Sorozatunkban modern férfiakat mutatunk be. Milyen a férfi, amikor gyermeket nevel? Milyen, amikor szenvedélyének él? Besegít otthon a háztartásba? És mi a helyzet a közös teherviseléssel?
Most 3 férfi mutatkozik be: mind más és más szerepben!
SINE METU
Jön, megy, fát hasogat, gödröt ás, majd összetereli a népet. Ugyanakkora lendülettel dicsér, mint amekkorával a hibákra is rámutat. „Szerintem Örsöt a staff nagy része bárhová követné” – csúszik ki barátnőm száján a mondat, én pedig bólogatok. Honnan tudom, hogy igaza van? Onnan, hogy én sem mosogattam soha azelőtt akkora lelkesedéssel, mint négy éve a Gombaszögi Nyári Táborban.
Orosz Örsről (36, Komárom) később is a karizmatikus vezető képe maradt meg a fejemben. Tudtam, hogy tábori főszervezőként rengeteget munkálkodott Gombaszögön, később pedig a közéletben is szerepet vállalt. Azzal azonban, hogy micsoda különleges kapcsolat fűzi őt a múlt értékeihez, már kevésbé voltam tisztában. (Utólag pedig azt is tudom: neve kapcsán mindez méltatlanul kevés hangsúlyt kap.)
Mi, az Új Nőnél éppen ezért a ritkábban mutatott arcára voltunk kíváncsiak: mint elszánt régiséggyűjtőt és értékmentőt kérdeztük, aki négy évvel ezelőtt vállalta, hogy csapatával együtt feltárja a Felvidék rég elfeledett kincseit.
– Kár, hogy az olvasóink nem látják, mekkora bőrönddel érkeztél hozzánk. Megmutatod, mit rejt?
– Elhoztam néhányat a gyűjteményem legértékesebb darabjai, a XVI. századi könyveim közül. Nagy becsben tartom őket, hiszen ezek olyan ritkaságok, amelyekre évekig kellett várni és pályázni. De vannak itt XVIII. századi pecsétnyomók, ezeket Mária Terézia adományozta Komáromnak, mikor szabad királyi város lett. Ezt az ezüst babérkoszorút pedig a rozsnyói gimnázium diákjai adták az iskola egy híres tanárának 1912-ben!
– Mindig is érdekelt, hogy lesz valakiből régiséggyűjtő.
– Tízéves koromban nagymamám templomos retiküljében találtam egy dunamocsi képeslapot a 30-as évek végéről. Egészen addig azt hittem, képeslapokat csak a nagy turisztikai célpontokról készítenek, így nagyon meglepődtem, hogy létezik a mi falunkról is. Kiderítettem, hogy a kárpát-medencei jegyzék pontosan 12 dunamocsi levelezőlapot számlál. Össze is gyűjtöttem mindet. Sőt: ma 20 ilyen képeslapom van, mert több közülük katalogizálva sem volt.
Olvass tovább: SINE METU
APA NEVEL
Hogyan nevel, hogyan gondoskodik egy igazi férfi? Balázsra úgy emlékeztem, mint a lovakkal suttogóra. Pár éve ugyanis kiutazott Kaliforniába, a világhírű Suttogóhoz, hogy kitanulja az erőszakmentes lókiképzést. Most pedig egy csodagömbölyű fiúcskával az ölében jön velem szembe, talpig lovasvértben. Milyen az apa, mikor hagyományőrző?
Vermes Balázs (32) Gútán született. Lovasíjász, legjobb eredménye egy világbajnoki első helyezés. Balázs az ősi magyar hagyományok továbbvitelét tartja életfeladatának. Szülei a magyarság szeretetére nevelték két lánytestvérével egyetemben. Édesapja, Vermes István, a gútai Vermes törzs vezetője. Édesanyja, Vermes Renáta logopédus és lovasterapeuta, óvodapedagógus. Balázs Biatorbágyon él a családjával, de gyakori vendég otthon, Gútán is.
Balázs ma is lovakkal dolgozik. Lovakat körmöl, szelídít és képez, lovasokat, lovasíjászokat edz, és hagyományőrző lovasharci bemutatókon vesz részt. Emellett az egyik legősibb magyar mesterséget űzi, a bőrművességet.
– Minden hagyományőrző nyeregben ül, és a karjában tartja a fiát?
– Hunor háromhetes korában már lóháton volt, és Hubával is ezt a mintát követjük. Mindketten élvezték az első ügetést. Szépen szunyókáltak a karomban, a ló ritmikus mozgása elringatja őket. Hiszem, hogy ezek a testi érzékelések elraktározódnak, beivódnak az emlékeik közé.
– Milyen apa szeretnél lenni?
– Hagyományőrző vagyok, az ősi tudást próbálom továbbadni a gyermekeimnek is. Arra törekszem majd, hogy ne legyenek bennem elvárások velük szemben. A példa nevel. Az életemmel próbálok példát mutatni, ahogy tette azt az édesapám is. A szülők sokszor arra törekednek, hogy a gyerekük olyan legyen, amilyenné ők nem lettek. Szerintem ez zsákutca; a gyerek leutánozza, amit lát. Ezért arra kell törekedni, hogy minél kevesebb olyan viselkedést, függőséget vagy viszonyt tartsunk fent, melyet nem szeretnénk, hogy a gyermekeinknél is megjelenjen.
Olvass tovább: Apa nevel
FONTOS, HOGY MEGTEDD!
Ő a legsármosabb fiatal színészünk. Vagy ilyet nem szabad leírni? Harmadéves színészhallgatóként már színpadra vitte az Egy őrült naplóját, majd Komáromban megkapta Rómeó szerepét. Béhr Márton (28, Komárom) ezzel berobbant a magyar színházi életbe.
– Az utóbbi két évben egyik koronahullámból a másikba zuhantunk, a színházak takaréklángon égtek. Hogyan éli meg a színész ezt a zűrzavaros időszakot?
– Éppen a Szeretkezz, ne háborúzz! című darabot próbáltuk, amikor jött a hír, hogy le fogják zárni a határt. Akkoriban még Győrben laktam, úgyhogy gyorsan haza kellett költözni. Az elején még élveztem is, mert megállt az idő. Többet tudtam sportolni, szusszanhattam kicsit. Előkerestem dédapám kovácskészletét, volt otthon egy nagy üllőnk, s egy nap elkezdtem ütni a vasat. Amíg az ember színpadon van, mindig van cél, mert vannak előadások. Amikor ezt megvonták tőlem, elvonási tüneteim lettek; hiányzott az adrenalin, az előadás előtti lámpaláz és drukk. Így aztán próbáltam kitalálni magamat. Kezdetben online felolvasóesteken szövegeket mondtunk fel a diákoknak, elkezdtünk próbálni, de a darabból semmi sem lett. Kaotikus időszak volt.
– Most meg itt van a háború. Ilyenkor mit tehet a színész és a színház?
– Van az a mondás, miszerint két generáció elég ahhoz, hogy elfelejtsünk egy háborút. Úgy érzem, emellett minden eltörpül, és az ember hamar átértékeli az életét. Gandhi szavait idézném, aki azt mondta: bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd. Így látom én most a színházat is. A színész teszi a dolgát, játszik, s ezzel üzen.
Olvass tovább: Fontos, hogy megtedd!
