A múlt héten mutatta be a Komáromi Jókai Színház Méhes László rendezésében az Ugyanaz hátulról című darabot. Mit kell tudni róla?
Méhes László főrendező azt mondja: igenis otthon érzi magát Komáromban. És nagyszerű helyzetben van a Komáromi Jókai Színház, mert nagyon jók a színészei. Most Michael Frayn Ugyanaz hátulról című remekét játsszák, ezúttal Függönyt fel! címmel. (© Fotó: Görözdi Szilárd)
Méhes László színész, rendező 1961. január 26-án született Enyingen. 1983-ban végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1981-től a Vígszínház tagja. A kilencvenes évek közepétől 15 évig tanított zenés mesterséget a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2010. július 1-től a József Attila Színház igazgatója, ahonnan 2011 márciusában távozott. 2012-től a Komáromi Jókai Színház főrendezője. Felesége Kispál Anita koreográfus. Gyermekeik 6, 16, 26 évesek, unokájuk 2015 szeptemberében született.
– Mikor indul otthonról, Budakesziről a komáromi próbákra?
– Hat órakor kelek, felébresztem a gyermekeimet, feleségemmel együtt megreggeliztetjük őket, azután indulunk az iskolába. Visszamegyek egy félórára, megbeszéljük a feleségemmel az aktuális teendőket, majd jövök, végig az autópályán. Szeretek alfában vezetni, maximum száztízzel gurulok, és gondolkodom mindenfélén. Egyáltalán nem színházról.
– Négy éve főrendező a Komáromi Jókai Színházban. Mit szólt, amikor először megpillantotta Kaszás Attila szobrát a színház előtt? Osztálytársa volt Pesten a színművészeti főiskolán.
– Az ember látja a szobrát a barátjának, aki ugyanolyan idős lenne, mint jómaga, és akivel élete legfontosabb időszakát töltötte együtt...
Az érzést nem lehet szavakba önteni. Valami hasonló történt, amikor megkaptam a hírt, hogy felterjesztettek Kaszás Attila-díjra. El sem hittem egy percre se. Azóta is feldolgozatlan az érzés.
– Budapesti rendezőként jól érzi magát Komáromban?
– Nincs olyan, hogy Pest, nincs olyan, hogy Komárom! Színházak vannak, munkára alkalmas vagy kevésbé alkalmas helyek. A kérdésére válaszolva: Komáromban nagyon jól érzem magam, barátok közt vagyok. Olyan természetesen létezem, mint otthon, azt mondom, amit gondolok, ami éppen bennem van. Itthon vagyok.
– Júniusi bemutatójuk a Függönyt fel! Michael Frayn művét Hamvai Kornél fordította magyarra. A komédiájában sok az ajtó. Az egyik jókor nyílik, a másik rosszkor, a harmadik meg nem nyílik, a negyediket nem lehet bezárni. Ott vannak a fejében ezek az ajtók?
– Igen, mert egyik sem nyílhat ki véletlenül. A francia bohózatokban a rendező először lediktálja a színészeknek, mikor, melyik ajtón jöjjenek be, és hol menjenek ki. Minden más utána jön. Kértem a színészeket, hogy még ne játsszanak, csupán menjenek ide meg oda. Ámde olyan fantasztikus színészek, hogy már az elején könnyesre nevettem magam. Ilyen nagyszerű helyzetben van ez a színház, hogy ilyen színészei vannak!
– Január végén ezerszázadik alkalommal alakította Kát, a kígyót A dzsungel könyve című musicalben a Pesti Magyar Színház színpadán.
– Megmondom őszintén: már nincs viszonyom a szerephez. Nem szeretem, nem gyűlölöm. A dzsungel könyve olyan nekem, mint a karom, a lábam. Van.
– Kispál Anita nyolcvannyolctól a felesége. A családi háttér koreografálása is az ő feladata?
– Ő az oszlop a családban. Minden körülötte történik. Ő tartja a hátán, a vállán, a kezében, a szeretetében a kapcsolatunkat. Nincs olyan koreográfus, akiben jobban bíznék. És nincs olyan koreográfus, aki kibírna engem.
– Ötvenöt éves. Jászai Mari-díjas, Hegedűs Gyula-emlékgyűrűs színművész. Számítanak önnek a díjak, az évek?
– A díjak teljesen hidegen hagynak. A Jóisten megadta, hogy két évre való felkérést kapok úgy, hogy életemben még nem emeltem fel munkáért telefont. Nem vagyok ötvenöt éves abban az értelemben, amit az emberek általában egy ötvenöt éves – kegyetlenség, de kimondom – öregemberről gondolnak. Lehet, hogy A dzsungel könyvében már nem megy olyan magasra a lábam, de az energiáim még ugyanazok.
Bárány János
