Mikor az egyik ismerősöm meglátta a díszkertünkbe telepített magaságyásokat, nem állta meg, hogy szóvá ne tegye: mit akarok én ezekkel a koporsókkal?
Mikor elhatároztam, hogy „Én kis kertet kertelek...”, még nem tudtam, hogy a próbálkozások során kis családommal rengeteg kalandban lesz részünk. Szerettem volna, hogy gyermekeimnek is része legyen a „kertélményben”, abban a felszabadultságban, amit gyerekkoromban éreztem, mikor megcsapott a friss termőföld szaga. Szerettem a fekete föld érintését és a cseresznyefánkat, ami mellett testem-lelkem megpihent. Így aztán kertészkedni kezdtünk.
Első körben kiültettük a fiúkkal a bokrokat és az első, majdan árnyat adó gyümölcsfákat a kert végébe. Naivan azt hittem, mindenki tapsol, mindenki boldog, Portos kutyánkat is beleértve – hisz ki nem vágyik kis árnyékra a mostani nagy aszályokban. Az elején semmi jelét nem mutatta, hogy nem imponálnának neki a kiültetett bokrok. Reggel azonban arcul csapott a valóság. Kiderült, hogy a kutya is szeret kertészkedni. Próbáltuk kiokosítani, de lassan ment, a sok kudarc a kedvemet szegte, mert a fák és a bokrok egy része nem is élte túl négylábúnk kiképzését. Így első „kertes” évünk a mentsük, ami menthető-elv jegyében zajlott. Aztán újfent felütötte gyenge fejét a remény, hogy talán most már végre a zöldségekre is sor kerülhet.
„Shopping”
Izgatottan válogattam a kertészeti osztályon a zöldségvetőmagok között. Végül háromféle paradicsommaggal, paprika- és bársonyvirágmaggal (népi nevén büdöskével) távoztam. Otthon felkutattuk az összes joghurtosdobozt és kis cserepet, ami csak fellelhető volt a házban, majd elültettük az icipici magokat, sűrű sorokba. Utána a cserepeket kiraktuk egy napos ablakba, és vártuk, hogy megjelenjenek az első zöld kezdemények. Mikor kikukucskáltak az első levelek, elérkezettnek láttam az időt, hogy átültessük a növényeinket, míg gyökereik még csenevészek, s nem gabalyodnak egymásba.
Miért van szükség pikírozásra?
A szorosan egymás mellé elvetett magoncok versengenek a fényért, a tápanyagért és a vízért, egyszóval nem tudnak tovább kellőképpen fejlődni. Ezt az állapotot meg kell szüntetni, hogy erős, jól termő növényeket kapjunk: ezt szolgálja a tűzdelés. Ám vannak olyan zöldségnövények, melyeket át lehet ültetni, és vannak, amelyeket nem (ezt a saját káromon, még otthon kitapasztaltam).
A tűzdelést azok a növények bírják, amelyek nem érzékenyek a gyökerük bolygatására. Ilyen a paradicsom, a paprika és a bársonyvirág is. Beszereztem hát a hungarocelltáblákat, majd egy kis kanállal átügyeskedtem beléjük kis nevelményeimet.
Palánta-nagyhatalom
Rövid időn belül megtapasztalhattam, hogy palántáim meghálálták a gondos törődést, mert jócskán megszaporodtak. Bizton állíthatom, hogy a magról kitermesztett palántákban temérdek munka van. Minden egyes növénykét külön babusgat az ember, szurkol a növekedésének, locsolgatja, beszél hozzá. Első próbálkozásra 30 darab paradicsompalántám bújt ki. Ezek egy részét ismerősöknek ajándékoztam (kettőt megevett a kutya), de még így is maradt elég. A paprika- és a bársonyvirág-palántáim is szépen fejlődtek: egyre közeledett az idő, hogy a szabad ég alatt bizonyítsák rátermettségüket.
A magaságyás
Hátulról közelítettem meg az ügyet: előbb megvoltak a palánták, mint a konyhakert. Ekkor már tudtam, hogy magaságyásban fogok gondolkozni, mert azt nem tudja feltúrni kedvenc négylábúnk. Olyan helyre szerettem volna kiültetni a palántákat, ahol napsütés éri őket, ugyanakkor szem előtt vannak, hogy majd gyönyörködhessünk bennük. Végül az egyik közeli kertészetben megvettünk három magaságyást. Egy hétvégénk ráment, mire a férjem a fiúkkal kalákában összebarkácsolta az építményt, majd előkészítette a talajt. Bevallom, aktívan nem vettem részt a kivitelezésben, de passzívan mindenbe belebeszéltem.
Amit a magaságyásról tudni kell (avagy ahogy mi készítettük)
A mi magaságyásunk tehát deszkából készült. Elsőnek belülről körülfóliáztuk, de kizárólag csak a keretet, hiszen az ágyás alján távozik majd a víztöbblet a földbe. A rögzítéshez kis szegecseket használtunk. Vakondhálóval kezdtük, erre kerültek a gallyak és a vastagabb ágak, illetve egy megnyesett bokor maradékával a kutya is hozzájárult az altalaj rétegezéséhez. Igazából egész évben gyűjtögettük a ritkításból származó gallyakat, hogy aztán itt méltó helyre kerüljenek; nem beszélve a vesszőkről (ezeket a gyerekek szedték össze, úton-útfélen, amerre csak jártak). Azt tartottuk szem előtt, hogy a legalsó rétegben nehezebben bomló anyagokat használjunk. Persze, azért mindent felaprítottunk (10-15 cm-es darabokra).
