Emlékszem a középiskolai felvételimre. Reszkető kezekkel kezdtem neki a tesztlapoknak. Mi lesz, ha nem vesznek fel? Hol fogok egyáltalán kelleni, ha itt nem teljesítek jól? A többi diák ugyanúgy izgult. Mikor megtudtam, hogy sikerült, örömmámorban úsztam. Megcsináltam!
Mindez még egy másik rendszerben volt. Akkor még a gimnáziumok és középiskolák válogattak a diákok között, és általában a legjobbakat vették fel. A gimnáziumok készítettek fel az egyetemekre és a főiskolákra, a középiskolák és inasiskolák inkább szakmákat oktattak. Aztán 2004-ben bevezették a fejkvóta alapú finanszírozást. És ezzel elindult a lavina. Mára az inga kileng, s egyre nagyobb területeket fog be. Magyarán ez azt jelenti, hogy nem a legjobbak jutnak be a legjobb iskolákba. S lassan már nem is lesznek „legjobb iskolák”. Némely diák úgy váltogatja a középiskolákat, mint más a zokniját, és ma inasiskolai érettségivel simán felveszik a jelentkezőt az egyetemre. Nem baj, ha hiányzik az általános műveltsége, amit anno a gimnázium alapozott meg. Ma tárt karokkal fogadják a jelentkezőket mindenütt. Mert kell a diák. Minél több a diák, annál több pénzt (fejpénzt) kap az iskola. És ezentúl a diák szabja meg a játékszabályokat. Stílusosan szólva: ma már a nyúl viszi a puskát. A diák azt az iskolát szereti jobban, ahol kevesebbet kell tanulni, s kevésbé zord a fegyelem. És a szülők kívánságait is jobban teljesítik. A fejpénzes elszámolás előnyeire a diákok és a szülők is hamar rájöttek (mert a világ már csak olyan, hogy mindenki a kisebb ellenállást keresi). Ám mielőtt még a diákságra zúdítanék minden felelősséget, és bohón őket kezdenénk hibáztatni – nézzük meg, hogy mi történt pontosan.
Az új finanszírozás 2004-ben jelentősen megnyirbálták az iskolák költségvetését, főként a kisiskolákét. A rendszert a 250 diákkal rendelkező oktatási intézményre minimalizálták. Viszont sok iskola nem éri el ezt a létszámot.
– Egy 200 fős intézmény költségvetése közel 1 millió szlovák koronával lett kevesebb a fejpénz bevezetése után – magyarázza Priskin Zoltán igazgató. – Először a magánintézményekben próbálták ki az új elosztást, majd a következő évtől bevezették az állami iskolákban. Az új rendszertől az állam azt várta, hogy lesz egy áttekinthető költségvetési rendszere.
Minden ilyen akkor működik jól, ha a kereslet és a kínálat kiegyenlítődik, viszont ma ez nem így van. Sokkal kisebb a kereslet (a diák), mint a kínálat (mert a változások után sok új iskola indult). Egy másik szakközépiskolai igazgató szerint a fejkvóta alapú finanszírozással pont ezt a problémát akarták megoldani.
– Túlszaporodtak a középiskolák, s ezzel kellett valamit kezdeni – magyarázza (a nevét nem szívesen felfedő) igazgató. – Ha egy régióban megszüntetnek egy iskolát, kitör a tiltakozás. Az állam úgy gondolkozott, hogy majd piaci regulációval megoldja a gondot. A középiskolákat átadták a megyei önkormányzatnak, s ezzel több milliárdos tehertől szabadult meg az állami költségvetés. Az iskolák karbantartása sok pénzt felemészt, és ezek az intézmények igencsak lerobbant állapotban kerültek az önkormányzatokhoz. Azóta a települések az EU-s pályázatokból igyekeznek pénzt nyerni az iskolák felújítására. Régebben megszabták minden iskolának, hány osztályt nyithat – és a munkaerőpiac igényeiből indultak ki. Az új rendszerrel ezt is eltörölték. A fejpénzes elszámolással három év alatt mindjárt 37 középiskolát bezártak országszerte.
