Zsidó János atyáról azt írtuk, hogy ő a legsallangmentesebb és legegyszerűbb ember, akit ismerünk. Aki eljár a nyékvárkonyi templomba, az minden héten kap tőle útravalót. Egy prédikációt, amin aztán elmélkedhet egy hétig. A következő vasárnap pedig jön az újabb üzenet. Karácsony van, mi lehet a mostani hétre való gondolkodnivaló? Olvassuk el többen az üzentét, mint ahányan beférünk a templomba!
Sajnos, a karácsony konzumünneppé vált, sok ember számára az advent sem a lelki felkészülést jelenti, hanem hogy üzletből üzletbe rohan, vásárol. S mire eljön a karácsony, már olyan fáradt, hogy nem is igazán tud örülni. Az ajándékokkal is úgy vagyunk, hogy minél több van belőlük, annál több velük a gond. Nem felel meg, nem az igazi, majd kicseréljük karácsony után. Egyre több az olyan család, ahol a gyerekek a karácsony egy részét az egyik, a másik részét pedig a másik szülőnél töltik. Nincs nyugalom, sietni kell, gyorsan-gyorsan készülődni, mert jönnek a gyerekért. Pedig a karácsonynak akkor tudunk igazán örülni, ha mindenki ott van, akit szeretünk.
Zsidó János hosszú élete során több településen szolgálta a híveket, vagy épp templomot épített – most, hetvenévesen a nyékvárkonyi templomot próbálja véglegesen rendbe tenni. Most, karácsonyra az orgonát hozatta helyre. Segíti a cserkészeket, emellett táborokat, katolikus szavalóversenyt, ifjúsági vezetőképzőt szervez. 2023-ban Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki.
Egyedül nem lehet ünnepelni
A gyerekekről ma már többet beszélünk, hisz ők jelentik a jövőt – az idősekről viszont kevesebb szó esik. Sok a magányos idős ember, aki egyedül tölti az ünnepeket. A magányos embernek pedig megfordul a fejében, hogy így nem érdemes élni. Egyedül nem lehet ünnepelni. Ahhoz kell a másik ember is.
Aki egyedül marad a gondjaival, megunja az életet. Kritikus időszak a karácsony. Bár van telefonos segélyszolgálat is, elsősorban a család figyeljen oda az egyedül élő családtagokra. Hívjuk meg őket, ünnepeljünk velük együtt.
Ha erre nincs lehetőség, legalább látogassuk meg őket, kedveskedjünk kis ajándékkal, süteménnyel. Ha távolabb élnek, akkor hívjuk fel őket, akár többször is, hogy érezzék: szeretjük őket, és nincsenek egyedül. Számtalan helyen találkozni azzal, hogy különböző jótékonysági szervezetek meghívják az embereket karácsonykor: ez egy nagyon szép gesztus.
Így a hajléktalanok, az egyedül élők is érzik a karácsony örömét. Ha az ember nyitott szemmel jár, észreveszi, hogy kin tud, illetve kin lehet segíteni – és főként hogyan. Karácsonykor senki se maradjon egyedül... Közösségben kell lenni: olyan emberek közösségében, akik szeretik, tisztelik őt.
Isten annyira szeretett minket, hogy elküldte saját fiát, Jézus Krisztust. Ajándékot adott nekünk: ez arra tanít minket, hogy ezt az ajándékot befogadjuk, és minél több embernek továbbadjuk. Hogy mi magunk is ajándékai legyünk másoknak.
Ajándék
A szeretet találékony. Mindig olyan módon kell segíteni, hogy annak a másik örüljön. Ha fizikai problémája van vagy szegény, nem sokat segítünk azzal, ha csak imádkozunk érte. Ha magányos, úgy tudunk neki örömet szerezni, hogy meglátogatjuk. Ha ki akarja önteni szívét-lelkét, akkor meghallgatjuk, és nem a saját ügyeinket rakjuk át a vállára.
Sokszor nem is kell mondani semmit: elég, ha csak érzi, hogy együttérzünk vele. Én 47 éve vagyok a pályán lelkipásztorként, s rengeteg idős emberrel találkoztam. Sok idős ember szenved: vegyük észre a szenvedőket, s váljunk ajándékká számukra. Ne kereszt, ne teher, hanem szeretet, békesség, öröm legyünk.
