Minden igazi nő már akkor tudja, hogy a férje szeretkezni akar vele, mikor az belép az ajtón.
Szaporodnak a szex nélküli házasságok, egyre több pár unatkozik az ágyban. A felmérések szerint a párok 12 százaléka ritkán vagy egyáltalán nem él nemi életet. Vannak olyanok, akik szerint elképzelhetetlen a szűzies házasság. Ők az életöröm legfőbb forrásának tartják a szexet. Mindenesetre: nem betegség, ha valaki lemond róla – vagy épp szublimál, s másba fekteti az energiáit. (Mint a nagy alkotók.)
(© Adam Martinakis)
M. É., 29 éves
„Norbival egy éve házasodtunk össze, előtte két évig komolyan jártunk. Bár a viszonyunk mindig elég viharos volt – mindketten féltékenyek voltunk a másik régebbi kapcsolataira –, az ágyban megértettük egymást. A probléma akkor kezdődött, amikor néhány hónapja kiderült, hogy terhes vagyok. Bár Norbi állítólag rettenetesen örül a gyereknek, amióta gömbölyödik a hasam, hozzám se nyúl. Esténként elhúzódik, ha hozzábújok; fáradtságra, kimerültségre panaszkodik. Az utóbbi hetekben pedig már szinte minden napját úgy intézi, hogy csak késő este érjen haza, amikor én már alszom. Rettenetesen szenvedek, mert egy egészséges nő vagyok – s mióta terhes, még jobban kívánom a szexet.
– Először azt hittem, hogy talán megcsal valakivel, és én már azért nem kellek neki. Sajnos, még ennél is rosszabb a helyzet. Rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen csak undorodik tőlem! Az egyik éjjel észrevettem, hogy az én szép, egészséges férjem fölkel – és kimegy a fürdőszobába. Könnyen kitalálhatják, hogy miért. Senkinek nem kívánom ezt a megaláztatást! Nem találok rá magyarázatot, miért távolodott el tőlem. Tőle pedig képtelen vagyok megkérdezni. Most már csak abban reménykedem, ha megszületik a gyerekünk, és újra visszafogyok a régi súlyomra, talán újra egymásra találunk.”
V. ZS., 38 éves
„Elvált asszony vagyok, egy kisfiúval. Az én életemben mindig is a testiség játszotta a főszerepet. Szerintem, ha az ágyban minden rendben van, akkor a házasság szekere sem megy félre. Én nagyon hamar kitapasztaltam, hogy a testem mely részei azok, amelyek szeretik a férfikezet. A férjemet igyekeztem rávezetni, bár ő nagyon fantáziátlan volt a szex területén. Állítom, életében nem szeretkezett egy jót, pedig azt mondják, a férfiaknak könnyebb. Szemérmes is volt, soha nem tudta elengedni magát – talán félt, hogy ezzel kiszolgáltatottá válik. Mindig kisebbségi érzése volt mellettem, talán mert iskolázottabb voltam, ő pedig egyszerű sofőr.
Szinte menekültem ebbe a házasságba, mert egyetlen gyerek voltam, és a szüleim az édes otthon falain belül egymást tépték; az anyám hisztériázott, az apám folyamatosan csalta, de nem váltak el. Ezért mindig kakaóillatú, meleg otthonról álmodoztam.
Sok mindenben különböztünk a férjemmel, a házasságunk mégsem ezen (vagyis nem csak ezen) bukott meg. Én sokkal rugalmasabb voltam a szexben, s ő nem tudott követni. Kákabelű volt ebben is, mint mindenben – és őrült komplexusai voltak. Sohasem tudott olyannak elfogadni, amilyen vagyok: én dundi voltam és alacsony, ő mindig szőke és hosszú lábú nőkről álmodozott. Mivel tudta, mennyire fontos számomra a testiség, a végén azzal kínzott, hogy megtagadta tőlem a szexet. Megcsalt, szeretőt keresett magának: kissé kárörvendőn gondolok az új feleségére, mennyire örömtelen lehet az élete az ágyban.”
Lux Elvira klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktus, a Magyar Szexológiai Társaság elnöke (volt). Közel húsz évig a budapesti Orvos-tudományi Egyetem Nőgyógyászati Klinikáján dolgozott, részint nőgyógyászati és szülészeti pszichoszomatikával, részint szexológiával foglalkozott. Magyarországon a téma út törőjeként tartják számon azóta is. Több könyve megjelent.