Így vérzett el például a 113 éves múlttal rendelkező gadóci mezőgazdasági szakközépiskola is. Két magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági középiskola volt Szlovákiában. Ebből az egyik megszűnt. Túlélt két világháborút, gazdasági válságot, kommunizmust és rendszereket – ám a fejkvóta alapú finanszírozás kivégezte.
– Ha megkapjuk a fejpénzt, és minden szabályt betartok, mindent úgy osztok el, ahogy azt megkövetelik, akkor nem elég a pénz – magyarázza Peternai Zsuzsanna gimnáziumi igazgató. – Egy 12 évvel ezelőtt jóváhagyott jogszabály szerint működünk, miközben azóta megváltozott az óraelosztás, illetve az óraszámok!
Abban az esetben, amikor egy középiskola nem jön ki a diáklétszám alapján kiszabott költségvetéséből, a fenntartó megyei önkormányzathoz fordulhat, amelyik pótolja a hiányzó összeget. Az iskola pedig „racionalizálással” próbál spórolni. – Igyekszünk optimális szakpárosításokat végzett tanárokat felvenni, és őket állandósítani. A többieket pedig elküldjük továbbképzésre, hogy akár három tantárgyat is tudjanak tanítani – sorolja a gimnáziumi igazgatónő.
Kell-e a minőség? Az állam úgy gondolta, hogy ezzel a finanszírozással nem csupán a költségvetés lesz átlátható és kontrollálható, hanem a jobb iskolák éppen a színvonalukkal fogják megszólítani a diákokat. A „csuka fogta róka, róka fogta csuka” tipikus esetével van dolgunk. A színvonal, ugye, pont a fejkvóta miatt CSÖKKEN. Mert egy iskola hiába színvonalas, ha a diák vagy a szülő igénytelen. Olyan iskolák is voltak, amelyek kihasználták ezt a piaci rést, és engedményeket adtak, ezzel édesgették magukhoz a diákokat. Kijelentették például, hogy náluk nem kell olyan sokat tanulni. Azért, hogy meglegyen az elégséges diáklétszám, bizony sok iskola hajlandó engedni: enged a szigorból, a követelményből, csak hogy fennmaradjon.
– A rendszer éppenhogy szembemegy a minőségi oktatással. Az iskolák versengenek a diákokért, a diákok és a szülők többsége pedig a kényelmesebbik megoldást választja, vagyis azt az iskolát, ahol nem kell annyit bizonyítani, és úgymond „megszakadni a tanulásban”. A szolgáltatásból kiszolgálás lett, valóban piaci igényeket elégítünk ki – véleményezi a helyzetet Priskin Zoltán.
Ezáltal sok „népszerű” iskolának biztosított a jövője, hiszen minél több diákot toboroz, annál több pénzt kap. Ám az is a kérdés, hogy ezt a pénzt mire fordítja. Ha az oktatásra, és visszaforgatja a fejlesztésbe: az még rendben van. Viszont kérdéses, hogy minden „menő” iskola így cselekszik-e.
A rendszerrel még egy nagy baj van: az, hogy egy kritériumot vesz csak figyelembe. Fel kell tenni a kérdést, hogy a nagy iskola egyenlő-e a jó iskolával? Priskin Zoltán szerint ha további kritériumokat is figyelembe vennének, mint például az eredményességet, és ezt is beleszámítanák a finanszírozásba, akkor már egészen más lenne a helyzet. Akkor talán közelebb kerülnénk a célhoz, hogy az oktatás minősége legyen a mérvadó.
Szokol Dezső iskolaalapító és fenntartó szerint ez a rendszer megöli a jó kapcsolatot a diák és a tanár között. – A magániskolák számára sem jó megoldás a fejpénz – jelenti ki Szokol Dezső, aki 25 éve tart fent egy magán-szakközépiskolát. – A legtöbb fejlesztésre a magániskolák nem pályázhatnak. Ha viszont bevezetnénk a tandíjat, akkor sokkal kevesebb anyagi támogatást kapnánk az államtól. A tandíj jó megoldás lenne arra, hogy jó színvonalú iskolák szülessenek, viszont az alacsony bérszínvonal miatt ma nálunk a szülőnek még nincs pénze tandíjra.