A munkát a gyerekek kimondottan élvezték, mindenki kapott egy magaságyást, aminek a feltöltését koordinálhatta. A következő réteget a lekaszált fűnyesedék alkotta. A kertünk végében ugyanis két komposztáló áll: az egyikbe a fűnyesedéket és a kerti hulladékot gyűjtjük. Ezt időnként alaposan meg kell taposni, és ha száraznak tűnik, érdemes megöntözni. Most úgy ítéltük meg, hogy nincs velük baj, de a két gyerek váltig állította, hogy márpedig muszáj lesz locsolni, így engedtünk a nyomásnak.
Végül következett az érett komposzt. Bekerülő komposztunkat a kertünkben keletkezett szerves hulladék alkotta, mint a lehulló falevelek, elszáradt virágok, szintén némi levágott fű – illetve itt landolt a konyhában keletkezett biohulladék, a tojáshéjtól kezdve a teafiltertől át a burgonyahéjig.
A kukába nálunk minimális háztartási hulladék kerül, annak nagyjából egyharmadát komposztálom. Szóval, ez a réteg is rákerült az ágyásra, a tetejére végül sima virágföldet szórtunk. Ekkor újfent a kertészet felé vettük az irányt, mert szó, ami szó, rengeteg földet elnyeltek az ágyások. Minden egyes fordulónál azt gondoltuk, hogy ennyi zsákkal már biztosan elég lesz, de az ágyások minden alkalommal ránk cáfoltak.
Amit kitapasztaltunk
Számolni kell azzal, hogy a talaj ülepedni fog, mivel a rétegek között elkezdődik a bomlás. Érdemes ezért a földet folyamatosan komposzttal, szerves trágyával táplálni. Hisz főként a talajon múlik, milyen lesz zöldségeink tápanyagtartalma. Ha jó a föld, tápláló lesz a belőle készült étel is. (S nem csak üres kalóriákat fogunk enni).
Az ültetés
A rétegezés befejeztével a magaságyásaink alkalmassá váltak a palánták befogadására. Az egyikbe kizárólag az általam nevelt paradicsompalánták kerültek. (Ezek később hatalmasra burjánoztak; nem találtunk karót, amire kiköthettük volna a szárukat.) A másik magaságyást a paprikapalánták vették birtokba, a harmadikat pedig kineveztem „kísérleti ládának”. (Megérzésre társítottam az egyes palántákat, nem néztem utána, mit mivel érdemes párosítani.)
Az ágyás két napig üresen állt, mígnem az üzletben felfigyeltem egy cetlire, amin egy bácsika kézzel írt hirdetésen eladásra kínálta a növénypalántáit. Mi ez, ha nem égi jel? (A mai világban legalábbis.) Felhívtam, és délutánra gazdagabb lettem egy rozmaringpalántával, egy bazsalikommal, egy padlizsánnal és három csilipaprika-palántával. Utóbbiakat ajándékba kaptam. Ismét bebizonyosodott, hogy sok termesztő számára igazi örömforrás a palántanevelés. Mert a bácsitól sokkal többet kaptam, mint amit ténylegesen megfizettem. Hát cukkinim van-e? Nincs? Akkor ad azt is, van belőle háromfajta. Különben is, mit hadonászok azzal a pénzzel, mikor megmondta, hogy ez ajándék!
Eredmény!
Az egy szál padlizsánom rengeteg húsos termést adott, annyit, hogy hetente grilleztem belőle, darált hússal töltöttem meg a belsejét, a lecsómat is feldobta, és tésztához, illetve rakott ételekhez is remekül passzolt. A gyerekeim, akik azt állították, hogy nem szeretik a cukkinit, versenyt szedték, és a szájukat nyalogatták. A csilipaprikából pedig a férjem házi Erős Pistát készített. Igaz, hogy egész délelőtt övé volt a konyha, de igazán finom paprikakrémet állított össze. Lelkesedést láttam az arcán, még külön kis üvegeket is beszerzett hozzájuk. Számtalan ismerősnek adtunk belőle, az utolsó üvegcsénk épp a napokban fogyott el. Közölte, hogy idén még több palántát fogunk ültetni, talált egy új csilis receptet, és matricát nyomtat majd az üvegekre. Azt hiszem, őt is megbabonázta a kert.
Konklúzió
Amit a saját kezeddel végzel, a saját szemeddel látsz, abban lehetsz csak biztos. Mindössze három magaságyásom volt, mégis egész nyáron, sőt őszig el voltunk látva zöldséggel. Mikor kiposztoltam egy fotót a megtermett zöldségekről (paradicsom, paprika, sárga cukkini, lila padlizsán volt a képen), többen megkérdezték, hogy mi a titkom. Mi történt, hogy abból a három „koporsóból” ilyen csodás termények kerültek ki? Pedig azóta tudom, mennyi hibát vétettem, ezért idén sok mindent másképp csinálunk. Kezdve azzal, hogy a magokat nem joghurtosdobozokba ültettem, hanem tojástartóból csináltam palántanevelőt. Már összeállt a terv a fejemben, babot is felfuttatok egy támasztékra...
A fiam januárban azt kérte a születésnapjára, hogy lehessen egy saját bejáratú magaságyása, ami kizárólag az övé, csak ő veteményezhet benne... Lehet tippelni, hogy a kisebbik fiam mit kért márciusban a szülinapjára.
