Felmérések szerint 10 párkapcsolatból 8 megromlik az első gyermek születése után. Miért? A kérdésre Miskei Anikó pszichológussal keressük a választ.
Nem rám figyelsz!
Katával pont egy éve találkoztam, épp új lakásba költöztek a párjával, még szoptatott. Második találkozásunkkor feszes konty ült a fején, és pár órát már dolgozott. A bölcsiről mesélt, ahova a kisfia beszoktatásra járt, majd közbeszúrta: „Nem tudsz egy jó pasit nekem?“ Kiderült, hogy apuka pár hónapja lelépett, mert Kata „nem figyel eléggé rá“. Kata hiába kérte: „Várj kicsit, hisz a mellem tele tejjel, még helyre kell rázni a testem és az agyam.“ Az apukának nem volt ideje!
Ma a válások egyik leggyakoribb oka a gyerek. Ez első hallásra eléggé megdöbbentően hangzik. Egy pszichológust kérdeztünk, aki kívülről tud ránk nézni – és kiszúrni, mit kéne másképp tenni. A fiatal anyuka kész cselekedni, hogy együtt maradjon a párjával, csak éppen fogalma sincs, mit kéne csinálnia.
– Sokszor vissza kell menni az elejére, a párválasztásig – kezdi Miskei Anikó pszichológus. – A nő már két éve együtt van a férfival, ám tele van bizonytalansággal. Ennek ellenére családot tervez. Vajon milyen irányt vesz a viszony, ha megérkezik az első gyerek? Ez olyan nagy változást hoz az életükbe, amit akkor el sem tudnak képzelni. Jó ideig nem ők lesznek a fontosak, hanem a gyerek...
– Miért gondoljuk mindig, hogy majd éppen a gyerek lesz az, aki megoldja a gondokat?
– Ennek rengeteg oka lehet. Az egyik ilyen a szülői minta. Tegyük fel, hogy a szülők elváltak, és a nő megfogadja, hogy szembe megy a mintával: ő aztán mindenáron küzdeni fog a párkapcsolatáért. Számára ez lesz a legfőbb irányító elv, még annál is fontosabb, hogy momentán vagy egyáltalán hogyan is érzi magát a párjával. Vagy: sokan úgy élik az életüket, hogy mindig mindenkinek meg szeretnének felelni. Az ilyen embernek nehéz meghozni a döntést, hogy szakítani kéne, mert nem látja a boldog közös jövőt...
Érzéseink is a tapasztalatainkból és a mintázatainkból erednek, vagyis azt választjuk, ami ismerős számunkra.
– Mi kell ahhoz, hogy döntést merjünk hozni?
– A klienseim gyakran mondanak ideákat, például, hogy az egészség a legfontosabb a számukra. Viszont ha rákérdezek, hogy hányszor sportolsz egy héten, kiderül, hogy semennyiszer. Akkor a sport csak egy idea, és ez az ember nem a sport mentén hozza meg a döntéseit. Ezért lényeges az önismeret. Ha már tudom azt, hogy melyek a számomra fontos értékek, és hogy a társamnak is milyen az értékrendje, akkor koncentrálhatunk a kettő közti összhangra. Ha itt szétmegyünk, akkor előbb vagy utóbb a kapcsolat is szétmegy. Mikor megkérdezem a nőket, honnan tudják valakiről, hogy ő az igazi, azt válaszolják: érzem vagy érezni fogom. Azonban érzéseink is a tapasztalatainkból és a mintázatainkból erednek, vagyis azt választjuk, ami ismerős számunkra. Sok nő nem véletlenül választ az alkoholista apa mintájára alkoholista párt. Sokszor bizony nem tudjuk, hogy kit keresünk.
– Fontos ennyit gondolkodni? Azt mondják, hogy javarészt azért a nők azok, akik túlgondolják a dolgokat.
