A munka, a család, a férj – ez a nők mindennapos taposómalma. A nőknek még soha nem volt olyan nehéz életük, mint a huszadik század második felében.
És sokszor még ma is nagyon nehéz. Az anyaság ideálja szerencsére a múlt század végén változni kezdett. Nézzük végig, hogyan.
(Rebeka Elizegi ©)
Az 50-es évek
Erzsébet királynő nemigen forgatta ugyan a főzőkanalat, de az ötvenes években neki sem volt könnyű dolga. Emlékeznek még A stepfordi feleségek című filmre, amely Ira Levin híres regénye alapján készült? Stepfordban a feleségek olyan tökéletesek, boldogok, kedvesek és szépek voltak, hogy tökéletesebbek már nem is lehettek volna.
II. Erzsébet Anna hercegnővel (Kép forrása: townandcountrymag.com)
És amikor megunták a nagy tökéletességet? A férjek egy kicsit közbeléptek... Kétségtelen, hogy Ira Levin könyvében az ötvenes évek középosztálybeli amerikai nőtípusát rajzolta meg. Ezek a feleségek általában nem dolgoztak (mert nem illett), bezártan éltek kis világukban, nem csoda hát, ha akkoriban jelentősen megnövekedett az alkoholfüggő és nyugtatókon élő nők száma.
Nálunk más volt a helyzet. A háztartásbeliek száma a minimumra csökkent, függetlenül attól, hogy ez tetszett-e a nőknek vagy sem. A kommunisták bevezették az általános munkakötelezettséget (a nők munkabére táblázatilag alacsonyabb volt, mint a férfiaké, és magasabb posztokat nem tölthettek be). A családmodell viszont alig változott a múlthoz képest: a háztartás és a gyereknevelés kizárólag a nők feladata volt. Tipikus korabeli kép: a nők levetik a munkaruhát, sietnek a gyerekért a bölcsődébe és az óvodába, onnan az üzletbe bevásárolni, és gyorsan-gyorsan haza a teli szatyorral, amelyből nem hiányzott a sör sem a papa számára, megfőzni a vacsorát...
A korabeli újságok híven tükrözik a nők akkori helyzetét: tele vannak az édesanyák és háziasszonyok számára gyártott „okos” tanácsokkal.
A 60-as évek
Bár az egykori filmcsillag, Grace Kelly a monacói herceggel kötött házassága után kizárólag a családjának szentelte magát – a 60-as években egészen másfelé fordult a világ. A nők már nem akartak cicababák lenni, nem elégítette ki őket a főzés és takarítás, a gyereknevelés – és a fodrászuk. A tanult nők főként az USA-ban és Nyugat-Európában a szakmájukban is érvényesülni szerettek volna.
Grace Kelly monacói hercegnő, Rainier herceg és kislányuk, Caroline
A férfitársadalmat ez nem nagyon érdekelte. A nők ekkor még csak álmodhattak a magasabb beosztásokról. De ők ezt nem hagyták annyiban. A munkához való jog mellett harcoltak a terhességmegszakításért és a fogamzásgátlásért is.
Nyilvánosan ebben az évtizedben foglalkoztak először olyan témákkal, mint a szex és a nő orgazmusa. Elérkezett a hippikorszak, az 50-es évek szöges ellentéte, a szex, a szabad szerelem, a kábítószerek és a rock and roll időszaka. A szabályok lazultak. A csehszlovák propaganda az ötéves tervek sikereitől volt hangos, és azt magyarázta a nőknek, micsoda előny, hogy villamosvezetőként és darukezelőként dolgozhatnak.
A pszichológusok a kollektíva előnyeiről győzködték az anyákat, hogy mennyivel jobb, ha bölcsődében, óvodában nevelkedik a gyermekük, mintha dilettáns otthoni nevelésben részesülne. Továbbá azt bizonygatták, hogy a gyárilag készített tejpor egészségesebb, mint az anyatej.
A 70-es évek
Mia Farrow öntudatos anya volt, az akkori nők többsége azonban nem érezte öntudatosnak magát. Egyébként Mia Farrow élete sem volt könnyű: először ikreket szült zeneszerző férjének, André Previnnek, azután a hetvenes évek folyamán még örökbe fogadtak két ázsiai gyermeket, majd még egy kisfiuk született.
Mia Farrow és gyermekei (Kép forrása: oxygen.com)
Abban az időben anyának és feleségnek lenni egyet jelentett az anyagi függőséggel: másodhegedűsnek lenni mind otthon, mind a munkahelyen. Így volt ez azokban az országokban is, ahol konzervatív kormányok kerültek hatalomra, amelyek azt vallották, hogy a nő elsősorban háziasszony, és csak azután következhet a munkahely.
A hatvanas évek végén azonban jött a hideg zuhany. Nálunk elkezdődött a normalizáció, a tisztogatás, az újkori sötétség időszaka. Ennek ellenére a nők már nem akartak önállótlan „cicusok” lenni, akik a férjük nélkül éhen vesznének. Sok olyan család volt, amelyben a nőnek magasabb volt a képzettsége, mint a férfinak. S bár a nők fizetése még mindig alacsonyabb volt a férfiakénál, már magasabb posztokat is betöltöttek.
