Renáta önkéntes. Nálunk nyugatabbra természetes, hogy élete során mindenki dolgozik önkéntesként.
Tudjuk, vannak felelőtlen állattartók, akik nem tudatosítják, hogy az állat nem játékszer, amelyet ha megununk, csak félredobunk. Tornóczi Renáta, az Állatok Szabadsága nonprofit szervezet önkéntese azon van, hogy mindezt megfékezze. A perbetei lány következetesen menti a rászoruló állatokat.
– Kiskorom óta szeretem az állatokat. Már az alapiskolában kiálltam az érdekükben. Volt, hogy verekedtem, mert nem tudtam elviselni, ha valamelyik diák bántotta a kutyákat, macskákat. Ekkor tudatosítottam, hogy nem tűröm az állatok kínzását, bántalmazását, még szóban sem – kezdte a beszélgetést Renáta. – Az egyetem első két évében a tanulásra koncentráltam. Előző évben édesapám szívrohamot kapott, de szerencsére sikeresen felépült. Az ember ilyenkor fogékonyabbá válik. Ekkor eldöntöttem: ideje lépni! Múlt év szeptemberében aztán jelentkeztem az Állatok Szabadságaszervezetnél, és októbertől náluk dolgozom. Lehettem volna menhelyi gondozó, ellenőr vagy kutyasétáltató. A bajba jutott állatokon akartam segíteni, ezért ellenőrként tevékenykedem.
– Pontosan milyen feladatot látsz el?
– A szervezet honlapján található segélyhívószámot bárki hívhatja, a névtelenség megmarad. Felveszem az illetővel a kapcsolatot, ezután kimegyek a helyszínre. Először fotókat készítek a bajba jutott állatról, és a képek később bizonyítékként szolgálnak. Ha a kutya furán viselkedik, felveszem videóra, majd kihívom a tulajdonost. Ha pár napon belül semmi sem változik, újból ellátogatok a helyszínre, de már a Regionális Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Hatóság munkatársával egyetemben és rendőri kísérettel.
A tartók nemegyszer azonnal kiadják a beteg vagy csontsovány kutyát. Ezzel önként lemondanak az állatról. A három hónap alatt 70 kutyát sikerült megmentenem, és a gondatlan gazdák számos figyelmeztetésnek tettek eleget.
– Miből tudod megállapítani, hogy egy kutya furán viselkedik?
– Gyakori eset, hogy a kutyát éveken keresztül nem simogatják, csak eléje dobják az ételt. Az ilyen kutya fél a gazdájától, vagy épp ellenkezőleg, görcsösen örül neki. Sokak szerint az állatkínzás fogalma csak a verésre és az éheztetésre vonatkozik. Megfeledkeznek a pszichikai kínzásról. Az is bántalmazásnak minősül, ha a kutyának túl rövid a lánca, rossz állapotú a bódéja, vagy nincs is. Sárban sem lehet a kutya, mert a baktériumok a körmén keresztül a szervezetébe kerülnek. Mindezt az állattartási törvény is szabályozza, de sokan nem tartják be.
– Mi lesz a további sorsa a megmentett állatnak?
– A menhelyen kivizsgálják, majd átesik az ivartalanításon. Ez segít abban, hogy megfékezzük a kóbor állatok elszaporodását. Legalább öt napig tartják megfigyelés alatt. Miután átesett a kivizsgálásokon, vagy felépült a betegségből, új gazdit keresnek neki. Csak a gyógyíthatatlan kutyákat altatják el végleg. A jól működő nemzetközi kapcsolatoknak köszönhetően sok állat kerül külföldre.
– Munkád során egyedül dolgozol?
– Az önkéntességben a családom is támogat. Édesapám több kutyaszállító ketrecet készített, amelyeket az autóban tartok. Otthon kerti voliert alakítottunk ki a kutyusok számára, mert a mentést követően nem szállítom azonnal a kutyát a pozsonyi menhelyre. Egyszerre többet viszek, így spórolunk az útiköltségen. A szervezet téríti a költségeket, de azon vagyok, hogy minél több pénzt tudjunk az állatokra fordítani. Ha jól dolgozom, akkor juttatásban részesülök. A pluszból az ideiglenesen nálam veszteglő ebeknek vásárolok eledelt, és ha kell, állatorvosi kezelésben részesülnek. Jár az agyam: a jövőben köszönőkártyákkal szeretnék kedveskedni az állattartóknak. A perbetei Tumultus polgári társulás zenei rendezvényeket szervez, és ebből én is kiveszem a részem. Nemrég arra gondoltam, hogy egy jótékonysági koncerttel és kiállítással segíthetnénk egy párkányi állatmenhely megnyitását.
– Volt-e pozitív élményed az önkéntességben?
– Csak pozitív élményem van! Ha az autóban vannak a kutyusok, tudom: már csak jobb lehet nekik. S ennek örülök. Elszántam teszem a dolgom.
