és színkombináció áll jól nekünk, s később bátrabban portyázgathatunk más üzletekben is.
Ha azt szeretnénk, hogy komolyan vegyenek, és belső emberi kvalitásaink, ne pedig nemiségünk szerint ítéljenek meg bennünket: örök darabokra és letisztult formákra van szükségünk. Vagyis: klasszikusokra minden nőnek szüksége van.
Éljenek az alapdarabok! Éljen soká a klasszikus! Mert mindig újnak hat, mert elnyűhetetlen, mert nőies, mert bármikor előkapható, mert bárhova felvehető. Igazi adu ász!
