Könyvek garmadáját írták a francia nőkről. Mitől olyan sikkesek és magabiztosak? Tudjuk, hogy nem a szép ruháiktól különlegesek (hiszen a gardróbjuk egyszerűbb, mint a miénk). Legendás viszont a stílusérzékük, és megjelenésükre jellemző az elegáns hanyagság. A csábítás művészetét szintén magas fokon művelik. Összeállításunkban a francia nők titkát kutatjuk: egyáltalán: mi igaz a legendából? Mit jelent Franciaországban élni, és nőnek lenni?
Egy lány, aki nálunk serdül fel, mindig a mi szemünkkel fogja nézni a francia nőt. Mit jelent ma Franciaországban élni és nőnek lenni? Ezt kérdeztük a kint tanuló joghallgatótól, Csontos Edinától.
Csontos Edina joghallgató (25) Érsekújvárból indult, s Bordeaux-ban landolt, a híres francia borvidéken
– Hatodik éve élek Franciaországban – mondja. – A bordeaux-i egyetemen tanulok, mellette egy nemzetközi ügyvédi irodában gyakornokoskodom.
– Nálunk általában angolul tanulnak a fiatalok, kevesen beszélnek franciául. Te hol tanultál meg?
– A Pápai Református Gimnáziumba jártam, ahol igencsak szigorú franciatanárom volt. Kétszer is szervezett nekünk elhelyezést francia családoknál. Később részt vettem a gimi diakóniai szolgálatában. A diakónia a rászorulók segítését jelenti. Így 18 évesen önkéntesként dolgoztam Franciaországban, többek között egy idősotthonban. Igazából itt tanultam meg a nyelvet: az idős lakóknak volt idejük rám, kijavítottak, ha valamit félreragoztam. Majd letettem a francia középfokú nyelvvizsgát, ami az egyetemi felvételinél feltétel. Öt évvel ezelőtt 2000 elsőssel kezdtem Bordeaux-ban, a jogi karon. Akik nem tudnák, itt található Európa legnagyobb campusa, ahol hét villamosmegálló van! Az első évet ismételnem kellett, de megfizettem a tanulópénzt. Mesterképzésre csak a diákok 15%-át engedték, így mára 300-an maradtunk. Üzleti jogot hallgatok, de ötödikben nemzetközi jogra szeretnék szakosodni, utána a kétéves ügyvédi iskolát célzom meg.
– Nem féltél az ismeretlentől?
– Dehogyisnem! Ám nincs nagy vész, itt nem kell bemagolni a törvényeket. Sőt, a törvénykönyvet magunkkal vihetjük a vizsgákra. Én az újvári magyar alapiskolából egy erős gimnáziumba kerültem, amelyik nagy lexikális tudást adott. Sőt, úgy érzem, külföldiként itt még könnyebb helyzetben vagyok. Én más szempontokat is ismerek, mint amilyeneket itt vesznek figyelembe. Szélesebb a rálátásom a világra, mint annak, aki csak a francia valóságot ismeri. Viszont nagy a versengés. A diákok itt nem segítenek egymásnak, egy vér nélküli harc folyik. A mesterképzésre megszűrtek minket, és idén is lesz egy nagy válogatás. A puskázás meg se fordul a fejemben, mert a gonoszabbak azonnal feldobnának.
– Mit jelent a francia iskolarendszerben tanulni? Miben más, mint a miénk?
– Elsősorban jegyzetelni kell tudni! Nincsenek ugyanis tankönyveink, az előadások alkotják a vizsgaanyag gerincét. Az oktatás verbális jellegű, aminek vannak hátulütői. Volt, hogy nem értettem az előadót, mert erős akcentussal beszélt. Sok a fekete bőrű, a volt gyarmatokról elszármazott tanár, akiket még a hazai diákok is nehezen értenek meg. Az érdemjegyek sokat számítanak, egytől húszig osztályoznak. A húszas a legjobb, de legalább tízes kell ahhoz, hogy meglegyen a vizsga. Ritkán kapunk 12-esnél jobb jegyet, még ha szóról szóra adjuk is vissza az anyagot. Az első három évben van lehetőség egy javítóvizsgára, de a mesterképzésnél már nincs. A tanárok senkit sem ismernek név szerint, a vizsgákon csak egy szám vagyok. Sőt, a kisebb szemináriumokat a doktoranduszok tartják, esélyünk sincs a professzorokkal a személyes kontaktusra.