– Ha a fenti dolgok rendben lesznek, akkor nagy esély van rá, hogy a kapcsolat is rendben lesz. A férfiak nem komplikálják túl a párválasztást. A nőkben több a bizonytalanság, és gyakran alacsony szinten van az önbecsülésük. Az önbecsülés azt jelenti: tudom magamról, hogy én egy értékes, szerethető ember vagyok. Hiába sikeres egy nő a szakmájában, attól még nem fog túltengeni az önbecsülése – az önbecsülés ugyanis nem azonos a magabiztossággal! Alapvetően mást várunk el a lányoktól, és mást a fiúktól, mást tolerálunk az egyik nemmel, mást a másikkal szemben, és biológiailag is másak vagyunk. A legtöbb kislány arra kap pozitív visszajelzést a gyerekkorában, hogy ő szép, és illemtudóan viselkedik. Ettől azonban nem lesz önbecsülése, hiszen a szépség mulandó valami, és nem társítjuk az okossággal. Sőt, ha egy nő szép, akkor nem lehet elég okos, tehát az észt kérik rajta számon, ha meg okos, nem lehet elég szép. Ezek nagy csapdák!
– Az is feszültséget okozhat, ha mindent mi akarunk kézben tartani... Miért vagyunk mi, nők ilyenek?
– A nők nagyon automatikusan állnak bele az anyaszerepbe, ami együtt jár a gondoskodással. Viszont vannak helyzetek, amikor éppen róluk kell gondoskodni. Az anyuka nem érzi jól magát, belázasodik, ám ennek ellenére beáll a konyhába, mert kötelességének érzi, hogy a családját kiszolgálja. Pedig azt is mondhatom a páromnak, hogy befekszem az ágyba, kérlek, oldd meg. A férfi pedig meg fogja oldani, és láss csodát, akkor sem dől össze a világ, ha aznap épp pizzát fognak enni!
– Milyen hatással van a friss kismamákra a közösségi média, ahol mindenkinek tökéletes és rózsaszín az élete?
– Ez természetesen hatalmas nyomást jelent – ám ha rendben van az önbecsülésünk, akkor ez nem fog hatni ránk, vagy kisebb mértékben. Szerencsére elindult egy másik trend: ismert nők posztolnak arról, hogy ők sem talpig sminkben kelnek ki reggel az ágyból, vagy meg merik mutatni a striás pocakjukat. Ezek fontos kezdeményezések, mert sokkal lényegesebb az, hogy én hogyan érzem magam az anyaságomban, mint az, hogy mi az elvárt kép. Mindig tegyük fel a kérdést, hogy nekem mi működik, és nekünk mint családnak mi a jó. Erre pedig nincs sztenderd, erre mindenkinek saját válasza van.
A férfiak magukba fojtják a bizonytalanságukat.
– Mennyire merünk, szeretünk segítséget kérni?
– A nők általában keresik a megoldást, belépnek csoportokba, könyveket olvasnak, megbeszélik a problémákat a barátnőkkel. A férfiak magukba fojtják a bizonytalanságukat. Én azt mondom: tegyük egyértelművé a másik számára, hogy nekünk mi a fontos. Figyeljünk a párunkra, néha a beszéd nem elég! Nemegyszer a nő nem érti, mi történik, hiszen ők mindent megbeszéltek, a párja mégis bejelenti, hogy elköltözik… Bizonyára nem tartottak ki a kért változtatások mellett, ami ha nem történik meg, annak következményei vannak.
Tabutéma
A szülés után az anyánál fellépő vágyhiány krízist okozhat. Ez is a hormonok játéka: ilyenkor ugyanis a prolaktin (a tejelválasztást segítő hormon) veszi át az uralmat, és az anya minden porcikájával a babára figyel. Ezért van az, hogy „a nő számára csak a gyerek létezik“. Aztán fokozatosan visszaáll a hormonháztartás, de persze később is lehetnek zavarok. A kismama szexuális visszahúzódása miatt sok férj más nőnél keres vigaszt.
Szalai Réka
Kapcsolódó írásunk: A hálózat csapdájában
