A kezdeteket gyakran homály fedi, s talán ez így helyes. Ugyancsak titok fátyla borítja annak a kézitáskának a születését is, amely több mint ötven éve a legkeresettebbnek, a leginkább körülrajongottnak számít. A puszta márkanév helyett csak így nevezik az egész világon: Kelly Bag. Készíti a Hermès.
A születés pillanata nem ismert. Valamikor a múlt század harmincas éveiben tervezte egy Robert Dumas nevű bőrdíszműves (immár a negyedik generáció tagja volt, aki továbbvitte a szakmát). A család évtizedek óta szíjgyártásra és utazótáskák készítésére specializálódott, és most egy „petit sac de voyage à courroie, pour dames” kézitáskát akart megalkotni.
A Kelly Bag
Ahogy ez a kifejező, bár kevéssé attraktív elnevezés mutatja: egy kis, trapéz alakú, dupla fülű női táskáról van szó, amely pici biztonsági lakattal záródik. A kézitáska egyenes ágú leszármazottja a Hermès egyik legnépszerűbb kézitáskájának, a nagy formátumú és rendkívül kényelmes Haut à Courroies táskának, amelyet a 19. század végén alkotott meg Émile-Maurice Hermès az újonnan megjelent, „hipermozgékony férfiak” kérésére. Akiknek a vadonatúj közlekedési eszközhöz – az automobilhoz! – ügyes és megbízható társra volt szükségük hosszabb-rövidebb felfedező útjaikon. Míg a Haut à Courroies célzottan a zsokék és lovasok számára készült, akik ebben vitték magukkal lovasfelszerelésüket, amikor automobiljaikon lovas és lóverseny-kalandokra indultak, a harmincas évek női kézitáskája a dinamikus, szabad és önálló női lét kelléke lett.
Alakja és jellege hasonlított elődjére, csak a mérete lett kisebb: egy füle volt, amelyet tervezője úgy alakított ki, hogy a nők a karjukra is fűzhessék. A táska aljára négy fémnittet erősített, melyeknek köszönhetően a táskát bármilyen felületen elhelyezhették, akár földre is tehették, ami a korabeli „tisztes” kézitáskákkal szemben kifejezetten forradalmi újítás volt. A táska elnevezésének születését is homály fedi. Nem tudni, hogy ez az ikonikus darab miért kapta a Hermès Kelly nevet, csak annyi ismeretes, hogy Grace Kellyről, az Oscar-díjas színésznőről (1954-ben kapta a díjat A vidéki lány című filmben nyújtott alakításáért), Hitchcock múzsájáról nevezték el.
Egyesek tudni vélik, hogy ez a legendás ridikül akkor jött divatba, és lett a hisztérikus érdeklődés tárgya, amikor a Life című magazinban megjelent egy fénykép az akkor már monacói hercegnéről, aki férje, III. Rainier társaságában látható. Grace éppen egy Hermès ridiküllel próbálja eltakarni terhességét a kíváncsi tekintetek elől.
Nagy kár, hogy a Life archívumában nincs nyoma ennek a fényképnek. Igaz ez, vagy csupán legenda? Tudjuk, hogy minden mítosznak van egy kis alapja – valószínűleg ennek is. Egyvalami biztos: a Grace Kelly és Rainier herceg eljegyzéséről készült képek bejárták a világot. A színésznő szüleinek pennsylvaniai otthonában tartott gyűrűváltásra 1956 januárjában került sor: Grace Kelly egy apró mintás, harangaljú fehér ruhát választott – és kiegészítőnek egy Hermès táskát! Lehet, hogy a hűvös szépség forró imádata e praktikus táska iránt épp ekkor kezdődött, és az évek folyamán csak nőttön-nőtt, olyannyira, hogy végül a Hermès házat is meggyőzte. A trapéz alakú kézitáskát – hálából – Kellynek nevezték el.
Grace Kelly jelen volt az ún. „IT BAG” jelenség születésénél is (IT BAG: az épp divatban lévő dizájnerek táskamodellje). Ilyen darab – már aki megengedheti magának! – minden divathölgy kelléktárában megtalálható, és ez az IT BAG kelléktár minden szezonban újabb darabokkal bővíthető, a divatipar nagy örömére. S még egy különlegesség: a mai táskákat a marketing szabályai szerint tervezik és gyártják. Ezzel szemben a Hermès Kelly teljesen természetes módon, gyakorlati követelmények hatására keletkezett, és lett belőle IT BAG. Ugyanez mondható el a Hermès másik kézitáskájáról, a táskapanteon következő darabjáról, a divatfüggők áhított kiegészítőjéről, a Birkin Bagről. Ez a táska is egyszerű, de híres nevet visel.