Kevés diák kap ösztöndíjat, mert ahhoz legalább 18-as átlag szükséges. Pluszt jelent viszont, hogy az oktatás majd mindenki számára elérhető, az éves tandíj 300 euró körül mozog. Tisztes lakástámogatást kapunk, ami a lakbér 60-70%-át is fedezheti.
– Milyen a diákélet? Ott fegyverszünet van a diákok között?
– A diákok a jegyzeteiket nem adják kölcsön egymásnak, pedig ezekből tanulunk. Ezzel talán mindent elmondtam. A francia diákság klikkesedik, maguk között szórakoznak. Nincs is francia barátnőm. A campuson sincs közös bulizás. Szünetben a diákok kiülnek a parkba, megeszik az uzsonnájukat, elcsevegnek, de ennyi. Nekem főleg magyar és moldáviai barátnőim vannak. Sok diák dolgozik – mivel én írom az órarendemet, a tanulás mellett tudok munkát vállalni.
– Hogyan írnád le két mondattal a franciákat?
– Nagy nép, de nem igazán befogadó. Kedvesek, de a mi mértékünkkel mérve elég felszínesek. Képesek a semmiről órákig beszélni. Ja, és a híresztelésekkel ellentétben beszélnek angolul. Európa egyik legrégebbi országában élnek, sok mindent láttak már – talán ezért olyan frivolak, könnyedek. Azt mondják róluk, hogy tudnak élni, és ez szent igaz. Boldogságindex tekintetében az élvonalban vannak, pedig az életszínvonal – Európához mérten – közel sem itt a legmagasabb.
– S most következzen a nagy kérdés: milyenek a híres francia nők? Milyenek otthon és a munkahelyeken?
– Ez életkorfüggő. A középkorosztály sikkes, de a tinik és az egyetemisták igénytelenek, nem adnak magukra. A kivétel csak erősíti a szabályt. Mind egyformán néznek ki, tizenkettő egy tucat. Az „oversize“ farmert koszos, fehér Adidas cipővel kombinálják, méretes sálakba burkolódznak, ami alá kötött pulcsit és kis bőrkabátot vesznek fel. Hosszú hajukat hanyag kis kontyba tűzik, mintha direkt félretűznék a hajcsatot. Többségük dohányzik, és ami a rosszabb: ezt érezni is lehet rajtuk. Kevés francia lánynak van „stílusa“, bár pont erről híresek. Ha magas sarkúba bújok, akkor úgy néznek rám, mintha a Marsról pottyantam volna közéjük. Pedig csak egy kis semmi nyári ruha van rajtam... Az utcadivat slampos. Az a fiatal, aki elegánsabban öltözködik, vagy nem francia, esetleg külföldön nevelkedett, illetve tehetősebb családból jön. Ám nincs veszve semmi: mire munkába állnak, ezek a morcos lányok megtalálják a stílusukat. Radikális változás, egyfajta divatevolúció figyelhető meg a harmincas francia nők körében. A mindennapokban azonban még ők is ritkán húznak magas sarkút – bár a bordeaux-i macskakő sem kedvez a tűsaroknak.
– A férfiakra is ez a jellemző?
– A nőknél jelen van a nemtörődömség, a „mindegy, mit gondolnak rólam“ magatartás. A férfiak sármosak, inkább adnak magukra. Talán azért is, mert az öltözködés hamar elárulja a társadalmi státuszt. Egy elegáns férfi, öltönyben és ápolt cipőben, általában orvos, ügyvéd vagy üzletember. Amúgy nagy divat a franciáknál, hogy öltönyben és biciklin mennek munkába.