Lux Elvira: „A nőkre az a jellemző – már azon kívül, hogy a hüvelyben nem tudnak kielégülni –, hogy érzelmileg viszonyulnak a szexhez. Ugyanezt várják el a férfitől is.”
– Mennyire befolyásolja a szülők kapcsolata és házasélete a gyerek későbbi szexuális életét?
– A sikeres és kulturált szexuális viselkedés tanult magatartás. A pszichoszexuális fejlődés azt jelenti, hogy mindenki nagyon meghatározott nemi státusszal születik: lánynak vagy fiúnak. Hogy megmagyarázzam a státusz és a szerep közötti összefüggést: Ha egy nőnek van egy gyereke, ez még csak anyai státusz. Az, hogy a nő milyen anya, attól függ, hogy mennyire képes magatartásában megközelíteni az ideális anyát. A nemi státusz is csak annyit jelent, hogy valaki biológiailag nő vagy férfi. Az azonban, hogy milyen nő, illetve milyen férfi, attól függ, hogyan sikerül a nemének megfelelő szereppel azonosulnia. Mennyire közelíti meg az ideális Nőt vagy Férfit. A nemre jellemző viselkedésformákat elsősorban a család segítségével tanulja meg a gyerek. A gyerek fejlődésére igen nagy hatással van az, hogy milyen a szülők házasélete. Ez nem a testiséget jelenti, mert a szexuális kapcsolat nem egyenlő a nemi aktussal! Tudatos szinten a gyerekek általában nem is gondolnak arra, hogy a szülők között nemi kapcsolat van. A gyerek, mikor azt látja, hogy az apa megsimogatja az anyját, nem gondol a szexusra. Sőt! Nekem volt egy páciensem, egy 17 éves lány, aki félt a sötétben. ,,És mit gondolsz – kérdeztem tőle –, a szüleid hogy tudnak így együtt lenni?”
– Ez egy elég indiszkrét kérdés. Mit felelhet ilyenre egy kamasz?
– Megfelelt. „Ők már nem élnek nemi életet!” – mondta fölháborodva a lány. Mit mondjak, a szülők 41 évesek voltak. Mellesleg: ha a gyerek tényleges szexussal konfrontálódik, az benne romboló hatást kelt. Amikor a pácienseimtől végigkérdezem a szexszel kapcsolatos anamnézist, mindig erre is kitérünk. És minden egyes alkalommal – még felnőttkorban is – feszültséget fönntartó emlék, hogy gyerekként hallotta a szülők nemi életét. A gyereknek a nő-férfi kapcsolat fluiduma kell, nem az, hogy ő tudja: a szülők szeretkeznek! Egy példa: Egy vidéki páciensemnek volt egy házasságon kívüli kapcsolata. Éjszaka, amikor a kedves férje már elaludt, kivette az ágyból az 5-6 éves kislányát, és átrohant a szeretőjéhez. Ott a félig kótyagos gyereket lecsapta a díványra, és bebújt a kedvese mellé az ágyba. „Mi lenne, ha a gyerek fölébredne?” – kérdeztem tőle. Látszott, hogy erre nem is gondolt, mert nem is akart gondolni. Természetesen az ilyesmik rombolóan hatnak a gyerekre.
Gyakori, hogy a szülők nyíltan vagy kevésbé nyíltan csalják egymást, s a gyerek mindenről tud. Ezt a hűtlenségi programot aztán a gyerek akarva-akaratlanul magával viszi – akkor is, ha elutasítja a szülők csalását.
– Említettük a válást: sokféle érzelmi variációt hozhat létre a gyerekekben a válás. Mi erről az Ön véleménye?
– A kiegyensúlyozott családi légkörben felnőtt ember ritkábban kerül szexológushoz, mint akinek elváltak a szülei. Az anya vagy apa hiánya megzavarja a nemi azonosulást. A gyerek azért hajlandó azonosulni a saját nemével, a saját nemi szerepével, mert az ellenkező nemű szülőt akarja érzelmileg a hatalmába keríteni. A gyerek ugyanis empatikusan érzi, hogy a szülők között más jellegű érzelem is van. Egy kislány például anélkül, hogy tudná, miről van szó, szeretné megszerezni az apa teljes érzelmi spektrumát. Ezért aztán mindent megtesz: fölteszi az anya kalapját, fölveszi a cipőjét. Azt is észleli a gyerek, hogy az anyának hatalma van az apa fölött. Azt szoktam mondani: minden igazi nő már akkor tudja, hogy a férje este szeretkezni akar vele, amikor az délután belép a lakásba. A férfi még tudatszinten nem tudja, a nő azonban ki tudja szűrni. A férfi azt a konzervatív üdvözlőpuszit már másképp adja. A nő ilyenkor mondja, hogy: Drágám, vidd le a szemetet! Menj el a gyerekért az óvodába!