Keletkezését nem fedi titok: egy véletlen találkozásból született. Történt egyszer (1983-ban), egy szép napon, hogy a Párizs-London repülőjáraton összefutott Jane Birkin és Jean-Louis Dumas. Jane Birkin bájos angol színész- és énekesnő, akit a hatvanas évek végén Antonioni Nagyítás című filmje és a nagy botrányt kavaró „Je t’aime... moi non plus” című erotikus dal tett híressé, Jean-Louis Dumas pedig már 1978-tól a Hermès cég főigazgatója volt.
A Birkin Bag
A felszállás előtt Jane Birkin fel akarta tenni kézitáskáját a csomagtartóba. Tudnivaló, hogy a fiatal anyák, aki akkoriban ő is volt, nem levéltáskával utaznak. A tömött kézitáska leesett, és tartalma kiborult. Szanaszét repültek a feljegyzések, az igazolványok, a Hermès jegyzettömb. Pár szitokszó is elhangzott, amit a színésznő mellett ülő Dumas is meghallott. S hallotta Jane Birkin javaslatát is, miszerint az utazó nőknek egy akkora táska kellene, amelybe minden nélkülözhetetlen dolog belefér. Jean-Louis Dumas Párizsba érve azonnal nekiállt, hogy tervezzen egy olyan kézitáskát, amely megfelelne Jane Birkin elképzeléseinek.
Az ám! Egy kártyarekeszes táskát tervezni nem nagy kunszt, viszont annál nehezebb megalkotni egy „tökéletes” táskát! A szíjgyártók leszármazottja azonban nem esett kétségbe, hiszen ősei régen megoldották már ezt a feladatot. Csak vissza kellett nyúlnia a százéves Haut à Courroies-hoz, némileg változtatni a méretein, és már meg is született az új kézitáska! Jane Birkin tetszését azonnal elnyerte, és máris elválaszthatatlanok lettek. Jane Birkin ki is tartott a Birkin Bag mellett, egészen addig, amíg íngyulladást nem kapott, amitől nem tudta felemelni a nehéz táskát. Kénytelen volt más táskát választani, ami nem volt ugyan ikonikus darab, viszont jóval könnyebb volt. 2011-ben tehát búcsút vett a Birkin 1-től, és átadta magát egy kicsi, skót mintás ridikül varázsának. Legendás fekete Birkin Bagjét árverésre bocsátotta, és az el is kelt 110 ezer euróért. Az összeget jótékony célra ajánlotta fel.
Nincs abban semmi meglepő, hogy ez a két női kézitáska lett a táskák királynője, nők millióinak vágyálma. Ennek oka, hogy a mai, gyárilag készült táskákkal szemben minden Hermès táskán van egy icipici tökéletlenség, ami a kézi gyártás sajátja.
Egyetlen táska elkészítése 18-24 órai gondos és finom munkát igényel, amely alatt a táskavarrás mesterei ezer meg ezer öltéssel fűzik egybe a táska több tucat alkotóelemét. Mindkét modellt a megrendelő pontos kívánságai szerint készítik el, kezdve a legfinomabb bőrfajtáktól a méreten és színeken keresztül az egyéni apróságokig. De nem elég akarni és megfizetni egy Hermès táskát (10 000 euróért már kapható), ki is kell azt érdemelni, névvel, tettekkel.
Vannak nők, akik fanatikusan gyűjtik a Hermès táskákat. Victoria Beckhamnek például van vagy száz. Már csak azért is, mert a Hermès táskák – köszönhetően a tervezők zsenialitásának, Martin Margielától Jean-Paul Gaultierig – az idők folyamán apróbb változásokon mennek keresztül. Őszinte csodálatot érdemelnek a mólókon már bemutatott „összerakható” táskák, a Kelly Flat és a Kelly Relax modellek, továbbá a Shoulder, a Wicker vagy a csomagszerű Ado. Nagy sikert aratott a Birkin Shadow „trompe l’oeil” változata. Az utcán sok hamisítvánnyal találkozhatunk, gyakran silány utánzatokkal. A divattörténelemben a Kelly és a Birkin táskák holtversenyben a leggyakrabban utánzott kézitáskák közé tartoznak. Paradox módon sikerüknek is ez a legnagyobb bizonyítéka, ahogy annak idején Charles Caleb Colton angol író is megjegyezte: „Az utánzás a hízelgés legőszintébb formája.”
