Téved, aki azt hiszi, hogy a francia nők karcsúságának titka a napi egy doboz Gitane cigaretta és a koplalás. A francia nők élvezik az életet, s ami az evést illeti, nem vetik meg a többfogásos menüt, a bort, a pezsgőt, sőt az édességet sem.
És hogy vékonyságukat megőrizzék, olyan trükköket alkalmaznak, amelyeket már nagyanyáik és dédanyáik is ismertek.
(© Jamie Beck / annstreetstudio.com)
L’art de vivre
Ha hiszik, ha nem, egy francia nő sose süllyedne odáig, hogy olyan banális dologról beszéljen, mint a diéta. A gall kakas hazájában egy hölgy ilyesmiről nem társalog, főleg nem idegennel. Mert a francia nő sokat ad arra, hogy társaságban csak a szívéhez közel álló dolgokról beszéljen: a világról, családról, kedvtelésekről, filozófiáról, politikáról, kulturális eseményekről, evésről... A diétáról – jamais!
Egyetlen étkezést sem hagynak ki, s nem helyettesítik holmi fogyasztó kotyvalékkal. Épp ellenkezőleg: ebédre három fogást esznek, vacsorára pedig négyet is! És minden fogáshoz bort isznak, hát hogyne! Ez életfilozófiájuk alapelve. Ezt tanítja az art de vivre, az élet művészete.
Hogy lehet az, hogy mégis légiesen karcsúk? Úgy, hogy evés közben az eszüket is használják. Soha nem kelnek fel az asztaltól tele gyomorral és lelkifurdalással. Egy kipróbált szabályt alkalmaznak: hazudnak saját maguknak.
A tálalás szertartás
Már az fél siker, ha az ember elhatározza, hogy megszabadul a zsírpárnáitól. Mindjárt hozzá is kezdhet egy igen egyszerű pórélevessel. Olyan hétvégén tanácsos elkészíteni, amikor nincsen jelenésünk. A levesből annyit ehetünk, amennyit csak akarunk. Enyhén vízhajtó hatású, nincs benne sok kalória, és nagyon tápláló. Ha a franciák asztalhoz ülnek, soha nem kelnek fel anélkül, hogy legalább három fogást el ne fogyasztanának. A desszert előtt igen gyakran még sajtot is esznek.
Hogy lehet az, hogy Franciaországban még sincs annyi kövér ember, mint máshol? A titok nem világrengető – a kis ételadagokban, a tálalásban rejlik. Az asztalról soha nem hiányozhat a porcelán, az üveg és a gyertya. Ezek a hétköznapi étkezésből is kisebbfajta szertartást varázsolnak, és hozzásegítik az elmét ahhoz, hogy más élvezetekre összpontosítson. Tehát ha elhatároztuk, hogy áttérünk a francia szokásokra, akkor el kell fogadnunk a napi háromszori étkezést. Anyagcserénk csak ebben az esetben fog helyesen működni, csak így múlik el az a vágy, hogy a főétkezések között torkoskodjunk.
Nincs új a nap alatt?
Nem szabad naponta sós mogyorót, gumicukorkát, csipszeket és hasonlókat rágcsálnunk. Ez lesz a legnehezebb, hiszen aki leül a tévé elé, annak a keze automatikusan keresgél...
A bevásárlás
A bevásárlás az első lépés. A francia nő bevásárlása ugyanis szintén szertartás. A bevásárlás természetesen piacon, és nem valamilyen szupermarketben történik. A franciák mindmáig megőrizték azt a régi hagyományt, hogy a marché-ra járnak bevásárolni. A francia piacon hatalmas mennyiségű friss áru található. Az emberek itt naponta találkoznak megszokott árusaikkal, akik szinte már családtagnak számítanak. Velük beszélik meg a legújabb híreket. A francia nő nem lusta mindennap kimenni a piacra, hogy a jól ismert apró üzletekben megvegye a friss élelmiszereket. Franciaországban nem szokás hűtőben tárolni még a tojást sem. Ezt elvből mindennap frissen vásárolják a piacon, hogy az omlett szép sárga legyen.
A gyümölcsöt és a zöldséget se rakják jégszekrénybe, nehogy veszítsen az aromájából. A vásárolt zöldséget és gyümölcsöt még aznap, legkésőbb másnap elfogyasztják. A bagettről nem is szólva. A bagettet frissen kell megenni, amíg puha és ropogós – másnapra ehetetlenné válik.
