A harag erős érzelem, amely pokollá változtathatja életünket. Ugyanakkor elsőrendű motiválóerő. Haraggal a szívünkben is megtalálhatjuk helyünket a nap alatt.
A harag a kezünkre játszik. Az egyik legősibb emberi tulajdonság. Sőt, az istenek is gyakran voltak haragosak, tehát akár isteni tulajdonságnak is nevezhetjük. Régen abban segített, hogy megvédjük magunkat a vadállatok támadásaitól.
A csecsemők viselkedését vizsgáló tudósok úgy vélik, hogy a harag három hónapos korban jelenik meg. A picik sírása néha a harag jele. A méreg kétéves kor körül a legintenzívebb, pedig ekkor már arra tanítanak bennünket, hogy uralkodjunk az indulatainkon. A harag átélése temperamentum és jellem függvénye.
Gondoljunk az Elfújta a szél című regény méregzsák hősnőjére, Scarlett O’Harára. Finom modorú édesanyja és szigorú dajkája igazi déli úrhölgyet akar faragni belőle, Scarlett azonban nem tagadja meg ír őseit – mérgében vázákat csapkod a kandallóhoz. Scarlett nem vett erőt indulatos természetén – s jól tette. Dührohamában az ember valóban felrobbanhat, de össze is omolhat, ha a mérgét magába fojtja. Ha haragunkat magunk ellen fordítjuk, „mérgezzük magunkat”. A harag nem keletkezik csak úgy magától, és megvan a saját lefutási görbéje. Mi kelt bennünk haragot? Ha úgy érezzük, valami vagy valaki ellenséges szándékkal utunkba áll.
A harag érzése, ha egyszer feltámad, növekvő tendenciát mutat: dagad, mint a havas hegyoldalon lefelé guruló hógolyó. Például: reggel munkába sietünk, és dugóba kerülünk. Indulataink a magasba csapnak, egész nap ingerültek vagyunk. És lám, találkozunk is az „ellenséggel”, mert az emberek az ingerültségre ellenségesen reagálnak.
Rossz hangulatunkban még a jó időt is „túlreagáljuk”. Mérgelődünk, dühöngünk, ha nem kapunk meg valamit, amiről úgy érezzük, járna nekünk…
Haragudni jó?
Néha jólesik, ha kiadhatjuk magunkból a mérgünket. Egy jó kis perpatvar után szárnyaink nőnek. Micsoda öröm, ha végre kerek perec megmondhatjuk a véleményünket! Nem szabad haragudni magunkra az indulataink miatt. Tanuljuk meg, hogy úgy gondoljunk a haragra, mint egy furcsa barátra, aki színt hoz az életünkbe… Amikor dühbe jövünk, a feszültség hatására javul az összpontosítási képességünk, erősnek érezzük magunkat. Váratlanul nagyon bátrak leszünk. A harag hozzásegít ahhoz, hogy rendet vágjunk abban, ami nincs rendben. A harag arra ösztökél bennünket, hogy pontosan körülhatároljuk viszonyunkat a másikhoz: közöljük vele, mi tetszik, mi nem tetszik, mit tudunk elfogadni, és mit nem.
Az eltisztázott szoknya
Tombolni kellemes, de azért túl gyakran ne engedélyezzük magunknak ezt a luxust (csak kb. annyiszor, ahányszor megeszünk egy doboz rumos meggyet). Az a jó dühkitörés, amikor nemcsak kiengedjük a gőzt, hanem változtatunk is. Megmondhatjuk véleményünket a szomszédnak, hogy miért szórja a cigarettacsikket a mi balkonunkra, de aztán arról is beszélgessünk el vele, hogy kinél rendelte meg a műanyag ablakait. Fontos az is, hogy tudjuk, mi az, ami felbőszít minket. Lehet, hogy nem is a szomszédasszony csikkjei idegesítenek bennünket, hanem az, hogy a férjünk egész héten éjfél után járt haza. Adjunk formát a haragunknak, mint a szoknyának, amelyet nemcsak megvarrtunk, hanem a bal oldalán szépen el is tisztáztunk.
Hogyan tarthatjuk kézben az indulatainkat?
Ajánlhatunk hozzá egy-két gyakorlatot.
-
Mélyen lélegezzünk
Szívjuk be a levegőt olyan mélyen, ahogyan csak tudjuk, mintha a hasunkat is meg akarnánk tölteni levegővel. Amikor mellkasunk jól megtelt, tartsuk vissza lélegzetünket egy kis időre, és lassan, fokozatosan engedjük ki a levegőt. (Az izmok megfeszítése és elernyesztése oldja a szorongást. A beszívott levegő oxigénnel látja el a vért, ami kellemes érzést kelt.) -
Szorítsuk meg az ujjunkat
Hüvelyk- és mutatóujjunkkal jó erősen szorítsuk meg másik kezünk egyik ujját. (Az erőkifejtés az indulatot átirányítja a kezünkbe.) -
Grimaszoljunk
Vágjunk olyan ronda és merev grimaszt, amilyet csak bírunk. Az arc minden izma vegyen részt benne. Azután lazítsuk fel arcizmainkat, majd újra grimaszoljunk. Ismételjük meg néhányszor. Meg fogunk könnyebbülni. -
Csapkodjuk végig a testünket
Ne sajnáljuk az erőt, ütögessük meg karjainkat, hátunkat, fenekünket, combunkat. Ugorjunk jó nagyokat, azután lélegezzünk mélyeket. (A mozgás remekül levezeti a feszültséget.)
Rágjunk rágógumit. Vegyünk a szánkba egy kellemes ízű, mentolos rágógumit, és csak a rágásra összpontosítsunk. Figyeljünk az állkapcsunk mozgását, és rágjunk erőteljesen.
Kellemes gondolatok
Ez a legjobb levezetés. Keressünk egy pontot a bal tenyerünkön, és jobb kezünk hüvelyk- és mutatóujjával közepes erősséggel nyomjuk meg. Jegyezzük meg ezt a helyet, és mindig ismételjük meg a gyakorlatot, amikor jól érezzük magunkat. Idővel kialakul a feltételes reflex, és amikor csak megnyomjuk tenyerünkön ezt a pontot, a kellemes közérzetet fogja felidézni bennünk. Ha elfog bennünket a méreg, nyomjuk meg ezt a pontot, és észrevesszük, hogy a jó érzés magától felidéződik.
B. R.