Advent
A karácsonyra készülni kell. Annak lehet jó karácsonya, akinek volt adventje. Az advent négy hét, négy vasárnap, amikor is Jézus Krisztus születésére készülünk. A várakozásnak megvan a maga varázsa. Ha valakire várunk, akit szeretünk, az érzés kellemessé teszi a várakozást. Mi is tudunk tenni azért, hogy szép adventünk legyen. A hívő keresztény ember ilyenkor bűnbánatot tart, hiszen mikor vendéget várunk, akkor is kitakarítjuk, feldíszítjük a lakást. Finomat főzünk és lessük az órát, mikor érkezik a vendég. Ugyanezt kell tenni lelki értelemben is. Nagytakarítást tartani, törekedni a jócselekedetekre, megbocsátani az ellenünk vétőnek.
Az adventi időszaknak van egy szép jelképe, a koszorú. Ne csak divat legyen, mert szépen mutat az asztalunkon. Meg kell látni mögötte az értelmet. Ahogy növekszik a fény, úgy közeledünk Krisztushoz. Minél több gyertyát gyújtunk meg, annál közelebb vagyunk a karácsonyhoz.
A színeknek is megvan a szimbolikája. A lila szín a bűnbánatra, megtérésre, megjavulásra emlékeztet minket – a zöld szín a reményre, hogy nemsokára itt a Megváltó. A gyertya adja a fényt, a meleget. Az embernek is adni kell a remény fényét és a szeretet melegét.
Életünket a szertartások teszik széppé. Az adventben esténként álljuk körbe a koszorút, gyújtsuk meg a gyertyát, fogjuk meg egymás kezét, s ha megbántottuk egymást, kérjünk bocsánatot, majd röviden imádkozzunk. Ennek megvan a sajátos varázsa, amely széppé teszi az adventi várakozást. Ha így telik el a négy hét az örömteli várakozásban, akkor a karácsonyunk is ilyen szép lesz. Az ajándékozás is akkor szép, ha szívből jön, ezért nem is kellene vásárolt, drága ajándékokkal meglepnünk a másikat. Apróságnak is lehet örülni, saját kezűleg készített meglepetésnek. Abban benne van a szívünk minden szeretete.
Szenteste
Milyen szép szó! Csak a magyar nyelv fejezi ki ilyen szépen Jézus születésének estéjét. Annak az estének ilyen szent hangulatban kellene eltelnie. Elfogyasztjuk az ünnepi vacsorát, meggyújtjuk a fényeket, imádkozunk, éneklünk vagy karácsonyi énekeket hallgatunk. Megajándékozzuk egymást.
Visszaemlékszem a saját gyerekkoromra: amikor iskolások voltunk a húgommal, mindig készítettünk a szülőknek egy rövid műsort. A szüleink karácsony estéjén leültek, s meghallgatták a verseket és a történeteket. Még kazettás magnóról engedtük a szép karácsonyi énekeket; és a szülők tudtak ennek örülni. A hívő ember menjen el éjféli misére (vagy legalább a tévében nézze meg). A karácsonyi énekeknek is megvan a hangulata: hallgassuk ezeket már adventben is!
Más időszaknak az egyházban nincs ilyen lélekmelegítő hangulata, mint a karácsonynak. Látogathatunk templomi hangversenyeket, nézhetünk szép filmeket – keressük ezeket az alkalmakat! Ha mindezt közösségben éljük át, úgy teljes az öröm. Legyünk együtt a szeretteinkkel, amennyit csak tudunk.
Félelem
A világ tele van bajjal, gonddal, reménytelenséggel. Háború, gyűlölködés, értelmetlen áldozatok, betegségek. Félelem a szegénységtől. A reménytelenség ott van a világban. A hívő embernek egy reménye van: Jézus Krisztus. Ő szeret minket. Karácsonykor megünnepeljük a születését, az év folyamán végigvesszük élete fő eseményeit, majd Krisztus Király vasárnapján megemlékezünk arról, hogy majd egyszer eljön és igazságot oszt. A mérce, ami szerint meg leszünk ítélve, a tetteink lesznek. Szembesülünk azzal, hogy mennyi jót tettünk. Éhes voltam, enni adtál, szomjas voltam, innom adtál, beteg voltam, meglátogattál. Mindez összefügg a karácsonnyal. Valójában minden, hiszen az ítélet is az szerint lesz, hogy mennyi jót tettünk embertársainkkal.
Ha mindennap befogadjuk a szeretetet, és továbbadjuk, az egész életünk egy nagy karácsony lehet. Nem kell nagy dolgokra gondolni: az élet mindig apróságokból áll össze, mint egy nagy mozaikkép a kis kockákból. A szeretet is apró kis jótettekből áll. Sokszor elég csak köszönni, kezet fogni, megkérdezni: Hogy vagy? A jótett öröme mindig visszasugárzik ránk. Minél több szeretetet osztunk szét, az annál jobban növekszik bennünk. Áldott karácsonyt!
