Napjainkban nyelvet és kultúrát is könnyen sajátíthatunk el. Számtalan eszköz és módszer áll a rendelkezésünkre – de mi a helyzet az elődök nyelvével és kultúrájával? És hogyan gondolkodunk magáról a nyelvről?
Nem sokszor érzem, hogy jól jártam azzal, hogy nőnek születtem. Annyi helyzet van, amikor úgyis férfiként kell helytállni. Elenyésző az előnyös pillanatok száma. A nőnap az egyik ilyen. Lehetne mindennap nőnap.
Ez most ilyen „bezzeg az én időmben” gondolatmenet lesz. Öltözködés terén nem sokat változtam tinikorom óta, hiszen a ruhák még mindig csak annyit jelentenek számomra, hogy ne legyek pucér nyáron és ne fázzak télen. Ami pedig a legfontosabb: legyenek kényelmesek!
Amikor először hallottam arról, hogy a nőket sérti, ha tündérnek vagy édeskének szólítják őket, felvontam a szemöldökömet. Arra jutottam, hogy túl sok ma a mimózalélek, aki bolhából elefántot csinál. Ezért kinevettem a kekeckedőket. Egészen a múlt hétig.
Én is, mint sokan mások, a Facebook közösség tagja vagyok. Itt megfigyeltem egy érdekes jelenséget: az ismerőseim túlnyomó részének markáns véleménye van Trianonról.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."