Gondolatok Gombaszögről

Az egész völgyet beborító muzsikaszó, eszmék és szívek találkozása, domboldalra heveredő fialok... A levegő meleg volt, a macifröccs hideg. Ez volt Gombaszög! A szerelmes dallamok hatására még a cigarettafüst is szív alakban tekergett az ég felé...

Tavaly jártam először a Gombaszögi Nyári Táborban. Nem volt kérdés, hogy idén is visszatérek. Hogy miért? Mert ami ott történik, az rabul ejti a magyar szívet!

Nappalok

Az államvizsgát követően döbbentem rá: az egyetem nem lesz többé világnézetem tágításának színtere. Éppen ezért szívrepesve vártam a Gombaszögi Nyári Tábor előadásait. Szerencsére alma materem szinte házhoz jött Mészáros András filozófiaprofesszor személyében, aki kedvenc témámról, a szerelemről adott elő. A szerelem – Mészáros tanár urat idézve – kiszakít az időből.

A rózsaszín szemüvegesek saját szerelmes valóságukban léteztek, melynek nem szab gátat sem tér, sem idő. Gombaszögön egyébként is egészen máshogy működik az idő. Az éjszakák szorosan ölelik a nappalokat, a kettő szinte eggyéolvad. A napszakok váltakozását a történések jelzik biztosan...

Nappal számos politikai, közéleti és lélektani előadás közül válogathattak a táborozók. Tengernyi téma reflektorfénybe került: köztük a Sajó-katasztrófa, a párkapcsolatok gördülékeny működése, az energiabiztonság, a színészet rejtelmei, a háború, az értékmentés, a szlovákiai magyar pártok helyzete, az önismeret... S ahogy a napkorong lejjebb ereszkedett az égbolton, szétáradt a muzsika hangja, s bezengte az egész völgyet!

Éjszakák

A táborlakók hangyák módjára nyüzsögtek, mihelyt alkonyulni kezdett. A szürkületben egyfajta kollektív izgatottság lett úrrá a mulatozó tömegen. A csillagtakaró alatt varázslatosabbá vált a völgy: zene szólt és fények cikáztak mindenütt. A fiatalok élvezték a zenét. A szerelmes dallamok hatására még a cigarettafüst is szív alakban tekergett az ég felé... Gombaszögben az a jó, hogy mindenki talál egy szívének kedves előadót a fellépők listáján. Ami engem illet, a Parno Graszt-, a Csík Zenekar-, a Presser Gábor- és az Aurevoir-koncerten mulattam a legjobban. Amikor a sör- és fröccskedvelő darazsak nyugovóra tértek, felébredtek a vérkedvelő szúnyogok. Gombaszögben az a szép, hogy mindent megoszt velünk a természet, s mi is mindent megosztunk a természettel. Még a vérünket és az alkoholunkat is.

A szerelmes Gombaszög

A tábor hemzsegett a turbékoló szerelmespároktól – hisz elég volt csak körbepillantani! A napfény csókolásában egymást csókolták, a holdfény simogatásában egymást simították, a zene ölelésében egymást ölelték. Kedd este a Kocsmakert izgő-mozgó padján ülve megpillantottam Pétert és Erzsébetet. Erzsébet úgy nézett Péterre, ahogy Pygmalion nézett Galateára. Péter háttal állt, így arról nem tudok beszámolni, milyen tekintettel viszonozta Erzsébet szerelmes pillantását, ám az öleléséből egyértelműen látszott, hogy megőrül a lányért. S hogy ki volt Pygmalion és Galatea?

Jean-Léon Gérôme festménye - Pygmalion és Galatea

Pygmalion egy szobrász volt, aki úgy vélte, a nők csalfák és rossz életűek, ezért nem vesztegette rájuk az idejét. Egyszer aztán úgy döntött, farag magának egy tökéletes női szobrot. Pygmalion végül saját magát húzta csőbe, ugyanis beleszeretett a szoborba. Csókolta, szerette, ölelte.

Jean-Léon Gérôme ezt a pillanatot festette meg 1890-ben, én pedig pontosan ilyennek láttam Pétert és Erzsébetet... Végtelenül szerelmesnek. (A szobrász története egyébként happy enddel végződött, ugyanis a szerelem istennője, Aphrodité emberré változtatta Galateát.)

A Média-szekció

A Média-szekció vezetője felkeresett, miszerint szüksége lenne egy „sztaffos” csapatra, szuper emberkékkel. A tábori napilaphoz, a Vadalmához keresett tartalomkészítőket. Erre nem mondhattam nemet! Mindig is foglalkoztatott a gondolat, milyen lehet Gombaszög a ,,kulisszák mögött”. Azt kell mondjam, még különlegesebb, mint mikor egy sima táborozó szemével néztem, hisz mi itt mindenről tudtunk, mindenről értesültünk... Alkalomadtán kikukucskáltam a képernyő mögül, s ráfeledkeztem médiás társaimra. Akár a serény méhecskék! Biztos vagyok benne, hogy a Vadalma szerkesztői a szívüket is beleszőtték a lapba.

„Barlangolás” Gömör szívében

Egy nap felkerekedtünk, és ellátogattunk a Domica-barlangba. A szlovákiai Domica-barlang és a magyarországi Baradla-barlang különleges rendszert képeznek – összekötik a két országot, méghozzá titkos módon, a föld alatt.

Itt folydogált a Styx nevű patak, mely minden bizonnyal a görög mitológiából származó Styx folyóról kapta a nevét. A testünkön található Achilles-ín neve is ehhez a folyóhoz köthető. Akhilleuszt édesanyja, Thétisz belemártotta a Styx vizébe. A víz érintésétől a gyermek egész teste sebezhetetlenné vált, kivéve a sarka! Miért? Mert Thétisz a sarkánál fogva mártotta bele fiát a folyóba, így azt nem érte a mágikus víz. Párisz pedig pontosan oda, Akhilleusz sarkába lőtte a nyilát, s így győzte le a legyőzhetetlen harcost.

Sajnos, a Domica-barlangban a csapadékhiány miatt már négy éve nem lehet csónakázni. Egyébként jelentős régészeti lelőhely is, ugyanis találtak itt a csiszolt kőkorból, más néven neolitikumból származó kő- és csonteszközöket. Az öt-hatezer éves tárgyakat megtekinthetjük az előcsarnokban, s talán még egy ősemberrel is összefuthatunk a sötét vájatok félreeső szegletében!

Az Új Nő Gombaszögön

Az Új Nőnek hála, előadást is vezethettem. S nem csak én! Kolléganőm, Olláry Ildikó a tábor főszervezőjével, Orosz Örssel beszélgetett az értékmentésről, jómagam pedig Hostomský Fanni színésznőt, a Trepp nevű színházi platform alapítóját faggattam mestersége rejtelmeiről. Azt hiszem, mindkettőnk számára nagyszerű és meghatározó élmény volt. A beszélgetést pedig nem hagytuk ott Gömörben! Videóra vettük, s hazahoztunk magunkkal a Csallóközbe, így hamarosan látható lesz az Új Nő YouTube- csatornáján. Aki nem hiszi, járjon utána!