Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom, mit kéne csinálnom, hogyan vágjak vissza a férjemnek.
Hosszú ideje vagyunk már együtt, két gyermeket nevelünk. Jól élünk, és azt gondolom, hogy szeretjük is egymást. Hogy akkor mi a gond? Lehet, gyerekesen hangzik, de az, hogy a férjem egyszerűen nem tud dicsérni. Sem engem, sem a gyerekeket.
(© Vincent Bennett)
Valahányszor fellépnek például egy iskolai rendezvényen, ahelyett, hogy megdicsérné őket, mindig talál valami apróságot, amibe beleköthet. Hogyan álltak, hol hibáztak, vagy épp, hogy állt a hajuk egy kósza szála. Azt veszem észre, hogy emiatt a lányok is egyre kedvetlenebbek, egyre jobban feszélyezi őket az apjuk viselkedése.
Akkor sem dicséri meg őket, ha jó jegyet hoznak haza (pedig ez nagyon gyakori, mivel mindketten nagyon ügyesek), vagy otthon segítenek. Még akkor sem, ha neki segítenek. Sőt, a köszönöm is csak nagyon ritkán hagyja el a száját. És ugyanez a helyzet velem szemben is. A főztömet is gyakran kritizálja, pedig tudom, hogy finom, amit csináltam, mégis beleköt valamibe, és ezzel elbizonytalanít.
Ha társaságba megyünk, a többiekkel hasonlít össze: „Nézd, az ott milyen sovány, neked meg mekkora hasad van! Igazán csinálhatnál már magaddal valamit. És a hajad is milyen!”
Elismerem, sovány éppenséggel nem vagyok, de a 42-44-es méretemmel kövérnek sem érzem magam. Egészen addig, amíg ő rá nem kezdi. Nem tudom, miért csinálja ezt velem, velünk. Ha megkérdezem tőle, elcsodálkozik. Egyáltalán nem érzi úgy, hogy valami rosszat tett volna. Elismerem, kritikára szükség van, de csak akkor, ha az jogos és építő jellegű. És a kritika mellett a dicséretnek is helyet kell adni. Sőt, annak kéne többnek lenni. Legalább a lányok felé kifejezhetné azt, hogy büszke rájuk, hogy szereti őket.
A sok együtt töltött év alatt sem tudtam őt rászedni arra, hogy merje kimutatni az érzéseit. Úgy látom, náluk otthon sem volt divat a dicsérő szó, a biztató simogatás, az ölelés vagy a puszi. Annyi mindent próbáltam már, hogy rávezessem őt ezekre a dolgokra, de eddig sikertelenül. Kérem, adjanak tanácsot, hogyan tudnék, tudnánk változtatni ezen!
Piroska
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
