Mit kell tudni Amszterdamról? Mi a város „leg”-je? Hát csak annyi, hogy ez a világ legnagyobb cölöpökre épített települése. Itt még a legkisebb ház is lucfenyőtörzseken nyugszik (és legalább kétszázon!).
Aki igazán meg akarja ismerni a várost, az a csatornák mentén gyalog induljon felfedezőútra. Csak egy dologra kell ügyelni: ne a biciklisek járdáját használjuk, mert azok mindenkit elütnek, aki az útjukba kerül. A hivatalokba és irodákba induló lányok magas sarkú cipellőjükben nyomják a pedált, s ha alkalmasint esik (márpedig itt mindig esik), méretes esernyőt ragadnak. Gyalogosan itt senki nem közlekedik, esetleg a bohó turisták, akik nem is merik a dörgést.
A város igazi hangulatát a téglából épített oromzatos házak adják, amelyeket egykor olyan flamand kereskedők építettek, akik vagyonukat a fűszerekkel, rabszolgákkal, sörrel és az ópiummal való kereskedéssel szerezték. A házak díszes homlokzata azt a kort idézi, amelyet az itteni történelemkönyvek csak Aranykornak neveznek.…
Az Aranykor, Rembrandt kora elsősorban arról híres, hogy a hollandok végre a sarkukra álltak: az országból kiűzték a spanyolokat, tengerre keltek, és Ázsiában jól jövedelmező gyarmatokra tettek szert.
A város jellegét a csatornák és a rajtuk himbálódzó hidak határozzák meg. Kevesen tudják, hogy Hollandiában a szárazföld nagy részét lecsapolással a tengertől hódították el. Ezért itt minden talpalatnyi földet megbecsülnek -- az amszterdami oromzatos házakat is a helyszűke miatt építették olyan keskenyre és magasra! A csatornák szürkés vizében visszatükröződik a szilfák zöldje: a város csatornáit mintegy 25 ezer szilfa szegélyezi...
Nincs még egy város, amelyet ennyire a víz alakítana és formázna, az itt élő emberek zömének leghőbb vágya, hogy víz mellett éljen, s csónakja a csatornák vizén ringatózzék. Az is tudnivaló, hogy ez idő tájt mintegy 2450 lakóhajóhorgonyoz a városban, címüket a szemközti házak határozzák meg…
Amszterdam egynegyede víz, s a vizek városai mindig nyitottak…Manapság a (kálvinista) puritanizmus és a déli életöröm közt feszülő ellentmondás (a város lakóinak majd fele idegen) teszik Amszterdamot olyan izgalmassá. Amszterdam az a város ugyanis, ahol „moet kunnen”, vagyis minden lehetséges...
A hollandok kereskedőszelleme formálta a várost ilyen befogadóvá. Amszterdam mindig is a pénz és a tolerancia fellegvára volt, fontos kikötőváros, ahová sok jó és hasznos, de sok rossz és kétes áru is érkezett. Gondoljunk csak a város mai „csábító” nevezetességére: a coffeeshopokban” szabadon kapható a marihuána rengeteg turistát vonz, hasonlóképp a piros lámpás negyed, ahol a kirakatokban nők és férfiak kínálják magukat törvényesen…
Természetesen sokan Vincent Van Gogh és Rembrandt csodás festményei miatt jönnek ide – de a kötelező múzeumlátogatások után érdemes megállni a Rijksmuseum mögötti kis galériákban és „winkelekben”. A winkel kicsi boltot jelent, ezekből rengeteg van a városban: kaphatunk itt éjjeliszekrényre való lámpát a hatvanas évekből, papír napernyőt, prémmel szegélyezett kiskabátot, giccses fogkefét…
Rengeteg a kis dizájnerbolt is: micsoda sokszínűség, s lám, mindegyik megél!
A kis virágpiacokon és a sajtos standokon a kínálat óriási (az országnak ez a két leghíresebb terméke: a virághagymák és a kerekes sajt), de aki szépen csiszolt gyémántgyűrűt keres, az is sikerrel jár. Amszterdam ugyanis régebben a gyémántcsiszolás központja volt. A drágakő kereskedelmet sokáig a Belgiumból bevándorolt ibéria zsidók tartották a kezükben – pár száz évvel később pedig a német zsidók világhírűvé tették „az amszterdami csiszolást”.
A gyémántcsiszoló műhelyeket a második világháborúban a fasiszták kirabolták, s a gyémántművesek leszármazottjai, akik a terror elől el tudtak menekülni, ma New York „gyémántos” utcáiban folytatják a mesterségüket… Érdekesség, hogy Amszterdamban csiszolták a világ eddig legdrágább kövét, amely a brit korona éke…
