Tisztelt Szerkesztőség! Az én történetem tíz évvel ezelőtt kezdődött. Egyetemistaként egy koncerten megismertem egy nálam tizenöt évvel idősebb férfit, akibe első látásra beleszerettem.
Boldog voltam, mikor bemutattam a szüleimnek, akik viszont nem örültek a kapcsolatunknak, mivel a barátom jóval idősebb, nős férfi volt. Tiltottak tőle, ezért a kapcsolatunkat titokban tartottuk. Különféle hazugságok árán, lopva töltöttük együtt az időnket.
Sokszor panaszkodott, hogy nagyon elhúzódik a válás, mert nem tudnak megegyezni sem a vagyon, sem a gyermekek láthatásának kérdésében. Aztán egy jóakarónk elmondta a szüleimnek, hogy titkokban még mindig együtt vagyunk, és kiderült az is, hogy a páromnak esze ágában sincs elválni, még csak a keresetet sem adta be, a velem töltött időt pedig munkaértekezletre és túlórákra hivatkozva töltötte távol a családjától. Teljesen összeroskadtam.
Ma már tudom, rosszul döntöttem, mikor a szüleim választás elé állítottak: ő vagy a családom. Én őt választottam, nem érdekelt, hogy nős, az sem, hogy adósságai vannak, csak az, hogy szeretjük egymást. Új életet akartunk kezdeni együtt. A családommal megszakítottam minden kapcsolatot, ő is elhagyta az övét, és összeköltöztünk.
Végre beadta a válókeresetet, és hamarosan szabad férfi lett. Ezt követően gyorsan összeházasodtunk, és olyan nagyon boldogok voltunk!
Nem számított, hogy szinte az összes keresetünk a régebbi adósságok és a gyermektartás törlesztésére ment el, és az sem érdekelt, mikor kiderült, hogy korábbi, házasságon kívüli kapcsolatokból két másik gyermeke is van. Sokszor kért tőlem pénzt, s én, mivel jó pozícióban dolgoztam, megengedhettem, hogy adjak neki. A barátaim hiába óvtak tőle, nem hallgattam rájuk, inkább megszakítottam velük is a kapcsolatot.
Három év után jött az első, majd a második gyermekünk, ő pedig, hogy anyagi biztonságunkat megteremtse, egyre többet túlórázott, egyre fáradtabb és ingerlékenyebb lett. Egy szép napon pedig egy fiatal lány csengetett be hozzánk, szépen gömbölyödő pocakjában a férjem gyermekével. Mikor kérdőre vontam a férjemet, nem tagadott semmit, csak fogta a dolgait, és a lányhoz költözött.
Annamária
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
