Gyakran megjelent a néni a kutyatápot árusító boltban, az olcsóbb eledelt vásárolta, abból is több zsákkal. Előfordult, hogy csak kétszerre sikerült elszállítania a hatalmas kerekű biciklijén, mert egyszerre csak hármat tudott feltenni. Kettőt a csomagtartóra, egyet a vázra, a lába elé.
Először nem csodálkoztunk, hiszen lehet valakinek több kutyája, azok pedig folyton éhesek... Aztán a néni egyre gyakrabban jött, sokszor úgy számolta ki az aprót. Nem volt ápolatlan, nem volt piszkos, ám mégsem kosztümben tekert el a boltba. Egyszerű asszony volt, akinek néma mosoly bujkált a szája sarkában.
Nem bírtuk sokáig, csak rákérdeztünk, hova viszi azt a sok eledelt. Elmesélte, hogy nagyon sok kutyája van otthon, mert ahány kóbor ebet csak meglát az utcán, azt mind haza kell vinnie. Még az a szerencse, hogy nagy a telek, de már a ház is telis-tele van a befogadott kutyákkal és macskákkal.
Ez az ő élete, az elhagyott négylábúak megsegítése. Ha a szukák tüzelnek, elzárja őket, a balhés kanokat is elkülöníti, hogy ne legyen marakodás.
Továbbra is rendszeresen járt a boltba, vitte haza az eledelt, ám azontúl, ha győztük, segítettünk neki, vagy csak szóltunk, hogy akciós a kutyatáp. Először tiltakozott, mikor felajánlottuk, hogy elvisszük hozzá autóval a zsákokat.
Az udvaron ott állt egy rozsdás autó, annak még a tetején is befogadott ebek szundikáltak. Rendetlenség volt mindenütt, hiszen 30-40 kutya között nehéz rendet tartani. Egyre többször fordultunk meg nála, de a kapunál beljebb sosem engedett. Persze, feltűnt neki, hogy több az étel, mint amiért ő fizetett a boltban; de hálásan elfogadta.
Kevéske nyugdíjából csirkét vásárolt, és levest főzött az árva kis kutyakölyköknek. Karácsonykor együtt ült velük a karácsonyfa mellett, együtt nézték a felvillanó színes fényeket a fenyő ágain.
Angyal Sándor, a történet szerzője
Egy nap aztán telefonált, hogy talált két kutyust, akik céltalanul lődörögtek az utcán; biztosan van gazdájuk. Azt kérdezte, hogyan lehetne megtalálni a tulajdonost. Az internet segítségével néhány órán belül meglett a hálás gazdi, aki azontúl rendszeresen „megtámogatta“ a megtalálót pár zsák kutyatáppal.
Aztán egyszer csak elmaradt a néni, nem láttuk sehol a nagykerekű biciklit, a házánál csak a befogadott ebek csaholtak. Kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegség terítette le. A néni hamar elment, és magával vitte a négylábúak iránt táplált minden szeretetét. Kutyái megsiratták, aztán szétszéledtek; már nem ugatják meg az utcán sétálókat...
