Mi az a hírhedt járványgörbe, és helyesen járunk-e el, ha megpróbáljuk kilapítani? Egyre inkább harsognak a politikusok, hogy az embereket vissza kell engedni a munkába. Kinek van igaza?
Bécs egészségügyi tanácsosa kijelentette, hogy a bécsi nép nem bírja ki, hogy otthon üljön – vissza kell menni dolgozni, mert kell az embereknek a pénz. (Természetesen nem a bécsi nép megy vissza dolgozni, hanem a vendégmunkások, mert átlagosztrákkal a melós munkahelyeken nemigen találkozni. A bécsi otthon ül, vesztegzár alatt – s várja a görbe kilaposítását.)
Különben Donald Trump amerikai elnök is azt mondta mindjárt az első héten, hogy nem kell karantén, dolgozni kell, termelni, még ha ez (emberi) áldozatokkal jár is. Trump elnök csak azután visszakozott, mikor a tudósok megmutatták neki a járvány lefolyásának lehetséges modelljeit: azonnal elrendelte a karantént és a bezárkózást.
Az eddigi számítások szerint mindig volt a populációnak olyan része, amely nem fertőződött meg a járvány alatt. Ez a nyájimmunitás – ezt a hatást használjuk ki az oltásoknál is. Mivel az oltás következtében a populáció egy része nem fogékony, a vírus nehezen terjedhet. Azaz nem kell mindenkit beoltani (bizonyos betegségeknél nem is lehet), hogy népességünk védve legyen egy járványtól. Az angolok is amondók voltak, hogy a fiatalokat a munkában kell hagyni, az öregeket meg elzárni – s most a miniszterelnökük, a hirtelenszőke Boris Johnson úr karanténban csücsül, és a királyi családot sem kerülte el a vész. Charles herceg szintén karanténba vonult, mert pozitív volt a koronavírusos teszteredménye (bár a jelentések szerint jól van).
A brit elképzelés, ugye, az volt: „Fertőzzünk meg most sok embert, és a nyájimmunitás megvédi a többit.” A britek pár hete még nem akartak drasztikus intézkedéseket bevezetni, és még két hete is csak fontolgatták, hogy megkérik a lakosságot, ne járjon este kocsmába...
A nyájelmélet
Járvány idején igazában két modellje van a védekezésnek. Az egyik a nyájvédelem, amely arra szólít fel, hogy szigorúan izoláljuk a védteleneket és a veszélyeztetetteket, esetünkben főleg az öregeket. A nép többi részét viszont hagyjuk dolgozni, tevékenykedjenek, éljenek, kapják el csak a vírust (közülük olyan sokan nem fognak meghalni, mint az öregek közül). S miközben a fiatalok és középkorúak megfertőződnek, a többség enyhe tünetekkel megússza, és azzal védettséget is szerez. Egy idő után már annyi lesz a védett, hogy az influenzát senki nem fogja elkapni, mert nincs, aki fertőzzön – ez a tulajdonképpeni nyájimmunitás.
Ha pedig nincs már veszély, akkor az öregek szépen előbújhatnak. Ezt a modellt akarta követni az angol és a holland kormány, csak aztán megijedtek a fertőzöttek hatalmas számától – arról nem is szólva, hogy a nyájelmélet csak akkor állja meg a helyét, ha létezik vakcina, oltás vagy valamilyen gyógyszer a járvány ellen. (S mivel nem létezik, ma a kormányok nem merik magukra vállalni a felelősséget, hogy ráengedjenek egy halálos kórt országuk népére, mely milliós emberveszteséggel is járhat.)
A kilapítás
A nyájelmélettel szemben a kínaiak és az olaszok arra helyezik a hangsúlyt, hogy mindenkit mindenkitől tartsunk távol, akár azon az áron is, hogy egy időre padlóra kerül a gazdaság, mert nem tud pörögni. (Az amúgy is hatalmas pörgési sebességre volt beállítva, egyre mérhetetlenebb fogyasztásra.) Maradjanak tehát otthon az emberek, s így tegyük hosszú lefolyásúvá a járványt, közben az egészségügy tesztelje a populációt. Zárjuk el a fertőzötteket, és védőruhában eredjünk nyomába a tüskés koronaszörnynek – ezzel elérve, hogy kiegyenesítsük a járvány felfelé kúszó görbéjét. Közben szépen várjuk ki, hogy megtalálják a vakcinát és a gyógyszert. A WHO, az Egészségügyi Világszervezet ezt a módszert ajánlja, mert úgy vélik, hogy ez sokkal kevesebb halottat eredményez.
