Tisztelt Szerkesztőség! A férjem buszsofőr, én pedig az egészségügyben dolgozom. Mindketten emberekkel dolgozunk, sok mindent látunk-hallunk.
Ezek azok a munkahelyek és helyzetek, ahol az emberek az igazi arcukat nagyon hamar megmutatják. A férjem gyakran mesél nekem, én meg neki.
Emberi sorsok tárulnak fel előttünk abban a rövid időben, amit egy-egy út vagy kivizsgálás jelent. Sok esetben nem is mi vagyunk a célközönség, de óhatatlanul meghalljuk a másokkal megosztott titkokat. Sokan vannak, akik kifejezetten beszélgetni szeretnének.
Hozzánk, a rendelőbe több idős, magányos ember jön naponta mindenféle apróságokkal, csak hogy társaságban lehessen, meghallgassa őt valaki. A buszokon ugyanez a helyzet: vannak idős emberek, akik naponta két-három alkalommal is beutaznak a közeli a városba, esetleg átutaznak egyik városból a másikba, és útjuk során mesélnek.
Leginkább a buszsofőr társaságát keresik, de megfelel nekik bárki, aki hajlandóságot mutat arra, hogy meghallgassa őket. Mindezt a magány teszi velük.
Megfigyeltük már, hogy ősz végén és a téli hónapokban a legmagasabb azon idősek száma, akik pusztán a társaságért keresnek fel bennünket. Alaphelyzetben a férjemmel mindketten türelmes emberek vagyunk, nyitottak mások felé, de a munkaidőnkben nem az a dolgunk, hogy beszélgessünk. S ezt zokon veszik a betegek, nehezményezik az utasok is. Szerintem joggal érzik úgy, hogy nem figyelünk rájuk eléggé.
Ugyanakkor nagyon szomorú belegondolni abba, hogy ezeknek a magányos, idős embereknek mi jelentjük a családot abban a pár percben, amit együtt töltünk. Hogyan jutottak idáig, hogy egy vadidegennel osztják meg életük történéseit? Hol a családjuk? Miért nem törődnek velük, figyelnek rájuk jobban? Nagyon remélem, hogy legalább a karácsonyi ünnepek alatt megkapják a családjuktól, hozzátartozóiktól azt az odafigyelést és szeretetet, amit az év minden napján megérdemelnének!
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