Ha belekukkantunk a piacról hazafelé tartó francia nők kosarába, a zöldségek és gyümölcsök között mindig friss fűszernövényeket is láthatunk. A francia konyha ugyanis elképzelhetetlen friss fűszerek nélkül. A fűszernövények használatához rengeteg régi szokás kapcsolódik, mert a fűszerek adják meg az ételek utánozhatatlan ízét és aromáját, és elterelik a figyelmet a hiányzó zsiradékról. A fűszerek esetében azonban be kell tartani egy aranyszabályt: mindenből keveset, mindenből csak egy csipetnyit! A francia konyhában leggyakrabban használt fűszerek a következők: petrezselyemzöld, bazsalikom, esztragon, tömjén, kakukkfű, majoránna, oregánó és rozmaring, amelyek utánozhatatlan ízt adnak elsősorban a leveseknek, húsoknak, baromfi- és halételeknek, a zöldségeknek és salátáknak.
A felhasználás lényege az, hogy a fűszert apróra vágva, csak az étel elkészítésének utolsó fázisában, szinte csak tálalás előtt adják hozzá az ételhez. A legáltalánosabban használt ízesítő Franciaországban a mustár. A mustárnak sok fajtája található a piacon, a legismertebb a dijoni mustár, valamint a Pommery és a Meux márkájú. A franciák mustárt kevernek a krémlevesekbe, a salátaöntetekbe, a halhoz tálalt mártásokba, de a zöldséggel párolt húshoz is mustárt adnak. A fűszerek elősegítik a nehéz ételek emésztését, és erősítik az immunrendszert, tehát a téli hónapokban sem kell takarékoskodni velük.
(© alliemarietravels.com)
A fűszernövényeknek köszönhetően csökkenthetjük az ételekbe rakott só mennyiségét. Tudvalevő, hogy a só megköti a vizet a szervezetben. A francia nők télen is friss fűszernövényeket – petrezselymet, tömjént, rozmaringot, mentát, metélőhagymát, bazsalikomot – termesztenek az ablakpárkányon. A fűszernövények ugyanis egyáltalán nem haragszanak, ha ősszel beviszik őket a melegre. Provence-ban gyakran még a hálószobai virágtartóban is megtalálható a rozmaring, mert az átható illat tisztítja, serkenti és megnyugtatja a szervezetet.
Némileg drágább, de annál finomabb csemege, amelynek egyetlen francia sem tud ellenállni: a gomba. Gombaszezonban rengeteg fajtája megtalálható a piacon, és a francia háziasszonyoknak gondjuk van rá, hogy mielőbb odakerüljenek, ahová valók – a serpenyőbe. Ezért elvből csak piacon vásárolnak gombát. Otthon a gombát ronggyal megtörölgetik, vagy késsel lekapargatják róla a piszkot (vízzel sose mossák), forró olajjal kevert vajra dobják, és egy kis apróra vágott chalotte hagymán gyorsan megpirítják. Citromlevet csöpögtetnek rá, petrezselyemzölddel, sóval és borssal ízesítik. Ezzel a gombás előétellel indítják a vacsorát, amelyhez kitűnően illik a pezsgő...
Ami a karcsúságot illeti, a gomba szinte semmi zsiradékot, cukrot vagy sót nem tartalmaz, nagyon alkalmas a diéta rostanyagainak pótlására, azonkívül több fehérjét tartalmaz, mint a legtöbb zöldség.
A víz és a bor
Vivre de pain, d’amour et d’eau fraiche – kenyérrel, szerelemmel és friss vízzel élünk, mondja egy francia közmondás. A francia vendéglőkben a vizet nem dísznek rakják az asztalra. A francia nők szeretik és isszák is a vizet. Az egy napra ajánlott nyolc pohár víznél sokkal többet is megisznak. Általában a szénsavmentes vizeket szeretik, de néha-néha a szénsavasat is megisszák. A víz – más áldásos hatása mellett – az éhséget is elűzi. Sokszor, amikor azt hisszük, éhesek vagyunk, elég meginnunk egy pohár vizet. Mert nem éhesek, hanem szomjasak vagyunk.