Európa egészségügyi rendszere ugyanis keveset bír el. Az utóbbi évtizedekben a nyugati országokban csökkent a kórházi ágyak száma, mondván, hogy az egynapos sebészet meg az ambuláns rendelés olcsóbb. (Angliának ezer ágya van az ötvenmilliós népességre.) Igen ám, csakhogy krízishelyzetben ez nem igaz – most éppen nagyobb kapacitásra lenne szükség, mint bármikor előtte, több ágyra, kórházi dolgozóra és eszközre. Ma Észak-Olaszországban orvosok döntenek arról, hogy ki maradjon életben, és hogy a rászorulók közül kit engedjenek a lélegeztetőgépre. Mert akinek nem jut gép, az valószínűleg meghal.
Az időseken kívül is halnak meg emberek a vírusfertőzésben. Ha csak 0,2 százalék (ennyi a fiatal), ez akkor is sok halottat jelent. Szóval a nyájelmélet úgy, hogy nincs még vakcina, nemigen tartható... Ehhez az idősek izolációjának tökéletesnek kell lennie.
Az interneten terjedő ábrák, amelyek a nevezetes kilaposodó görbét ábrázolják, felhívják a figyelmet arra, hogy ha a fertőzés lehetőségét csökkentjük, akkor kevesebb lesz a fertőzött. Így az egészségügyi rendszer képes lesz kezdeni velük valamit, nem lesz túlterhelt – cserébe viszont a járvány lefolyása elhúzódik. A görbelaposítást szemléltető ábrán a függőleges tengelyen a napi vírusos esetek száma látható, a vízszintesen pedig a az első megbetegedés óta eltelt idő.
A görbe ellaposítására vonatkozó egyik legfontosabb kérdés az, hogy mennyire kell időben elhúzni a járványt ahhoz, hogy az egészségügyi rendszer bírja a terhelést, és jusson mindenkinek intenzív ellátás. Egyes számítások azt mondják, három évet – bár addigra biztos kikísérletezik a vakcinát... Szóval sok a találgatás, és három évet senki nem fog bezárva tölteni.
Megállítható a vírus?
Ha képesek vagyunk tökéletesen izolálni a népesség bármely csoportját, akkor miért nem a betegeket izoláljuk, leállítva ezzel az egész járványt? Kína, Hongkong, Szingapúr, Tajvan és Dél-Korea pontosan ezt teszi. Nekik sem sikerült minden esetet lekövetniük, és ma is fedeznek fel új fertőzötteket – de ahhoz képest, hogy hozzájuk sokkal korábban megérkezett a járvány, jelenleg az esetszám lényegesen alacsonyabb. Most mondhatja valaki, hogy Dél-Korea a maga 7000 fertőzöttjével (ez kb. a jelenlegi szám, hiszen már többen meggyógyultak) nem jó példa. De a problémát itt is a szabályok be nem tartása okozta. Tegu városában egy szektában terjedt el nagyon a járvány, amelynek tagjai betegen is jártak misére, megfertőzve a közösséget.
A fenti országok nem ellaposítják a görbét, hanem majdnem lenullázzák. Ehhez izolálták a betegeket. Számuk az egész lakossághoz képest (még) sokkal kisebb, mint az összes 65 év feletti személyé. Viszont nem tudjuk, hogy ki érintett. Sejtjük, hogy Európában egy-két nagyságrenddel nagyobb a tényleges fertőzöttek száma, és aki most fertőződött meg, az majd csak pár nap múlva fogja mutatni a tüneteket...
És itt jön a képbe a „földbe döngöljük a görbét” stratégia. Ha mindenki otthon marad, akkor aki nem beteg, az nem tud megfertőződni, aki pedig beteg, nem tud fertőzni. Most tehát nemcsak egy járványt lassítunk, hanem megágyazunk annak is, hogy izolálhatók legyenek a vírushordozók, és ezzel megszüntethető maga a járvány.
