Ádám (25): banktisztviselő. Rendkívül céltudatos, sokat sportol. Patrik (28): szoftverfejlesztő egy multinacionális vállalatnál, nemrég költözött össze a barátnőjével. Balázs (31): ügyfélszolgálatosként dolgozik. Szenvedélyesen és kitartóan keresi a nagy Ő-t. Dávid (32): főállású könyvelő, férj és apuka.
Őket kérdeztük a macsós közhelyekről túl: szerintük mitől férfi egy férfi?
Ádám: – A férfiasság fokmérője szerintem az élethez való hozzáállás. Régen a férfiak voltak a fő kenyérkeresők a családban, ez mára megváltozott, ám ezzel a felelősségvállalásuk is csökkent. Nem minden a férfira vár, nem minden tőle ered. Éppen ezért egyetlen férfi sem engedheti meg magának, hogy ellustuljon vagy elpuhuljon, hiszen nagyon könnyen elveszíthet mindent, amiért küzdött.
Patrik: – Mitől nem férfi egy férfi? Egyszerű. Az igazi férfi törődő, és odafigyel a másikra. A férfinak nagy egója van, pont erről híres. Ha meg tudjuk haladni a saját egónkat, akkor már jók vagyunk.
Balázs: – Akkor válunk igazán férfivá, amikor megtanulunk felelősséget vállalni a tetteinkért. Kell egyfajta érettség ahhoz, hogy oda tudjunk állni a másik elé, s a szemébe mondjuk: „Igen, ezt elhibáztam.” Van, akinek ez előbb sikerül, a másiknak később, valakinek viszont soha.
Dávid: – Érdemes lenne kicsit elszakadni az elvárásoktól. A férfinak még most is erős fizikummal kell rendelkeznie, még ma sem szabad érzelmeket kimutatnia. Miért? Mindig vezető szerepben kell lennie?
Úgy gondolom, ezek fals képek, az igazi erőnek különben sincs sok köze a fizikumhoz. Szerintem a férfiasság ennél sokkal többet jelent: erős jellemvonásokat szellemi, érzelmi, lelki téren.
– Beszélhetünk-e még szerintetek klasszikus férfi és női szerepekről? S mi az, amit ti elvártok egy nőtől?
Ádám: – Manapság a nők a férfiakkal vállvetve dolgoznak. Ezért sem hagyhatjuk, hogy a háztartás és a gyereknevelés terhe kizárólag az ő vállukat nyomja. Az igazi férfi munkamegosztásra törekszik – már csak azért is, hogy jó példát mutasson a gyerekeinek.
Patrik: – Amikor egy férfi vagy nő szerepbe helyezi magát, az már régen rossz. Mi otthon különben sem tartjuk a tipikus sztereotípiát, miszerint „a férfi dolgozik, a nő takarít és főz”. Mindketten kivesszük a részünket a házimunkából.
Balázs: – Kezd elmosódni a határ a szerepek közt, ami nem feltétlenül rossz. Nem leszek kevésbé férfiasabb attól, ha átvállalok valamit a háztartásvezetésből vagy fordítva. Mit várok el egy nőtől? Ez olyan, mintha követelőznék.
Dávid: – Ahogyan a férfi nem képes életet adni, úgy a nők sem kerülhetnek férfi szerepkörbe. Egy családban szükség van férfi és női energiára is. A klasszikus női és férfi szerepkör ezért nem tud megváltozni. A természet adta különbségeken az ember aligha változtathat.
– Mit találtok vagy találtatok a legnagyobb problémának az ismerkedés során?
Patrik: – Régen túlizgultam a dolgot. A bulikban és a hétköznapokban is vártam a tökéletes pillanatra. Aztán meguntam, hogy ezzel mennyi lehetőséget elszalasztok. Elkezdtem kezdeményezni, leszólítottam a lányokat. Így találkoztam a barátnőmmel is, sorban állás közben.
