Mi itt, a Nőben mindig a szépben és a jóban hittünk, de a valóságból nem lehet kiszállni. Az tele van paradoxonokkal. Most a férfiak mondják el, hogy ők miben hisznek.
Amikor csak ideje engedi, kényelembe helyezi magát, és rágyújt egy jó szivarra, mint egy igazi úriember. Benkovič Boris (33, Dunaszerdahely) ügyvédként dolgozik idén immár tizedik éve. Nem éppen méznyalás, mert sok a peres ügy, de nagyon szereti a munkáját. Szép családja pedig mindenben az első. Fiatal párjával (aki szintén jogász) és két kisfiukkal (az egyik 3 és fél éves, a másik 15 hónapos) sok közös programot szerveznek. Boris konzervatív ember, nyugodt vérmérsékletű. Bevallása szerint nehezen fogadja el az újdonságokat.
– Szeretsz öltözködni, egy igazi angol dandy sem lehetne különb nálad. Mennyire fontos neked a divat?
– Nem mondanám, hogy ez a legfontosabb. Egyszerűen jól érzem magam, ha „jól öltözött” vagyok. Az öltözködés fontos, mert megmutatjuk vele, mit gondolunk önmagunkról és a körülöttünk levő világról. A laza stílus is lehet emlékezetes. Ez tartást jelent, a viselkedésben pedig méltóságot és következetességet. Szeretem a szép ruhát, nőn és a férfin egyaránt. Szívesen viselek öltönyt és inget, mert imádom a formális öltözködést. Hordok farmert is, ha csak kifutok az üzletbe, de jobb szeretem kombinálni a laza casualt elegánssal. Nem csak a gondolkodásom régi vágású, szeretek klasszikus kiegészítőket is hordani, mint a hózentróger és a csokornyakkendő. A kalapok is tetszenek. Nagyon szeretem Agatha Christie Hercule Poirot figuráját, aki a különcöt az igényessel keveri.
– Mindig is adtál a ruhatáradra és az öltözködésedre?
– Mindig. Az egyetemen is gyakran ki kellett öltözni, sok volt a vizsga, a tárgyalóteremben meg pláne. A munkám megköveteli, hogy odafigyeljek a külsőmre.
– Miként választod ki az aktuális szettet?
– Másodpercek alatt döntök, fő a spontaneitás. A gardróbom praktikusan nyitott, így van áttekintésem a ruhákról és főleg a kiegészítőkről. Azt tartom, hogy a fehér inggel sosem lehet mellényúlni, bár én szeretem a színeket és mintákat is, ám azokat már tudni kell párosítani.
Kedvelem a felütést, a nem mindennapi zoknikat és nyakkendőket. Minél érdekesebb egy minta, annál jobb! De azért ügyelek arra, hogy az öv és a cipő színe színben legyen tartva.
– Hol vásárolsz, és mikor van rá időd?
– Kevés szabad időm van, és sajnos nem szeretem a tömeget. Azt tartom, hogy a kevesebb mindig több. Az internetről általában csak kiegészítőket, övet, pénztárcát rendelek. A ruhát és a cipőt szeretem felpróbálni. Inkább évente 3-4 alkalommal átugrok Bécsbe, ahol veszek pár igazán minőségi ruhadarabot. Ez általában családi kiruccanásnak számít: sétálunk, fagyizunk, közben betérünk pár márkás üzletbe, majd mikor végzünk, irány az állatkert.
– Hogyan képzeled el a tökéletes új évet?
– Mindig azt mondom, hogy az új év ne legyen rosszabb az előzőnél.
– Mit szeretsz és nem szeretsz munkád során?
– A munkám főleg problémamegoldásból áll, segítem eligazodni az ügyfeleket a törvények útvesztőjében. Jó érzés, hogy tudok segíteni, illetve hogy ismételten bizalmat kapok az ügyfelektől. Másrészt nehéz mindenkinek megfelelni, mert ahogy az emberek, úgy az általuk támasztott igények is nagyon különbözőek.
– Gyűjtöd vagy inkább költöd a pénzt?
– Nem vagyok spórolós. Azt szoktam mondogatni, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig csak élére rakjam a garast. Persze, azért gondolni kell a szűkösebb időkre is, fontos az egyenleg az adni és kapni között. Természetesen a család szükségletei előnyt élveznek: odafigyelünk a szép lakhatásra, az étkezésre is, főleg hazai minőséges élelmiszert vásárolunk. Szóval, időnként túlköltekezek.
– Van példaképed?
– Számomra példaértékű, ahogy a szüleim élnek. Felnézek rájuk. Édesapám orvos, mindenki tiszteli.
– Mi a fontos az életben: siker, szerelem, munka?
– Nehéz kérdés. Egyik sem működik a másik nélkül. Az egészség az alfa és az ómega. Ha ez megvan, a többi jön magától.
– Milyen az a férfi, aki minden szempontból elégedett önmagával?
