Kapsa Mónika (26) egy elhivatott palóc lány, akinek YouTube videóira figyeltünk fel. Videóiban logopédia gyakorlatokkal, tanácsokkal szolgál a gyerekek és a szülők számára, kezdve a beszédindítástól egészen a helyes hangképzésig.
A nagydaróci Kapsa Mónika (26) az ELTE- Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult logopédiát és szurdopedagógiát, ami a hallássérültek: a siketek és nagyothallók pedagógiája. Budapesten él, jelenleg hallássérültek utazó pedagógusaként dolgozik. Az utazó azt jelenti, hogy 8 intézmény között utazik, és tartja fejlesztéseket. Logopédia Határok Nélkül címmel indította a Youtube csatornáját.
(© Jun Cen)
– A YouTube videóid útmutatóul szolgálnak a szülők számára. Honnan jött az ötlet?
– Családunkban egy gyerkőc a pandémia idején nem tudott eljutni logopédushoz, így megegyeztünk, hogy gyakorlásképp készítek számára 1-2 videót. Igyekeztem mindezt úgy összeállítani, hogy élvezhető és szórakoztató legyen. Valójában akkor döbbentem rá, mindezt mennyire élvezem én magam is. Logopédusokból mindenhol hiány van, szlovákiai magyar szakemberekből meg pláne; úgy éreztem, ezekkel a videókkal az otthoniaknak is tudok majd segíteni. Videóimban a szülőkhöz is szólok, tippeket adok, hogyan lehet a gyakorlatokat színesebbé tenni.
– Videóidban a logopédus énedet láthatjuk, jelenleg azonban hallássérültek pedagógusaként dolgozol.
– A két dolog nem zárja ki egymást. Szeretem az óráimon ötvözni a kettőt. Ugyanolyan elhivatottság fűt a szurdopedagógia iránt is.
Kapsa Mónika
– Palóc tájszólásod van. Sokan azt gondolják, hogy kizáró ok lehet egy logopédusnál...
– Családunkban erős a pedagógiai vonal: van köztünk óvónő, tanár, még logopédus is. Tehát a példaképek körülvettek. Budapestre jöttem tanulni, és az ELTE-n, az egyetem harmadik évében szakosodtunk. Első lépésként a tanszéken érdeklődtem; tájszólásom van, amit nem szeretnék feladni. Akadályoz ez engem abban, hogy logopédus legyek? Azt a választ kaptam – amit egyébként mindenki mástól is hallottam –, hogy a tájszólás nem beszédhiba.
Nyilván a kiejtésemre jobban kell ügyelnem, mert a palóc nyelvjárás egyik legjellemzőbb hangtani sajátossága a magánhangzók köznyelvitől eltérő ejtése. Szerencsére általában mássalhangzót tanítok, amikor pedig magánhangzót szükséges, duplán figyelek. Elvégre egy városi gyereknek nem taníthatom az én palócos, kerek "a" hangomat.
– A palóc kiejtésedre mennyire nyomta rá a bélyegét a pesti beszéd?
– Megtanultam, hogy amint felszállok a Salgótarjánba tartó buszra, tehát elindulok hazafelé, a "pesties" kiejtésemet levetem. Ha próbálkoznék, se tudnék otthon úgy beszélni, nem lennék önazonos.
– Keveset beszél a gyerek. A mai szülő először ezzel fordul szakemberhez...
– Ez egy összetett kérdés. A jelenlegi trend szerint a logopédus a nyelvi késő gyerekkel hároméves korában kezd el foglalkozni. A gyerekek ebben a korban már egyszerű mondatokban kifejezik magukat, rendelkeznek egy bizonyos szókincs gyűjteménnyel – ám egy nyelvi későnél viszont mindez hiányzik! Van egy életkori skála, amit a szókincshasználatban úgymond szükséges elérni. Valamelyik gyereknek több, másiknak kevesebb időre van szüksége ahhoz, hogy elsajátítsa a szavakat. Vannak, akik behozzák a lemaradásukat, és vannak, akik nem tudnak külső segítség nélkül felzárkózni. Ilyenkor lép közbe a logopédus!
– Magyarországon törvényileg adott, hogy minden 3 és 5 évét betöltött gyermek logopédiai szűrésen esik át. Ez Szlovákiában nincs így.