– Adoma, hogy a francia nőknek 1964-ben még az „uruktól“ engedélyt kellett kérni, ha útlevelet akartak kiváltani. Ehhez képest a mai francia nő karriert épít...
– Igen, a nők tömegesen dolgoznak. Felfoghatatlan, hogyan csinálják, hiszen hírhedten rövid a gyermekgondozási szabadság. Az állam és a francia család elvárja egy nőtől, hogy szüljön, és ne csak egyetlen gyereket. Ezért ebben az országban a gyerekeket a bébiszitterek nevelik. Közel sem olyan erős a szülő-gyermek kötelék, mint nálunk. Ezt tapasztalatból tudom, mert bébiszitterként is dolgozom. Az állam támogatja, hogy a család bébiszittert fogadjon, mert az édesanyának mindössze 16 hét gyermekgondozási szabadság jár. Én nem tudom elképzelni, hogy idegenre bíznám a három hónapos babámat, ők meg az én szemléletemen csodálkoznak. Azt kérdezik ilyenkor: mi lesz a munkával? Mi lenne? Semmi. Lesz másik. Megtörtént már, hogy a gyerek, akire felvigyáztam, engem szólított anyunak. A gyerekekért az óvodába, iskolába a bébiszitterek vagy néha az apukák járnak. A család ritkán él egy helyen, az unokák csak a szünetekben látják a nagyszülőket. Mivel én nem ebben nőttem fel, számomra ez fura. Rokonszenves viszont, hogy hétvégén minőségi időt töltenek együtt a családok: bicikliznek, korcsolyáznak, futnak. Nem shoppingolnak, mint mi: üzletbe csak akkor mennek, ha valamit venni szeretnének. Imádják a mozit, a gyerekes családok pedig gyerekparkokban szórakoznak. Életfilozófia náluk, hogy a pénz azért van, hogy elköltsük. Tesznek félre, de magukra is adnak. A franciák életmódja egészségesebb, mint a miénk. Szeretnek ráérősen enni, nagy hagyománya van az éttermi étkezésnek. Csak kilenc óra után kezdenek a munkahelyeken, ám előtte beülnek a bárba egy croissant-ra és kávéra.
A fiataloknál az aperol a kedvenc: este 7-8 óra tájékán összejönnek, dumálnak, miközben előkerülnek a finom borok és a sajtok. Én is nagyon megszerettem a sajtjaikat, és köretnek ma már csak salátát eszem. Rászoktam a rendszeres sportolásra és a kinti szabadidős programokra. Hétvégeken eljárunk a párommal sétálni, jó nagyokat kirándulunk.
– A Párizsban élő angol youtuber, Paul Taylor összeszedte a francia kliséket, és videóiban ezen szórakozik. Mit tartsunk ezekről?
– A francia férfiak szeretik a temperamentumos nőket. Nem félnek a konfliktustól, ami szerintük csak színt visz a kapcsolatba. Élvezik a drámákat és a békülést, vagy hogy a nő kiosztja őket. Nekem is volt francia fiúm, kipróbáltam a hisztit: és valóban, a fiúmnak bejött. Azért lett vége, mert azt mondta: „túl kedves lány vagyok“. Nem akartam hinni a fülemnek!
– Mi a terved a jövőre, maradsz vagy hazajössz?
– Szívesen maradnék Bordeaux-ban, de kezdő ügyvédként kipróbálnám magam Londonban, Luxemburgban vagy akár Svájcban is. Szeretem Franciaországot, de el tudom képzelni az életet máshol is.
