A látással kapcsolatos problémákat saját magunkon viszonylag könnyedén felismerjük, ám gyermekeink esetében már nem olyan egyszerű a dolog. Egy szülőnek sokkal nehezebb a gyermeke szemével látnia. Egy baba vagy egy kis ovis, aki még csak ismerkedik a világgal, nem tud pontos képi leírást adni a távolabbi és közelebbi tárgyakról. Egy távol- vagy rövidlátási problémával élő kisgyermek pedig azt hiheti, az élet homályos, mint egy régi, koszos ablaküveg. Nem beszélve a kancsalságról, melyre sokan csak legyintenek, hogy „majd kinövi a gyerek”.
Azt mondják, a szem a lélek tükre, ablakunk a világra. De mi van akkor, ha maszatos az ablak? Bizony, nem mindig elég a reggeli szemdörzsölés. Ha homályosodik a minket körülvevő világ, ott már csak az okuláré segíthet. Azonban gyermekünk látással kapcsolatos gondjait gyakran már csak előrehaladott állapotban kezdjük orvosolni – amikor már lehet, hogy késő.
(© Lu Nazlo)
A szem az egész emberrel összhangban és neki alárendelve működik. Mi sem tükrözi ezt jobban, mint a tény, hogy a gyerekek az első tizenkét év során ismereteik nyolcvan százalékát vizuális úton szerzik meg. Ezért nagyon fontos figyelni gyermekeink szeme fényét. Sok kisgyereknél csupán iskoláskorban derül ki, hogy baj van a látásával, pedig jobb lenne ezt minél előbb észrevenni, és még időben orvosolni a problémát.
„Nézz mélyen a szemembe…”
A kancsalság – más néven szemtengelyferdülés – a kisgyermekek egyik leggyakoribb látással kapcsolatos „betegsége”. El se hinné az ember, mennyi látásproblémát okoz; olykor éppen a távollátásból fakadóan alakul ki. Ok-okozati jelenség. Ha halogatjuk, annál kisebb lesz az esélye a gyógyulásnak. Bevallom, én nem mertem a lányom szemébe nézni, amikor először tapasztaltam nála a szemtengelyferdülés tüneteit. Valahogy nem akartam észrevenni, sem tudomásul venni, hogy időközönként a lányom jobb szeme befelé fordul. A szemvizsgálatot napról napra, hónapról hónapra halogattam. Közel egy évbe telt, mire elfogadtam, hogy a lányom szemével valamit csinálni kell. Nem, nem vagyok „rossz anya”, és felelőtlennek sem tartom magamat. Csupán bizakodtam, hogy a kislányomnál ez valami rossz szokás, és majd kinövi.
Paramamiként az első dolgom az volt, hogy „felvilágosítsam” magamat a kancsalságot illetően. Kutakodni kezdtem az interneten: ekkor tudtam meg, hogy a bandzsítás és a kancsalság között voltaképp nincs is különbség, a kifejezések egymás szinonimái.
Régi szóbeszéd, hogy a bandzsinak befelé fordul a szeme, a kancsinak pedig kifelé. Szóval ebből semmi sem igaz – már csak ezért sem használom szívesen ezt a két szót. Megvan erre a megfelelő orvosi kifejezés: szemtengelyferdülés, latinul esotropia.
De mikor is beszélünk szemtengelyferdülésről?
Amikor a két szem együttműködésében probléma van, a szemek állása – az egészséges látórendszerrel szemben – nem párhuzamos. Ilyenkor a szemek az ideghártya különböző pontjaira vetítenek képet (innen ered a kettőslátás elnevezés is). Ennek egyik legnagyobb veszélye, hogy a látórendszer a kettőslátás kiküszöbölésére a kancsal szem képének „kikapcsolásával” reagál. Ez pedig az adott szem eltompulásához vezethet. (Így alakul ki a tompalátás.)