Balázs: – Az ismerkedés átkerült az online térbe, ahol mindenki a jobbik oldalát mutatja, miáltal az elvárások is megnőttek. Aztán mikor kompromisszumokat kellene kötni, zátonyra fut a közös hajó.
Ádám: – Mi, mai férfiak bizonytalanabbak vagyunk. Ha viszont nem kell a másik szemébe nézni, többet megengedünk magunknak. A nő a vágy tárgya lesz, nem partner. Az ember már csak így van behuzalozva.
Dávid: – Leginkább velünk, férfiakkal van probléma. Először is minden ismerkedést „célorientáltan” hajtunk végre: ma megismerem, holnap felhívom, a következő nap már járunk. Ám ez bensőleg messze nem így működik.
– Milyennek látjátok a mai nőt?
Ádám: – Szinte mindig többnek akar látszani. Ez a közösségi média sara, ahol mindenki szép, okos, sikeres és boldog.
Patrik: – A munkatársaim fele nő. Jól el tudunk beszélgetni, többnyire tabuk nélkül. Örülök, hogy nem kell aggódni, mert ledőltek azok a falak, amelyek korábban elzárták egymástól a férfi és a női világot.
– Mi a véleményetek a plasztikai beavatkozásokról?
Patrik: – Amíg a nők belső indíttatásból vállalják be az átalakításokat, műtéteket, addig részemről rendben van. Olyan ez, mintha valamilyen tetoválást varratnának fel: az önkifejezés része. Én így látom.
Balázs: – Sajnos egyre gyakoribb a testképzavar – és nemcsak a nőknél, a kigyúrt férfiaknál is. Nem támogatom ezeket az eljárásokat, de tüntetni sem fogok ellenük.
Dávid: – A rosszul kiválasztott példaképek súgják a nők fülébe ezeket a „tuti megoldásokat” a boldog életre.
Ők pedig ócska lájkokért és tizenöt percnyi hírnévért cserébe örökre megcsúfítják azt a szép testet, amelyikbe beleszülettek.
– Férfiként éreztetek-e valaha bármilyen téren hátrányt? S mi volt az?
Patrik: – Az egyetlen dolog, ami zavarni szokott: ha ruhát szeretnék venni, általában a boltok férfirészlegei kisebbek. És mindig fel kell mászni utánuk az emeletre.
Balázs: – Nők között dolgozom, s mikor pakolászni vagy hurcolkodni kell, mindig megtalálnak. (Nevet.) Ez az a dolog, amit a férfi még mindig jobban tud.
– Miben látjátok a férfi kiteljesedését? Nektek férfiként mi a fő célotok az életben?
Ádám: – Családalapítás után szeretném a lehető legtöbb időt a gyermekeimmel tölteni, megadni nekik mindent, amit csak lehet. Szerintem egy férfi ebben teljesedhet ki igazán.
Patrik: – Nincs olyan tudatos célom, amit a férfiasságom határozna meg. Együtt élek a barátnőmmel, tudok találkozni a családommal és a barátaimmal. Van egy munkám, amit szívesen csinálok, marad időm a kutyámmal túrázni. Nálam ezek jelentik a teljességet.
Balázs: – Erről John Lennon klasszikusa jut az eszembe: gyerekkorában megkérdezték tőle az iskolában, hogy mi szeretne lenni. Mire ő azt válaszolta, hogy boldog. A boldogság a fő célom, s hogy a boldogságomat meg tudjam osztani egy másik emberrel.
Dávid: – Az íj célba talált, fiam születése teljesíti be minden eddigi cselekedetem célját és irányát. Nem létezik nagyobb öröm, mint mikor az egyévesem tárt karokkal felém fut: „Apu!” A jövőben is a szeretteimért dolgozom majd, hiszen a férfilét értelme pont annak a felelőssége, hogy boldog és nyugodt életet biztosítsunk a családunknak.