– Kerületenként működnek pedagógia szakszolgálatok, ők alkalmaznak többek közt logopédusokat is. Minden szakszolgálathoz tartoznak óvodák, így mi tudjuk, mely intézményekben kell, a mi kerületünk alapján, logopédiai szűrést végeznünk. Pár éve aztán megváltozott a régebbi szisztéma, bevezették a 3 éves logopédiai vizsgálatot: gyakorlatilag az óvodába lépés pillanatában már szűrjük a gyermeket. Itt tehát a nyelvi fejlettségi szintre vagyunk kíváncsiak, hogy beszéde megfelel-e a kora szintjén elvárhatónak. Valójában ez egy szülői kérdőív, amelyen a szülő, felsorolt szavak és mondatok alapján bejelölheti, melyeket használja, illetve nem használja a gyermeke. A szülői kérdőív adatait aztán kiértékelik, és a rostán fennakadó gyermekekre pontosabb, részletesebb logopédiai, nyelvi, fejlettségi vizsgálat vár. A korai életszakaszban feltárt nyelvi elmaradások logopédiai terápiával lényeges fejlődést eredményeznek. Az 5 éves kori alapvizsgálatnál pedig többek között a hangképzési hibákat szűrjük. Ugyanis egy kezeletlen artikulációs zavar az olvasás, az írás megtanulásának nehézségeibe torkolhat, valamilyen fokú olvasás-írászavarba, súlyosabb esetben diszlexiába vagy diszgráfiába. A logopédia is pedagógiai szakterület, értékelhető fejlődés akkor következik be, ha a család és a gyermeket körülvevő intézmények megsegítik a terápiát.
– Mégis sok a beszédhibás tanuló, mi lehet ennek az oka?
– Logopédushoz nem csak beszédhibás gyerekek járnak, hanem nyelvi késők is, akikből viszont egyre több van. A megelőzés ebben az esetben is nagyon fontos lenne, amiben a legnagyobb szerepe a szülőnek van. Már kora gyerekkorban fontos a mondókázás, meseolvasás, és maga a tény, hogy beszélünk a gyerekkel. Kicsi gyermekkorban mikor ő maga még nem tudja elmondani mit csinál, a szülő kísérheti a tevékenységeit beszéddel. Ez alapján kapcsolja össze a gyerek a tevékenységeket a szavakkal. A mondókákat se becsüljük alá, nagy hatással vannak a beszéd indíttatására, a fejlődésére, s később ugyanilyen fontos az olvasott mese. Ez nem csak a fantáziát indítja be a gyerekeknél, hanem megérti és befogadja a hallott szavakat, feldolgozza és a későbbiekben használni fogja. Ha ezek a fontos dolgok kimaradnak, az előbb-utóbb kiütközik. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy sokat olvassunk és beszéljünk a gyerekkel.
– Miben látod a legnagyobb nehézséget, ami az elsősöknek gondot okoz?
– Kétféle beszéd vagy hangképzési hibát szoktunk csoportosítani: a hangtorzításokat és a hangcseréket. Hangtorzításról akkor beszélünk, mikor egy adott hangot ki tudnak mondani, csak másképp. A szakmában ezeknek a jelenségeknek különböző megnevezései vannak, például interdentális jelzővel szoktuk illetni, amikor a két fogsor között kicsúszik a nyelv, és például az "sz" hang kiejtésénél nem lent helyezkedik el. Régen erre azt mondtuk, pösze az illető, mára ezt felváltotta az artikulációs zavar kifejezés. A hangcserénél pedig egy adott hangot felcserél az illető egy másikkal. Például "l "helyett "j"-t mond, így lesz a labdából -jabda, vagy az ásóból ászó.
– A dadogásról mi a szakma véleménye?
– A dadogásnak sok minden állhat a hátterében, lelki dolgok, trauma például nagyon megijedt valamikor az illető, ilyen esetekben egy pszichológus segítsége a célravezető. A hároméves kor körüli dadogást okozhatja, hogy a gyermek gyorsabban gondolkodik és az artikulációs szervei nem tudják még olyan gyorsan követni. Ez általában elmúlik. Vannak, akik csak bizonyos élethelyzetekben, mint egy stresszes állapot, dadognak. Ez egyébként a felnőtteknél is megnyilvánulhat, ezen is lehet logopédus közbenjárásával segíteni. Elsajátíthat olyan technikákat, amelyek a beszédét megkönnyítik, és ezáltal a beszédhibája másoknak fel sem tűnik majd. Ebben az esetben is érvényes, hogy minél fiatalabb korban kezdjük orvosolni a problémát, annál nagyobb az esélye, hogy sikerrel járunk.
A dadogás azért is nehéz téma, mert előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyek során a dadogó emberek „elhagyják” a dadogást; például éneklés vagy idegen nyelven való beszéd közben.
– A beszédhibák leküzdésében milyen terápiákat lehet bevezetni?