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Tudományos tény, hogy hat hónapos korig a látórendszer fejlődésének természetes velejárója lehet a kancsalítás. Ilyenkor a két szem még nem dolgozik együtt tökéletesen, egy-másféléves korig pedig az is előfordulhat, hogy a baba bizonyos tárgyakat vizsgálva kancsalít – ez azonban ne okozzon aggodalmat! Persze, létezik az úgynevezett csecsemőkori kancsalság, amelynek jele, hogy a csecsemő szeme már néhány hetesen befelé kancsalít. Ennek hátterében a szemizmok nem megfelelő működése áll. Amennyiben ilyet tapasztalunk gyermekünkön, érdemes orvoshoz fordulni, mert ez a fajta szemtengelyferdülés nem múlik el csak úgy magától. Ennél beavatkozásra van szükség.
A szakorvosok ajánlása szerint a gyermeken egyéves korban érdemes elkezdeni az általános szemvizsgálatot. Aztán háromévesen, még óvodába kerülés előtt, valamint az iskolába való beíratással egy időben. Az egyéves korban végzett vizsgálat azért fontos, mert ilyenkor komolyabb problémákat is gyorsabban és hatékonyabban lehet orvosolni, például a szóban forgó kancsalságot. Az óvoda és iskola előtti ellenőrzéssel pedig megelőzhető a tompalátás – legalábbis, ha időben észleli az orvos.
Mikor (már) késő?
A kislányom nem egész hároméves volt, mikor észleltük nála a problémát. Közel egy évünkbe telt, hogy felfogjuk, szakemberhez kell fordulni, ugyanis az esotropia a tompalátás velejárója. Korábban nem tapasztaltam nála ennek tünetét, kisebb korából sem tudok mondani semmilyen viselkedésbeli problémát, ami esetleg a rossz látásra vezethető vissza. A kislányom szerintem nagyon értelmes, jól fejlődik, közeli és távoli tárgyakat is szuperül felismer, lekötik a könyvek – egyszóval soha nem tapasztaltam nála látásproblémát.
A negyedik szülinapjára aztán kapott egy egészségügyi koffert, tele orvosi kellékekkel. Ő volt a páciens, én pedig az orvos: a szemorvos. Először letakartam az egyik szemét, majd a másikat is, miközben különböző képeket raktam eléje, melyeket távolról tisztán felismert. Ezután magam mellé ültettem, jó velősen megcsiklandoztam, majd viccesen megkérdeztem tőle, lát-e engem. Azt mondta, hogy nem. Innentől kezdve már nem volt mókás a játék. Nem tudtam, hogy viccelődik-e velem, vagy valóban nem lát élesen?
A szemtengelyferdülés hatéves korig orvosolható, aztán már nem sok esély van a javulásra, és egyedül az operáció segíthet – bár ez sem oldja meg a látásgondokat, csupán helyére teszi a két szemet.
Másnap szinte a járás összes szemorvosát felhívtam. Az egyik azt mondta, nem vizsgál gyermekeket, a másik arrogáns volt, a harmadik fel sem vette a telefont, a negyediket pedig egyik ismerősöm sem ajánlotta. Kétségbeesésem közepette felvillant az égő a fejem felett. Eszembe jutott a kislányom ovis társa, aki szemüveges volt. Felhívtam az anyukáját, aki egy budapesti magánklinikára adott elérhetőséget. Megtörtént a gyors időpontfoglalás. Gyomorideg, megbánás és önhibáztatás…
A kislányomat előre felkészítettem a szemvizsgálatra, hogy ne érje őt váratlan sokk. Mikor megérkeztünk, és kinyitottuk a szakrendelő bejárati ajtaját, boldog gyermekektől volt hangos a váróterem. Kellemesen csalódtunk. Játékok, mesekönyvek, jutalomajándék, kedves recepciós néni – ezek mind együttesen feledtették velünk, hogy tulajdonképpen hová is jöttünk. Mikor sorra kerültünk, a tiroli származású professzoron messziről virított a piros bohóc orr. Kedves mosollyal fogadott bennünket, játék volt a kivizsgálás, sőt! Az egyébként felnőttnek is kellemetlen pupillatágítás is nevetve telt el.