Érdekességek
- A francia anyákra elég nagy teher hárul, a klasszikus anyaszerep nem túl népszerű. A szülési szabadság alatt (ez hat hét a szülés előtt, s tíz hét utána) a rendes fizetést kapják. Csak két gyermek után jár családi pótlék, egy gyermek után az állam csak a bébiszitter kifizetését támogatja. Egy francia nő azon van, hogy szülés után hamar visszalendüljön régi formájába, ismét vonzó legyen. A francia nők nem nagyon szoptatnak, sokan rabszolgaságnak tartják, hisz annyi jó tápszer van. (Az epidurális szülés az elterjedt, előny viszont, hogy vihetnek a kórházba egy tervezetet, amiben leírják, hogyan képzelik el a szülést, apás szülést akarnak-e, gátmetszést csak akkor, ha elkerülhetetlen, stb.) Vannak mini közösségek, ahol 3-4 gyerekre vigyáz a bébiszitter. Az óvoda itt szinte iskola, ahova tanulni megy a gyerek, játék szinte nincs is, helyette tantárgyak vannak.
A francia apuka jó apuka, jobban kiveszi a család életéből a részét, mint nálunk. A mi ízlésünk kicsit „nőiesnek“ találná őket. Sokat vannak a gyerekekkel, a feladatok tényleg meg vannak osztva a nő és a férfi között.
- Franciaországban sokat sztrájkolnak, ami az ovikat, iskolákat is érinti, s ez nem jó a gyerekeknek. Az iskola csak négynapos (szerdán szünet van), és sok a szünet: hat hét iskola, két hét szünet ciklusban működik.
- Gall kakas. A Franciaországot benépesítő kelta törzsek latin neve a gall. A kakas latinul gallust jelent, megnevezése ráillik a franciákra (gallok). Nem hivatalos jelkép, a hajnali kakasszó a világosság győzelmét hirdeti a sötétség felett.
A legsikeresebb Madame
A legsikeresebb francia nő Marine Le Pen: az elnökválasztás idején vele riogatták az ijedősebbeket. Franciaország elnökét ma Emmanuel Macronnak hívják, ami annyit jelent, hogy a választásokon Marine alulmaradt. A harcot azonban nem adta fel. Nagy túlélő ő! Nyolcéves korában lakásukat (vagyis apját, a hírhedt „Le Pen-t“) bombatámadás érte, és két lánytestvérével együtt a törmelékek között ébredt. Marine ekkor tudatosította először, hogy erőszakos világ veszi körül.
Testvéreivel szinte külön éltek a szülőktől, bébiszitterek nevelték őket. Marine 16 éves volt, mikor anyja összepakolt, és lelépett apja életrajzírójával. A kamaszlány sokat szenvedett távolságtartó apja mellett. Azt is el kellett viselnie, hogy anyja levetkőzött a francia Playboynak: a botrányos képeken a konyhapadlót súrolta... (Exférje ugyanis azt üzente Pierrette-nek, mikor az feleségtartást kért tőle, hogy „menjen el takarítani“.)
Marine Le Pen
Marine csak apja irodájában talált gyógyírt sajgó szívére: jogásznak – és politikusnak – készült. Az iskolában „a fasiszta lányaként“ emlegették. Mikor aztán igazi politikus lett, apja antiszemita Nemzeti Pártját jócskán átkozmetikázta (sőt, még saját apjával is szembement, kizárta őt a saját pártjából). Apjával való összeveszéséről azt mondja: a gyerekszülésen kívül ettől szenvedett a legtöbbet. Marine kétszer ment férjhez, és 10 hónap leforgása alatt 3 gyermeke született. Saját gyerekeit óvja a nyilvánosságtól. Elnökjelöltsége azért számított történelminek, mert a nők nincsenek a francia politika frontvonalában. A francia szalonok régi hagyománya szerint ők csak „hátulról“ irányítanak, néha szeretők képében a házasságszédelgő francia politikusok és államfők mellett.
A politikusnőkről még ma is csak olyasmiket írnak, hogy milyen ruhát viselnek, hogyan néznek ki. Bezzeg Marine esetében nem ilyenről témáznak, mert ő nem nőként „adja el magát“. Erős embernek tartják, aki nem fél semmitől. Muszlimellenes, változások után kiáltó retorikájával nők és férfiak egyaránt azonosulnak.