– A meseolvasás és a mozgásterápia nagyon fontos. Egyre gyakrabban tapasztalom azt is, hogy a gyerekek arc- és száj körüli izmai nincsenek megedzve. Ezt segíthetjük, ha már kiskorban megtornáztatjuk ezeket a területeket: például kenyérhéjat adunk rágcsálni a gyereknek, mert ha a gyerek mindent felaprítva, szétfőzve, puhára törve kap meg, nem kapnak feladatot a rágóizmok. A legideálisabb, ha az anyuka szoptatja a gyermekét, mert az izmok mozgásban vannak tartva, akinek pedig ez nem adatik meg, ügyeljen a cumisüveg helyes kiválasztására. Olyan mellett tegye le a voksát, amin a szívómozgások gyakorolhatók, tehát amit felemelünk és már csurog is belőle a tej (nagy lyukú cumi), az nem megfelelő. Ezek apró, de fontos mozzanatai annak, hogy a beszédhez fontos izmok megedződjenek, és a későbbiekben a gyerekek könnyebben formálják meg a hangokat.
S hogy meddig normális a cumi és az ujjszopás?
A legtöbb esetben a csecsemőkori ujjszopást, a cumizást magától elhagyja a gyermek 3-4 éves korra. Érdemes minél előbb leszoktatni róla, mert az ujjak állandó szájba vétele negatívan befolyásolja a fogak fejlődését, és akár súlyos, csak hosszú évek alatt korrigálható nyomot hagy a gyermek állcsontján és fogazatán. Nyugalmi állapotban a nyelvünk a felső szájpad elülső részével és a felső fogsorral érintkezik. Ujjszopáskor, cumizáskor a nyelv letapad lentre, és a hangképzésnél mindez kiütközhet. A gyermek akadályozva van azon hangok kiejtésénél, melyek képzéséhez a nyelvnek a felső szájpadnál kell elhelyezkednie. Így lesz a labdából "jabda", mert egyszerűen rossz helyre helyezi a nyelvét, mert nála az rögzült.
– A nyelvlökéses nyelés mi miatt alakul ki?
– A nyelvlökéses nyelés során is ugyanez az a helyzet, a nyelv rosszul helyezkedik el a szájban: előre türemkedik, hozzá nyomódik a fogsorhoz, sok esetben elöl vagy oldalt ki is bukkan a fogsor mögül. A nyelvlökéses nyelés, naponta ezer-kétezer nyeléssel számolva elváltozást okozhat a fogak és a fogsor állapotában. A fogsor mellett az állkapocs és az arccsont is deformálódhat, és az elváltozások a gyerek beszédében is megmutatkoznak: gyakori a hangok rossz kiejtése (t, d, n, l, r, cs, dz, s, z). A kezelés bonyolult, egyrészt kezelni kell a nyelvlökéses nyelés miatt kialakult deformitásokat, ami elsősorban a fog szabályozását jelenti. Másrészt meg kell szüntetni a kiváltó okot, vagyis a rossz szokást. Ha a nyelvlökéses nyelést, mint rossz beidegződést nem kezeli szakember, logopédus, a fogszabályozás sem lesz eredményes. A fogakat ugyan ki lehet igazítani, de ha nem szűnik meg az alapprobléma, a nyelv újra deformálni fogja őket.
– Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik kétnyelvű közegben nőnek fel?
– Szerencsés esetben nem hat ki a gyerek beszédére, ha a szülők anyanyelve eltérő. Egyszerűen megtanulja, az egyikkel így, a másikkal meg más nyelven beszél. Abban az esetben ütközhet a gyerek nyelvi nehézségbe, ha hangképzésben az egyik nyelv teljesen eltér a másiktól.
Dolgoztam olyan gyerekekkel, amikor a másik szülő anyanyelve a török, vagy a héber volt. Velük például az ebből kialakult hanghibákat oldottuk.
S hogy mikor vezessük be a második nyelvet egy homogén nyelvű családban?
Minden a gyerek személyiségétől függ, a szakma nem mondja ki, hogy eddig a korig ne tanuljon, és ettől kezdve tanulhat a gyerek idegen nyelvet. Ha egy nyelven már szépen beszél, akkor kezdhetjük hozzáépíteni a másik nyelvet. Szubjektív véleményem, hogy egy hároméves gyereket, aki épp kezdi felfedezni a saját anyanyelvét, szocializálódik, hiszen óvodát kezd, felesleges terhelésnek tesszük csak ki, ha arra az időre időzítjük az idegen nyelv tanítását is.
– A jövőben számolhatunk azzal, hogy tudásoddal az itteni közeget erősíted majd?
– Mindenképp! Terveim közt szerepel, hogy hazatérek, és otthoni környezetben praktizálok majd. A logopédián kívül a másik szakirányom, a szurdopedagógia is közel áll hozzám. Úgy gondolom, mindkettőre óriási igény van odahaza.
