A leggyönyörűbb téli napon Dömötör Ede fotós kollégánk bemutatta, hogyan lehet a természetben túlélni! Bushcraftoltunk, azaz bozótmíveskedtünk.
Hogyan éljünk túl a természetben? Ebben segít a bozótmívesség.
Az egész nyáron kezdődött. Július utolsó napján hatalmas vihar tombolt Komáromban. Ede és fia, Kristóf a Duna partján sütögettek. Nem volt értelme elindulni: azért imádkoztak, nehogy rájuk dőljön egy fa.
– A pokrócot a fa köré tekertem, a fiam meg alábújt – meséli Ede. – Izgalmas kaland volt. Én meg erre azt mondtam: szeretném megtanulni, hogy mihez kezdhetünk kiszakadva a civilizációból!
Rátalált a világhálón a bushcraftra, és beszerezte hozzá Gyuricza László és Makrai Tibor kiváló könyvét. Közben visszaemlékezett csicsói nagyapjára, aki sok mindenre megtanította. A tanulást a legalapvetőbb túlélő praktikával, a tűzgyújtással kezdte. Igazság szerint ez csak ma újdonság: régen mindenki legalább 10-féle tűzgyújtási praktikát ismert.
Dömötör Ede
A tollaság is nagy élmény volt. A tűzrakáshoz a szikrán vagy az öngyújtón kívül olyan faanyag kell, ami könnyedén meggyullad. Ilyen a faforgáccsá faricskált ágacska – és esős időben is használható. A faág vizes ugyan, alkalmatlan gyújtósnak, de a belseje száraz. Negyedekre vágjuk. Ehhez szükséges egy jó éles kés, és ütőeszköznek egy másik faág. A negyed ág belsejéből vékony forgácsokat készítünk, mintha borotválnánk a fát. Így keletkezik a tollaság! A sok-sok vékony falemezt a levegő átjárja, könnyen begyullad.
A BUSHCRAFT A TÚLÉLÉSSEL KEZDŐDIK
Természeti katasztrófa vagy háború esetén a civilizáció összedől. A garázdák üzleteket fosztogatnak, nem kímélnek semmit és senkit. Elszabadul a pokol, mindenki a túlélésért küzd. Az ember a káoszba merült városból kimenekül a természetbe. És bozótmíves praktikákkal kihúzhatja, míg a helyzet meg nem változik. – Minél kevesebbet tudsz, annál fontosabb a felszerelés! – magyarázza Ede. – Egy jártas embernek egy kés is elég, azzal bármit el tud készíteni. Nálam van kés, bicska, fűrész, olykor kis fejsze is. Az emberek többsége nincs felkészülve a váratlan helyzetekre. Hiába van valakinek nagy autója, ha nem kap benzint...
Túlélési szabály: A bivakolás és a buschcraft kéz a kézben járnak. „3 percet bírunk ki levegő nélkül, 3 órát bírunk ki menedék nélkül (ha az időjárási viszonyok nagyon rosszak), 3 napot víz nélkül, 3 hetet élelem nélkül – és 3 hónapot szeretet nélkül.”
Ponyva
Kötéllel kifeszíthetjük, és alá bevackolhatjuk magunkat. Mivel kilátunk alóla, nem vagyunk úgy elzárva a természettől, mint egy sátorban. Védi a tüzet és bennünket is a szél ellen, visszaveri a tűz melegét. Bivakoláskor akár a földre is teríthetjük, használhatjuk „padlónak“ a matracunk alá, de ráülhetünk főzés közben is. Multifunkciós. Ez egy katonai sátorlap, a határvadászok használnak hasonlót. Anno mikor még volt katonaság, és egyszerre két katona ment őrségbe, mindkettő kapott egy sátorlapot. A két fél sátorlapot összeillesztették, és így megvédte őket a fagytól, a széltől, az esőtől. Ma is, ha valaki kint ragad a természetben, és nem szeretne elázni, kifeszítheti a lapot a fák közé. Mi a tűz mellé raktuk, megfogta a meleget.
Érdekességek a buschcraftról
A bushcraftnak sok előzménye van, még mifelénk is. Például az erdélyi néprajzosok rengeteg túlélőtechnikát leírtak, melyet a nép között gyűjtöttek. Tájainkon az első komolyabb kiadvány az egykori Csehszlovákiában jelent meg (Mirko Vozátka: Természetjárók enciklopédiája).
A második világháború előtt a magyar cserkészek kiadványai gazdag tárai voltak eme tudásnak. A cserkészek nemegyszer többet tudtak, mint ma tudnak a „bozótmívesek”.
A bozótmívességre ma külön iparág épül. Pedig csak elég okosan válogatni, a katonai üzletek kiváló felszerelést árusítanak.
A bushcraft mesebeli figurája Fekete István Tüskevárának bölcs Matula bácsija, aki méltó párja Robinson Crusoe-nak. A könyv nádasokkal kapcsolatos életviteli ismereteket ad olvasóinak.
A külhoni szerzők könyvei ma az amerikai katonai szabályzatot veszik alapul. Számunkra ezért nem nagyon használhatók. A magyar „Bushcraft” kiadványt is katonák írták, ami nem véletlen, hisz a mozgalom a katonai túlélésből született. Sok jó példa kínálkozik a történelemből is. Az Északi-sark angol kutatói először lenézték az inuitok fókabőrből készült ruháit – egészen addig, míg a saját gyapjúruháikban meg nem fagytak, és a sózott marhahústól (az egyoldalú étkezés miatt) skorbutot nem kaptak. A természet parancsa így szól: alkalmazkodni kell. A nagy példakép, Archie, a Szürke Bagoly prémvadászként kezdte. Tíz évet élt az indiánok között, és megtért: a hódok nagy védelmezője lett. Övén mindig ott volt egy Bowie kés, melyet bal oldalán, ferdén viselt. Ez a legjobb hordásmód a túlélőkés gyors elővételére...