– Mi történik, mikor a családból kilép a férfi, az apa?
– Ahogy az előbb felvázoltam: ahhoz, hogy a lány azonosulni tudjon a saját, női szerepével, szükséges a férfi jelenléte. Ha a szülők elválnak, a lányoknál ez később a férfiakkal való kommunikációt, a fiúknál a nemi szerep vállalását zavarhatja meg. Ezért is olyan nagy tragédia napjainkban, hogy az iskolák, bölcsődék, óvodák túl vannak feminizálva. Ha egy iskolában mégis van férfi, biztos, hogy ő az igazgató. Még azt az egy szál férfit is kivonják a gyerekek közeléből! Márpedig ha a fiú az anyánál marad, férfiminta hiányában nem tud a saját szerepével azonosulni. Ezért szoktam én mindent megtenni, hogy a házastársak, ha nem illenek össze, addig váljanak el, amíg nincs gyerek. De ha gyerekük van, mindent megteszek, hogy legalább addig tartsam össze őket, amíg a gyerek nem lesz ötéves. Mert a pszichológia azt mondja, hogy körülbelül ötéves korban „lesz kész” a személyiség. Addigra a saját nemmel való azonosulás nagyjából be is fejeződik. Ha nincs férfiminta, feminizálódik a fiú – ha pedig a lány marad az anyával, nem a női szereppel azonosul, csak eltanulja a női szokásokat. Az azonosulás ugyanis extra pszichológiai jelenség: a szokásrendszerek eltanulása nem azonosulás! Az a lány, aki nem azonosul a saját nemével, nem fogja tudni meghódítani – nem is meghódítani, megtartani! – a férfit.
(© Adam Martinakis)
– Nem igaz tehát, hogy a lánygyermeknek kevésbé van szüksége az apa jelenlétére?
– Nem. A nőkben benne van a megtartás ösztöne: nem azért kell nekik a hím, hogy jókat szeretkezzenek, hanem hogy az utódokról együtt gondoskodjanak. A nő azt az energiát – a libidót –, amellyel a férfi feléje fordul, hasznosítani tudja. Például a gyerek számára: Menjél el az óvodába, szivi! Vidd le a szemetet, szivi! A természet egyedül bennünket áldott meg azzal a képességgel, hogy „manipulálni” tudjuk a másik nemet. Én huszonöt éve foglalkozom intenzíven a szextémával: eleddig egy – egyetlenegy! – olyan férfi páciensem volt, akit meg tudtam tanítani ezekre a női praktikákra. Másfél éves kemény munkámba került. Pedig ez a férfi mindent lejegyzett, amit mondtam, nem hágta át a szabályokat, nem vétett, nem erőszakoskodott. Ha egy nővel beszélek hasonló dolgokról – hogyan megtartani a férfit, hogyan meghódítani – nem kell a szájába rágni mindent, mert ösztönösen tudja, hisz övé a szerep. Más kérdés, hogy a modern világ ezeket a készségeket lefedi, mert gátlástalanságot nevel a nőkbe, amitől aztán a férfiak impotensek lesznek.
– A szexuális problémák a legintimebb életszféra zavarai...
– A nők érzelmileg viszonyulnak a szexhez. Még csak közös szavunk sincs rá: a szex és szerelem nem azonosak. Ha egy nő nem szereti a férfit, nem lelkesedik, általában azt hiszi, a szexszel is baj van. Ez pedig nem így van. A nők szexuális vágya szoros összefüggésben van azzal, hogy a partnerüket érzelmileg elfogadják-e. Ugyanezt várják a férfiaktól is. A nő azt akarja, hogy a férfi ne csak „azt” kívánja tőle. Nem felejt, s az asztalnál kapott negatív érzelmekért az ágyban áll bosszút. Nem veszi észre, hogy ezzel nem csupán a férjet, de önmagát is bünteti, hisz lemond az örömérzésről...