„Baj van a sztereolátással” – közölte a vizsgálat után a doktor úr, majd elém tett egy háromdimenziós képet, és megkért, hogy vegyem fel hozzá a polarizált szemüveget. A kép egy legyet ábrázolt. A szemüvegen keresztül láttam, amint a légy kitárja a szárnyait, a kislányom viszont nem láthatta ezt a mozdulatot, mivel a térlátással, a kétszemes együttlátással voltak gondjai. „Nincs ok az aggodalomra, egy speciális szemüveggel kezelhető a probléma” – nyugtatott meg az orvos. Ám itt még nem ért véget a történet: kiderült, hogy voltaképp a hypermetropia, vagyis a távollátás okozta a kislányom szemtengelyferdülését, amely alapból hosszú távú kezelést igényel.
(© Galya Popova)
Főszerepben a hypermetropia
A gyermekkori távollátás esetében a probléma általában csak az egyik szem esetében jelentkezik, így nehezebb bármilyen változást megfigyelni, ugyanis a gyermek teljesen normálisan viselkedik. A legtöbb gyerek nem tudja, hogyan mondja meg, ha nem lát jól. Azt hiszik, hogy a látásuk normális, hiszen soha nem láttak jobban. Egyedül a kancsalság utalhat a betegségre. Minden szülő szívfájdalma, hogy a hypermetropiát sajnos nem lehet gyógyítani. A jelenleg rendelkezésre álló korrekciós módszerek azonban lehetővé teszik, hogy a távollátó betegek teljesen normális életet élhessenek. Történhet ez szemüveggel, kontaktlencsével, 20 éves kortól lézeres műtéttel (LASIK); de úgynevezett intraokuláris lencsékkel is korrigálható a szemgolyó, természetesen az anatómiai adottságoktól függően.
A távollátó gyermek esetében nem csak az a probléma, hogy a közeli dolgokat homályosan látja. Egészséges szem esetében a képnek a retinán kell kialakulnia. A retina a látóidegen keresztül továbbítja az információt az agyba. A távollátó szem esetében a kép nem megfelelően alakul ki, és hátul, a retina mögött képződik. Ezért az agyba továbbított információ sem a helyes képet adja meg. Így a hypermetropiában szenvedő gyermek egyaránt rosszul lát közelre és távolra is, s ahhoz, hogy a képek élesek legyenek, nagy szemterhelést végez. Ennek egyik következménye lehet a kancsalítás.
Szerencsére a doktor úr megnyugtatott, hogy még épp időben érkeztünk. Minél később kezdik ugyanis kezelni a problémát, annál kisebb a gyógyulás esélye. Elfogott a félelem, de bízom az orvosunkban, és próbálom pozitívan kezelni a dolgokat.
Egyébként a kislányom nagyon örült, hogy szemüveget kapott. Lehet, hogy pont azért, mert a lencsén keresztül élesebben és tükörsimának látja az őt körülvevő világot. Piros keretű szemüveget választott magának. Nagyon szereti, és a viselése sem okoz neki gondot, aminek én kifejezetten örülök. Ráadásul az állapota is szépen javul.
A tavaszi kontrollvizsgálat során a szemorvos megállapította, hogy röpke fél év alatt nagyon sokat javult a szeme dőlése, illetve a látása is. A szemüveg tehát hatékonynak bizonyul. Mi lett volna, ha hamarabb kezdjük orvosolni a problémát? Talán, mire óvodába kerül, már el is felejtettük volna a szemüveget. Talán.
De egy biztos: a kancsalságot nem szabad félvállról venni! Ha nem kezelik a szemtengelyferdülést, az nemcsak esztétikai gondokat okoz, hanem a térlátás fejlődését is befolyásolja, ami idővel tompalátást eredményez, és ez bizony egész életen át tarthat. Bízunk benne, hogy a kislányom szeme évről évre javulni fog, és a kancsalságot ugyanúgy kinövi, ahogy a régi, kopott lábbelit.
Egy jó tanács a végére!
Mi a teendő, ha látászavart észlelünk a gyermekünknél? Nem hezitálni! Irány a doki! Mindenesetre a legfontosabb, hogy rendszeresen teszteljük gyermekünk látását, és a legkisebb gyanú esetén is mielőbb forduljunk orvoshoz. Bármi is történjék, nem szabad megijedni a szemüvegtől, szemtakarástól, esetleges műtéti beavatkozástól, hiszen a gyermek jövőjét kell szem előtt tartani. Elvégre az egészséges látás és a jól működő szemek nélkülözhetetlenek az élet valamennyi területén.