Baudelaire mondta egyszer, hogy ha az életből eltűnne a bor, hatalmas űrt hagyna az emberek egészségében és intelligenciájában, s ez még rosszabb lenne, mint az a sok bűn, amelyet a bor okozott... A bor nem hiányozhat a franciák asztaláról sem ebédkor, sem a vacsoránál, mert a nemes nedűt szent italnak tartják, amely felébreszti az érzékeket, és mélyíti az étel élvezetét. A borfogyasztás az oka annak, hogy a francia nők nem híznak el. A borivást már gyerekkorban kezdik – az ebédhez minden gyerek kap egy kevés vízzel hígított bort. A minőségi bor sok tápanyagot és sokkal kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a legtöbb alkoholos ital. Hígítja a vért, lejjebb viszi a vérnyomást és a rossz koleszterin szintjét. Ehhez azonban az kell, hogy kis mennyiségben igyuk, és mindig csak evés közben vagy után. A francia nők nagyon csodálkoznak, ha valaki az ebédhez nem iszik bort, de ugyanígy csodálkoznak, ha valaki evés nélkül iszik.
(© alliemarietravels.com)
A borok között kivételes helye van a pezsgőnek. Egy pohár pezsgő vacsora előtt felkészíti az ízlelőbimbókat a következő fogásokra, s nem utolsósorban olyan hangulatot teremt, mint egyetlen más ital sem. Marlene Dietrichtől származik a mondás, hogy a pezsgő olyan érzést kelt az emberben, mintha minden nap vasárnap volna.
A csokoládé
A történelem legnagyobb gourmandja, Brillat-Savarin már a 19. században kijelentette, hogy a csokoládé egészséges, és receptre írta fel betegeinek, sokkal korábban, mint ahogy a tudomány bebizonyította a csokoládé gyógyító hatását. Később az is bebizonyosodott, hogy a keserű csokoládé csakugyan jót tesz a szívnek. Több antioxidánsot tartalmaz, mint a fekete tea vagy a vörösbor, sok benne a magnézium, a vas és a kálium (mindhárom rendkívül fontos a női szervezet számára). A csokoládé enyhíti a szorongást és a depressziót, mert szerotonint és teobromint tartalmaz. A francia nő azt mondja: „Ha depressziós vagyok, csokoládét eszem.” Pár szelet jó minőségű keserű csokoládé valóban nem zavarja meg a fogyókúrát. Annak ellenére, hogy sok zsiradékot tartalmaz, inkább a könnyű ételek, semmint a nehéz ünnepi menük után ajánlatos fogyasztani.
A franciák valóban imádják a csokoládét. Erről tanúskodnak a csokoládémúzeumok és -klubok, a csokoládénak szentelt folyóiratok, sőt csokoládéegyetem és csokoládévásárok is vannak. Versenyeket rendeznek, hogy melyik a legjobb.
Kenyér és péksütemény
Aki azt hiszi, hogy a kenyér hizlal, az téved. A kenyeret semmiképp sem szabad kihagyni az étrendből, mert ez egészségtelen, és nem méltó egy franciához. Ők azt vallják: a szerelemmel nem szabad játszani – s ugyanezt tartják a kenyérről is. A régi szerelmet sose szabad elhagyni! A jó kenyér sok rostot tartalmaz, s ez nélkülözhetetlen az emésztéshez.
Mivel a francia kenyér semmi zsiradékot nem tartalmaz, nem számít kalóriabombának. A kenyérevésnek is megvannak a maga szabályai. A francia nők sose eszik meg a vendéglőben előételnek felszolgált kenővel megkent kenyeret. A főételhez azonban elfogyasztanak egy-két szeletet, persze ezek a szeletkék, a 2,5 cm-es bagettdarabok semmi bajt nem okoznak, hiszen nem tartalmaznak több kalóriát egy-egy gyümölcsnél.
(© alliemarietravels.com)
A franciák többféle kenyeret ismernek, és tudják, melyik ételhez milyen kenyér illik. A bagettet szendvicskészítéshez használják. Az osztrigához általában egy könnyű barna kenyeret, pain de seigle-t tálalnak, a sajthoz diós vagy mogyorós kenyeret, olívaolajjal megkent kenyeret pedig a Földközi-tenger gyümölcseihez és a halakhoz adnak.1993-ban az akkori miniszterelnök, Edouard Balladur törvényben újította fel a kenyérkészítés hagyományos szabványait. Ezeknek köszönhetően szabályozták a liszt minőségét, a kenyérbe kerülő élesztő mennyiségét és a fermentációs technikákat.
Ma már egyetlen kenyérfogyasztó francia sem lehet csalódott. Ennek bizonyítékai a magánpékségek termékei, amelyek dicsőséget hoznak az egész országnak. Sok francia asszony maga süti a kenyeret és a bagettet.