Harc a diákokért A középiskolák már nemcsak nyílt napokat hirdetnek, hanem szó szerint kampányolnak, járják az alapiskolákat, toboroznak, hogy a következő tanévben is osztályt tudjanak nyitni. És néha fűt-fát ígérnek, s mikor a szülő bővebben utána jár, kiderül, hogy az egésznek fele sem igaz. Ez nagyon jellemző az inasiskolákra, amelyek külön oklevelekkel, bizonyítványokkal kecsegtetik a szülőket – miközben a gyakorlatokat elmaradott műhelyekben tartják, nincsenek modern gépeik.
Ma az egész oktatási rendszer, úgymond, a legjobb tanulókat preferálja Az állam úgy gondolja, hogy mindenkinek egységes központi érettségit kell tennie. Az oktatási rendszer részei a gimnáziumok és a szakközépiskolák is. A szakközépiskolákon belül vannak, amelyek 4 év után érettségivel végződnek, és vannak 5 évesek, mint például a hotelakadémiák. Illetve ott vannak a 3 éves inasiskolák, itt a végzősök inaslevelet kapnak – ám sok helyütt lehetőségük nyílik újabb 2 évig továbbtanulni, és érettségit tenni. Ám az érettségi tesztlap mindenütt ugyanaz. Ugyanaz a magyar, szlovák tesztlap kerül egy gimnazista elé, mint egy 3+2 éves, gáz- és vízvezeték-szerelő szakon a végzős diák elé. Idegen nyelvből a gimnáziumban már kötelező az emelt szint, másutt nem. Egy magyar középiskolában az érettségi vizsga három nyelvből és szaktantárgyakból (a gimnáziumokban választható tantárgyakból) áll. Ha jobban belegondolunk: az érettségi lassan olyan lesz, mint egy nyelviskolai felmérő. (Csakhogy nem mindenkinek jó a nyelvérzéke...) A másik dolog, hogy a tesztlapok túl igényesek. Mindenesetre megoldás volna, ha ÚJRA bevezetnék a háromszintű érettségit.
– A „C” szint nem jogosítaná fel a diákot a felsőoktatási képzésre, viszont kiválthatná az iparlevelet. A „B” szinttel főiskolára, az „A” szinttel pedig egyetemre jelentkezhetne – sorolja megoldásként a nevét fel nem fedő szakközépiskolai igazgató. – Az egyetemeknek viszont joguk van meghatározni a felvételi anyagot. Úgy gondolom, míg állami finanszírozású egy egyetem, főiskola, ehhez ne legyen joga, és fogadja el a központi érettségit felvételiként.
Peternai Zsuzsanna igazgató szerint leterhelik a diákokat a sok vizsgával. Az alapiskolás diákok először írnak egy monitort, majd felvételizniük kell a középiskolába. A középiskola végén ott az érettségi, ami megint nem egyenlő az egyetemi felvételivel. – Állandóan teszteljük, számon kérjük a diákoktól a teljesítményt. A másik oldalon a diák nem látja értelmét a sok vizsgának, hiszen ma már bárhova, bármilyen típusú középiskolába bejuthat – mondja az igazgatónő.
A diákság száma a rendszerváltás óta jócskán csökkent, az iskolák száma viszont megnőtt. Van rá példa, hogy egy városkában két középiskola is ugyanazokat a szakokat indítja. – Nem hiszem, hogy ennek a racionalizációját valaki felvállalná alapítói szinten. A szabályokat a minisztériumnak kéne megszabni. Azért is folyik harc a diákokért, mert túl sokan vagyunk – mutat rá Peternai Zsuzsanna, aki a háromszakos tanári pályának látja a jövőjét, illetve az iskolaközpontok létesítésében. Az iskolaközpontba tartozna az óvoda, az alapiskola és a középiskola is. Így nemcsak a költségeken lehetne hatékonyan megosztozni, hanem a tanárokon is. Ugyanis a tanári pályán belül az óvoda és alsó tagozat átjárható, ugyanúgy a felső tagozat és a középiskola is.
Ám míg a minisztérium nem hoz újabb határozatot vagy a képviselők újabb törvényt, az állapot nem fog változni. Ezt meghagyjuk egy másik történetnek…
Ando Krisztina