Sőt mi több, anyáikkal ellentétben kezdték elvárni a férjüktől, hogy segítsenek a gyerekek nevelésében és a háztartási munkákban. Már nem érezték személyes kudarcnak, hogy nem győzik a házimunkát (mint anyáik húsz évvel korábban), hanem természetesnek vették a munkamegosztást. Nagy haladás!
A 80-as évek
Diana szomorú történetét az egész világ ismeri. Ki tudja, hogyan alakult volna az élete, ha tíz-húsz évvel később születik. Lehet, hogy még ma is élne. Lehet, hogy előbb véget vetett volna szerencsétlen házasságának, és nem küszködött volna éveken keresztül a bulimiával és depresszióval.
Diana a fiaival, Vilmos és Harry herceggel (Kép forrása: harpersbazaar.com)
Noha a nyolcvanas évek nem tartoznak a régmúlthoz: a nőket még mindig bilincsbe verték a konvenciók, és bizonyos témák, például a lelki függőség, a nők ellen elkövetett erőszak, a szexuális zaklatás csak ekkor került szóba először.
Ugyanakkor az egyetemeken és főiskolákon már körülbelül ugyanannyi nő tanult, mint férfi, és már mindenki természetesnek vette, hogy nő is lehet elismert és megbecsült főnök (kolléga). Egyébként a nagypolitikában akkoriban Margaret Thatcher, a Vaslady játszotta a főszerepet. A nők alkalmazkodtak a korhoz. A magukat eltartó és elvált asszonyok nálunk „szociális esetnek” számítottak. Mindenki vágyálma az volt, hogy megtakarítson annyi pénzt, hogy elmehessen nyaralni a bolgár tengerpartra vagy más szocialista országba.
A 90-es évek
A kilencvenes években Madonna a maga 100 millió dolláros évi bevételével a világ leggazdagabb emberei közé tartozott. Ezekben az években született a kislánya, pár évvel később pedig a fia, Rocco. Madonna később még két gyermeket örökbe fogadott.
Madonna és a kislánya, Lourdes (Kép forrása: revistavelvet.cl)
A kilencvenes években a nők legnagyobb problémája az volt, hogyan egyeztessék össze a karrierjüket családi kötelezettségeikkel – függetlenül attól, hogy az illető popcsillag volt-e, vagy zöldséges boltot nyitó vállalkozó. Egészében véve a kilencvenes évek fordulópontot jelentettek a hazai nők számára is. A kommunizmus bukása után a nők választhattak, hogy a karrierjüket építik-e, vállalkozásba kezdenek, vagy pedig otthon maradnak a gyerekekkel.
A felmérések azt mutatják, hogy a bársonyos forradalom után nem nőtt meg azoknak a nőknek a száma, akik háztartásbeliek maradtak. Ellenkezőleg! Egyre többen vannak azok, akik későbbre halasztják az anyaságot, avagy egyáltalán nem vállalnak gyermeket. A „trendi” az a sikeres nő, aki mosollyal az arcán lép át a házi papucsból a tűsarkúba. Munkahelyén százszázalékos erőbedobással dolgozik, otthon tökéletes anya és feleség. Ez a kép azonban egy nagy hazugság!
Persze egy ideig eltartott, amíg a nők rájöttek, hogy nem győzhetnek mindent egyszerre. Ezt bizonyítja például az „antihősnő”, a szerencsétlenkedő Bridget Jones, aki semmit sem győz, és nem tudja „megoldani” a saját életét – ezzel is bizonyítva, hogy a valóságban a „tökéletes nő” egyszerűen nem létezik...
A 21. század
Angelina Jolie amerikai színésznő a világ egyik legbefolyásosabb asszonya. Ezt a pozíciót kétségtelenül a sztárszínésznő és szerető anya imázsával vívta ki. Példát mutat arra, hogy ha egy nő elég erős és okos, akkor a mai világban sikeres lehet a pályáján, ugyanakkor családja is lehet, és gond nélkül gondoskodni is tud róla.
A jelen – Angelina Jolie és lánya, Shiloh (Kép forrása: minikulove.com)
Számtalan példa van erre már nálunk is. Ma már nem úgy tekintünk az ilyen nőkre, mint valami különleges állatfajra.
A jelenkor óriási lehetőséget ad a nőknek – szabadon, saját elképzeléseik szerint dönthetnek saját életükről. Ha idegesíti őket a házimunka és a gyerek, elmehetnek dolgozni. Ha nehéznek találják a munkát, inkább szerényebben élnek, visszahúzódnak az otthon védőbástyái mögé, és nevelik a gyerekeiket. Ha nem érzik jól magukat a házasságukban, kilépnek belőle. (A válókeresetek zömét a nők adják be.) Megtehetik, mert − a múlttal szemben − már nem függenek a férfiaktól, sőt anyagilag is egyre kevésbé. Erről anyáink nem is álmodhattak. S bár a nők az esetek többségében nem élnek olyan jómódban, mint a „született feleségek”, tudják: ha nagyon vágynának rá, megpróbálhatnák, hogy olyan körülményeket teremtsenek maguknak, mint a filmbeli asszonyok...
