Úgy 15-20 éve történhetett. Mármint nálunk, Kelet-Európában. Mikor is a rendszerváltást csak lassan, fokozatosan, de követte a nagy nemzetközi márkák kishazánkba való bemenetelése.
Nem idegen számomra a gondolat, hogy az ősközösségi társadalomban, amikor összetalálkozott két nemzetség, a nők irigyen lesték, hogy a másik miképpen kötözte meg az állatbőrt, és igyekeztek lekoppintani. S ezzel útjára indult a divat!
– Kik tartoznak a divatbiznisz képviselői közé, és miért fontos az ő szerepük? – kérdeztük Mészáros Magdolna szociológustól, aki diplomamunkáját divatszociológiából írta.
A kedvenc márkáihoz ragaszkodó nő élete kényelmes, mert biztos kézzel válogat a legújabb trend darabjai között. Nem játszogat, keresgél annyit – tutira megy”, s így kevesebbet téved.
Nem baj, ha szeretjük a márkákat – finomodik az ízlésünk, ha csak egy-két „márkából” öltözködünk. Lassan ugyanis megtanuljuk, milyen vonalú ruha és színkombináció áll jól nekünk, s később bátrabban portyázgathatunk más üzletekben is.
Ha azt szeretnénk, hogy komolyan vegyenek, és belső emberi kvalitásaink, ne pedig nemiségünk szerint ítéljenek meg bennünket: örök darabokra és letisztult formákra van szükségünk. Vagyis: klasszikusokra minden nőnek szüksége van.
Éljenek az alapdarabok! Éljen soká a klasszikus! Mert mindig újnak hat, mert elnyűhetetlen, mert nőies, mert bármikor előkapható, mert bárhova felvehető. Igazi adu ász!
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."