... vissza az erdőbe! Ez legyen az új jelszó. Azt ígérik, hogy ha legalább két órát eltöltünk egy erdőben, utána nyugodtabbak, boldogabbak leszünk.
Az erdő trendi: a #trees az egyik legnépszerűbb hashtag. A fára mászásból is modern szórakozás lett, a kalandparkok tele vannak fára mászókkal. Képeink a várkonyi kiserdőben készültek. (© Fotó: Dömötör Ede)
A nyugati ember még az erdőbe is céllal megy: stopperórával a karján fut, vagy fotókat posztol, esetleg növényhatározóval a kezében kirándul. Arra ugyanis már rég rájött, hogy a zöld szín gyógyít, és a stressz tartós ellenszere. Egy kiadós séta az erdőben átszellőzteti a fejünket, és kikapcsol a napi mókuskerékből. Ám mi még itt is a teljesítményt hajszoljuk: még több kilométert lenyomni, tájfutással próbálkozni, még egy dombot megmászni, egy még érdekesebb faóriást lefotózni...
A keleti ember azonban másként gondolkozik. Azért megy az erdőbe, hogy megmerítkezzék az erdő csöndjében. Az a hír járja, hogy Japánban lassan receptre írják fel az erdei sétát. A tokiói kormány több mint tíz éve tudósokkal vizsgáltatja az erdei környezet hatását az emberi szervezetre.
Mára bizonyítottnak látják, hogy az erdőfürdő – japánul sinrin joku – képes szabályozni a szívverést, csökkenteni a magas vérnyomást és a stresszt. Néhány japán egészségbiztosító már fedezi is az erdőfürdőzés költségét.
Az erdőfürdő gyakorlata pedig azt jelenti, hogy megmerítkezünk az erdő atmoszférájában. Azzal a céllal töltünk időt az erdőben, hogy egészségesebbek és nyugodtabbak legyünk. Szó sincs testgyakorlásról, kocogásról vagy túrázásról.
Az erdőfürdő során csupán kint vagyunk a természetben, megszagolgatjuk a virágokat, beszippantjuk a friss levegőt, elnézegetjük a fák változékony színeit, hallgatjuk a madarak énekét, vagy megborzongunk egy ridegebb fuvallattól. Vagyis minden érzékszervünkkel az erdőre koncentrálunk. A gyógyszer, vagyis az erdőfürdőzés azonban csak akkor hat, ha legalább 2 órát eltöltünk az erdőben. A japánok a 4 órát találják ildomosnak. Kövessük a példájukat!
Miért a japánok?
Nem meglepő, hogy az erdőfürdőt Japánban találták ki, hiszen a japánok szeretik az erdőt: a házaikat, a szentélyeiket, de még az evőpálcikáikat is fából készítik. A japánok zöme azonban ma már városban él, távol került a természettől. (Ám nem csupán a japánokból lett városlakó, becslések szerint 2050-re a Föld népességének hetvenöt százaléka az lesz.) Egyre több időt töltünk zárt térben: az európaiak például idejük kilencven százalékát.
Pedig azok az emberek, akik a természet közelségében élnek, sosem depressziósak, hiszen megtapasztalják, hogy mindig van remény, mert mindig felkel a nap... Vagyis ha több a fa körülöttük, akkor boldogabbak az emberek.
Módszertan
Nem könnyű ráhangolódni az erdő csöndjére. Még ha csöndben vagyunk is, a fejünkben csak úgy zakatolnak a gondolatok. Első lépésként válasszuk ki a séta helyszínét: minden határban van egy kiserdő. Majd kapcsoljuk ki a telefonunkat! Sétálgassunk lassan és cél nélkül – vigyázat, először nehezen megy!
Csak kóboroljunk, s ha úgy tetszik, öleljünk át egy derék fatörzset! A faölelgetés is stresszűző kikapcsolódás. Gyönyörködjünk a természet látványában. Ha kéretlen gondolatok kúsznak elő, akkor koncentráljunk a mély levegővételekre. Csukjuk be a szemünket, hogy a hallásunk kiélesedjen. Az erdőben töltendő idő optimálisan 4 óra. Akinek kevesebb ideje van, az tegyen egy kétórás sétát.
