A minap egy nemrégiben szült édesanya szinte szégyenkezve mesélte, hogy pici fia megszületése után titokban végigtapogatta annak herezacskóját: ott van-e mindkét oldalon a here. Megdicsértem őt!
Nem „szégyenletes” dolgot művelt, hanem egy nagyon fontos „szűrővizsgálatot”. Ugyanez a vizsgálat – a herezacskó megtapintása – része a gyermekorvosnál tett első vizitnek is. De miért is fontos, hogy a herék „lent” legyenek?
A herék az anyaméhben töltött magzati élet során, a magzat hasüregében fejlődnek ki, majd a terhesség vége felé jutnak el végső helyükre, a herezacskóba. Ezt az élettani, normális folyamatot nevezzük hereleszállásnak.
Ennek során a herék a lágyékcsatornában (amely a hasüreget és a herezacskót köti össze) „szállnak le” végső helyükre. Erre azért van szükség, mert a herék normális működéséhez a herezacskóban meglévő, a hasüreg hőmérsékletétől kissé alacsonyabb hőfokú környezet kell. Amennyiben ez a leszállás elmarad, a herék mintegy rejtve maradnak a hasüregben vagy a lágyékcsatornában. Ezt a kóros állapotot nevezzük rejtettheréjűségnek (orvosi neve: kriptorchizmus).
Ez az állapot aránylag könnyen felismerhető a herezacskók gondos áttapintásával: a tapintó ujjak nem találnak herét a zacskóban.
A hereleszállási zavar a nemi szervek egyik leggyakoribb fejlődési rendellenessége: a fiú újszülöttek kb. 3-3,5 százaléka úgy születik meg, hogy a herezacskója még „üres”. Fontos tudni, hogy ez a százalék a koraszülöttek esetében akár a 100 százalékot is elérheti. Ráadásul ez a zavar párosulhat más fejlődési rendellenességgel, például gyakori a Down-kór esetében is.
A kórkép lehet egy- vagy kétoldali – gyakoribb a jobb oldali előfordulás. A le nem szállt here pedig nemcsak a normális leszállás vonalában, hanem azon kívül is elhelyezkedhet, például a comb belső oldalán. Miért fontos a leszállási zavar, a rejtettheréjűség minél korábbi felismerése, és az „elakadt” here bejuttatása a herezacskóba? Azért, mert a hasüregi magasabb hőmérséklet hatására az ott rejtekező herében zavart szenved az ondósejtek érése, majd a másfél-két éves kor betöltését követően megkezdődik a here sorvadása.
Ez pubertáskorra a csírasejtek elvesztéséhez, azaz a férfi meddőségéhez vezet. S nem kevésbé fontos indok a leszállási zavar megoldására az a – ma már számtalan szakember által igazolt – tapasztalat, hogy a rejtettheréjűség a felnőttkori hererák egyértelmű rizikófaktora. Magyarán: a le nem szállott here akár 7,5-szeresére növeli a hererák kockázatát.
Ahogy már említettük, a rejtettheréjűség felismerésében elsődleges a herezacskó tapintással végzett vizsgálata. Amennyiben a herezacskó egyik vagy mindkét oldalon „üresnek” bizonyul, a diagnózis megerősítésére a laparoszkópia (hasi tükrözés) ajánlott. Fontos figyelembe venni a szakemberek figyelmeztetését: a könnyen elérhető hasi ultrahangvizsgálat a here hiányának igazolására alkalmatlan! Ne követeljünk ismételten szonót, mert a bizonytalan lelet csak időveszteséghez vezet. Márpedig a herék lehozatalára a 6 és 18 hónapos életkorban végzett műtét, az úgynevezett orchidopexia ajánlott. Ez ma már a legkisebb sebészi behatolással (minimálinvazívan) megoldható.
