Elmegy a férfi. Azt mondjuk, gazember, mert lelépett egy fiatalabb vagy egy idősebb nővel. Ám vannak esetek, mikor a nő feszíti túl a húrt, vagy épp miatta keserű az élet. S a férfi szenved, nem a nő.
Három történet, három különböző korú férfi, három tanulság.
(Kép forrása: thisiscolossal.com)
ANDRÁS TÖRTÉNETE
– Harminchárom éves vagyok – kezdi András. – Már vágytam egy komoly kapcsolatra. Olyan nőt képzeltem el magam mellé, aki tisztel, és akit én is tisztelhetek. Szakács vagyok egy jól menő bisztróban, sokszor hétvégén is dolgozom. Aki engem visz, annak ezzel is számolnia kell.
– Hogy jött képbe a szerelem?
– Egy szórakozóhelyen találkoztam Andival. Mikor belépett a terembe, egymásra néztünk, és én abban a percben tudtam, hogy őt kerestem. Rögtön szóba elegyedtünk, megbabonázott a kisugárzása. Egyszerre volt nő és kislány. Még az is imponált, hogy elvált, és van egy 10 éves fia. Nagyra nőtt a szememben, mert nagybetűs anya volt. Egy percig sem ijedtem meg a feladattól, kis ideig kisfiúkat edzettem karatéra, értek a gyerekek nyelvén. Andi hat évvel volt idősebb nálam, de az csak megfűszerezte a kapcsolatunkat.
– Idillikusan alakult minden?
– Ha a felhőtlen viszonyt nevezik idillnek, zavaró momentumok nélkül, akkor igen. Fél éven belül vettem egy lakást, Andi hozzám költözött. Két hónapig szőnyeg- és függönymintákkal a táskájában járkált, én meg lubickoltam a boldogságban. Nem számított, hogy lemerítettük a bankszámlámat. Van két keresztgyerekem, ikrek, Andi fiával, Sanyival voltak egykorúak. Az elején együtt játszottak, de amint Sanyika birtokon belülre került, fennhéjázó lett. A lányok semmihez sem nyúlhattak a szobájában, becsapta előttük az ajtót.
Olvasson tovább: András története
ZOLTÁN TÖRTÉNETE
Zoltán 40 éves. Az a férfi, aki nehezen dönt, és még a reménytelen helyzetekben is kitart. Az az ember, akiből a választ harapófogóval kell kihúzni. Van benne kis feszültség, azt mondja, idő kell neki ahhoz, hogy felengedjen. Végül mégiscsak sikerül jó három órát elbeszélgetnünk az életéről. Zoltán festőbrigádot vezet, jól keres. Nyugodt ember, de azért tud heveskedő is lenni.
– Tönkrement a házasságod, s nem érted, miért. Miért?
– Több mint 20 éve vagyok házas. Most legfőképp tehetetlennek érzem magam. De előbb vagy utóbb minden nő kikészíti a férjét, nem igaz? – néz rám oldalról, sandán.
– Jó, jó, de ez fordítva is áll! – veszem fel a fonalat.
– Á, ti, nők, mindig egymás pártját fogjátok!
– Mégis, mi volt nálatok a gond?
– Amikor évek óta egyedül ülsz esténként a tévé előtt, akkor egy idő után eleged lesz, és elindulsz jobbra vagy balra. A feleségem varrodát működtet, és gyakorlatilag éjszakai műszakban dolgozik, hogy érkezzen a megrendeléseivel. Nem tudja beosztani a munkáját, kifolyik a kezéből az idő. Vagy az egész csak ürügy, hogy ne kelljen egymás mellett ülni esténként a kanapén. Nem tudom – ingatja fejét.
– Nem lehet, hogy az egyik is igaz, és a másik is? Ő milyen nő?
– Magának való, sose voltak közös programjaink. Esetleg, ha megszerveztem valami jó kis utazást. Kíváncsi ember vagyok, szeretem az országot járni. Szeretek lemenni a tengerhez, szeretem a magyar termálfürdőket. A lányunk rosaceás, ilyenkor kivirul. Ám Kati az utóbbi években a visszaúton már csak a megrendeléseit intézte... Végig azon lamentált, hogy minek ez az egész, felesleges pénzköltés, rongyrázás. Baj volt, hogy nincs program; ha nincs, miért nincs, ha van, akkor miért van?
Olvasson tovább: Zoltán története
PALI BÁCSI TÖRTÉNETE
Pali bácsira várakozom, aki fölött évekig zsarnokoskodott az exneje. Elmondhatjuk, hogy Pali bácsit palira Vették... Az asztalok mögött felbukkan egy fiatalosan öltözött úriember. Kockás nadrág, snájdig hózentróger. Nem erre számítottam, én egy megtört emberre vártam. Pali bácsi majd kicsattan az egészségtől, orcáján piros almácskák mosolyognak. Nem egy megtört emberrel rázok kezet!
– Hatvanévesen, életemben először úgy nézek ki, ahogyan mindig is szerettem volna – mondja. – Vidám vagyok, és egy boldog, boldog ember! Élvezem, hogy átvettem a kontrollt az életem felett. Végre senki nem vétózza meg a döntéseimet. S legfőképp, senki sem kér tőlem számon semmit.
– Pár éve elvált. Netalántán ez a sok jó a váláshoz köthető?
– Igen – húzza ki magát a piros mellényes úriember. – Most lesz ötödik éve, hogy új életet kezdtem. Ebben a korban már nem szégyenlősködik az ember. Kerek perec kimondom, hogy jól nézek ki! A régi ismerősök nem ismernek rám, olyan testi, szellemi átalakuláson mentem keresztül. Lefogytam 15 kilót, lenyírtam a szakállamat, lecseréltem a ruhatáramat. Sőt, a szemüvegemet is leváltottam kontaktlencsére. Ha a volt feleségemmel összefutok – mert összefutok, mivel vannak közös gyerekeink –, délceg nyárfa vagyok. Kihúzom magam, és a szemébe nézek.
– Miért csak 55 éves korában vált el? Mi történt?
– Annyi, hogy kirepültek a gyerekek. Nyilván a volt nejem is tudta, hogy nem jó a házasságunk, de ő sosem vált volna el. Nem hozzám, hanem a hozzám köthető társadalmi státuszhoz ragaszkodott. Mikor bejelentettem neki, hogy elválok, olyan történt, ami előtte sohasem. Nem jutott szóhoz.
– Miért várt eddig vele? Nem sajnálja, hogy kihagyott sok-sok jó évet?
– Mindketten konzervatív családból származunk. Ugye, én apa nélkül nőttem fel, egy kemény anya mellett. Nem szerettem volna, ha gyerekeim is hasonló sorsra jutnak.
Olvasson tovább: Pali bácsi története