– Van egy reális önképem. Ez azt jelenti: tudom, hogy vannak hibáim.
Akkor vagyok elégedett, ha úgy érzem, hogy nem kell eget rengető változásokat eszközölnöm az életemben ahhoz, hogy jól érezzem magam.
– Mi a férfi feladata az életben?
– Egyértelműen a család. Mi más? Minden egyéb másodlagos. Családot tartani, persze, felelősség. Mindennap azért igyekszem, hogy a családom jól éljen.
– Mit szeretsz a női nemben, és mit kevésbé?
– Szeretem a nőben azt, hogy gyönyörű, majdnem tökéletes, és hogy szinte belé van kódolva a törődés. Nem szeretem, hogy a fiatal lányoknak sokszor fontosabb a látszat, vagy mikor a külsejükkel akarnak célt érni. Az ilyen viselkedéssel csak megalázzák magukat.
– Szerinted milyen a szép nő, és milyen az okos nő?
– Szokták mondani, hogy ez az együttállás ritka. Nem tudom. A szakmámban igen sok szép és okos nő dolgozik.
– Ki fizessen az első randin?
– Egyértelműen a férfi. Nem tudom elképzelni az ellenkezőjét. Ha elmegyünk valahova a párommal, meg nem fordulna a fejemben, hogy ne én fizessek.
– Miért vállalnak később gyermeket a nők?
– Megváltozott a világ. A nők számára a karrier sokszor fontosabb, mint a gyerek. Zsuzsi, a párom fiatalon, 25 évesen szült. Örülök, hogy úgy érezte: neki fiatalon is a család a legfontosabb. Számomra pedig ez a legjobb dolog, ami történhetett velem az életben.
– Mi a nő feladata az életben?
– Ebben a kérdésben régimódi vagyok. Az emancipációval nincs baj. Teljesen rendben van, ha egy nő sikeres a munkájában. Legyen! Én mégis azt tartom, hogy az anyaság a legszebb küldetés. Az anya valahogy jobban elvan a gyerekekkel, mint az apa. Ezzel nem azt mondom, hogy az apa nem maradhat otthon a gyerekkel. Ám nálunk a klasszikus felállás érvényesül: az anya neveli a gyerekeket, és az apa besegít. Nálam hétköznap a munka miatt a gyerekekre mindössze 2-3 óra jut.
– Aktuális kérdés: elmennél apasági szabadságra?
– Ha korrekt választ vársz tőlem, akkor azt mondom: igen.
Viszont a szívem azt súgja, hogy nem. Ebben a nők a profik. Ahogy megszületik a baba, ösztönösen tudják, hogy mit kell csinálni vele. Pedig nem könnyű menet a gyereknevelés.
– Mi az, amibe besegítesz?
– Tudok pelenkát cserélni, de ez még nem jelenti azt, hogy szeretek is. Fürdetni is szoktam. Két gyereknél már meg kell osztozni a feladatokon. Mellesleg szeretek főzni, ez a hobbim.
– Mit gondolsz arról, hogy a nők még mindig kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak?
– Nem értek vele egyet. A nők pontosan amiatt kerülnek hátrányos helyzetbe a férfiakkal szemben, amit oly nagyra értékelek bennük (hogy tökéletesen el tudják látni a családot). Kimaradnak a munkából a gyerek miatt, és ezeket az éveket némely szakmákban nehéz, néha lehetetlen behozni. Viszont a munkáltató szempontjait is meg lehet érteni. Például a felvételi beszélgetésen kiderül, hogy a jelentkező 2-3 év múlva szülési szabadságra készül. A munkáltató nem számolhat vele, ezért nem éri meg pénzt, energiát fektetni a továbbképzésébe. Ezért inkább a férfimunkaerőt helyezi előnybe, vagy neki ad több fizetést. Az éremnek mindig két oldala van. Az sem mindegy, hogy egy nagy multiról vagy egy kis cégről van szó. Megértem a munkáltató szempontjait, de ez nem azt jelenti, hogy egyetértek vele.
Ma azokat a férfiakat nevezzük dandynak, akik a ruhatárukat igényesen állítják össze, a klasszikust bizton vegyítik a szokatlannal. A dandy tudja, miként illeszthet a ruhatárába egy piros felöltőt vagy mintás inget. Ezek kombinálása által teszi magát emlékezetessé, ezért lesz ő a dandy, aki „gondolkodva öltözködik”. A dandy stílust a 19. század elején a londoni Beau, vagyis Szép Brummel teremtette meg, aki egész életét az öltözködésnek szentelte. A jó társaság befogadta és követte: ő volt az első „celeb.” Naponta öt órát a tükör előtt töltött, szenvedélye a nyakkendők voltak. Eldobta a parókát, csak a saját haját viselte, nemet mondott a fodros-bodros ingekre és a bricseszre. Divatmajomként gondolunk rá, pedig épp ellenkezőleg: minimalizálta a férfidivatot, és igazából ő viselte a mai „öltöny” elődjét.
