Furán hangzik a kérdés. Hiszen lélegezni mindenki tud. Mégis: sokan vannak, akik nem lélegeznek jól. Kiderült ugyanis, hogy a tudatos légzés sokat javít az egészségi állapoton, és meghosszabbítja az életet. Próbáljuk ki! Az a tapasztalat ugyanis, hogy sok újkori betegséget (asztma, szorongás, pikkelysömör, ADHD) meg lehetne szüntetni azzal, hogy megváltoztatjuk légzési szokásainkat, a belégzés és a kilégzés módját. Legalábbis ezt állítja egy amerikai újságíró, aki a kísérletezések során a saját bőrét vitte vásárra.
A definíciót ismerjük az iskolából: a légzés gázcsere, a levegő cseréje a légzőszerv és a külvilág között. Technikailag ez azt jelenti, hogy a levegővel beszívjuk tüdőnkbe a környezetben jelen levő oxigént, a szén-dioxidot pedig kifújjuk. Ezt külső légzésnek nevezzük. Van belső gázcsere is, ez a légzési gázok cseréje a vér és a sejtek között: az oxigén a vérből bekerül a sejtekbe, a szén-dioxid pedig távozik a sejtekből. Ez a folyamat az akaratunktól függetlenül zajlik le a szervezetben, feltételezve, hogy minden szabályosan működik. És itt van az ördög elásva!
(© Святослав Гиндлер)
James Nestor amerikai újságíró több alkalommal tüdőgyulladást kapott, rosszul kezdett működni az immunrendszere, lelki zavarai támadtak. Az orvos légzésterápiát javasolt. A beteg először azt gondolta, hogy ez értelmetlen sarlatánság. A helyes légzés végül megváltoztatta az életét, és akkor elhatározta, hogy tapasztalatait másokkal is megosztja. Lélegzet Egy elveszett tudás újrafelfedezése című könyvében (21. Század Kiadó, 2021) ezt írja: „Az evolúció hosszú évezredei alatt légzésünk megváltozott. Az ipari forradalom időszaka óta egyre rosszabbul lélegzünk. Az emberek kilencven százaléka helytelenül lélegzik, ennek következménye pedig a krónikus betegségek hosszú sora.”
James Nestor a megfigyeléseket részben magán végezte el, részben felhasználta a tüdőgyógyászati laboratóriumok, énekkarok, ősi temetkezőhelyeket feltáró ásatások, a szovjet létesítmények és São Paolo szmogos utcáin szerzett megfigyeléseit. James Nestor összeveti a pulmonológia, a fiziológia, a biokémia és a pszichológia tudományos ismereteit a jógával, a többezer éves orvosi szövegekkel, és a végén arra a következtetésre jut, hogy a légzés a létezés alapja.
Az a tapasztalat, hogy sok újkori betegséget (asztma, szorongás, pikkelysömör, ADHD) csökkenteni lehet, vagy egészen meg is szüntetni egyszerűen azzal, hogy megváltoztatjuk légzési szokásainkat, a belégzés és a kilégzés módját –mondja James Nestor. Véleménye szerint a hasi légzés többek között a helyes testtartáshoz is hozzájárul. Ezáltal gyógyítja a hátfájást, és sikeresen veszi fel a harcot a stresszel és a szorongással.
Tanulj a búvároktól!
Sokan azt mondják: Minek tanulni a légzést? Hiszen lélegezni a születése óta mindenki tud! James Nestor szerint nagy baj, hogy a légzést passzív tevékenységnek fogjuk fel. Automatikusan csináljuk, és így következtetünk: lélegzünk, tehát élünk – nem lélegzünk, tehát nem élünk.
„Mint a legtöbb felnőtt embernek, nekem is sok légzőszervi panaszom volt. Ezért évekkel ezelőtt légzőgyakorlatra kellett járnom. És mint a legtöbb ember, rájöttem, hogy gondjaimon nem segítenek sem az allergiára szedett tabletták, sem az inhalátor, sem a táplálékkiegészítők, sem az étrendi változtatás. Végül egy új generációs légzéstechnikus ajánlott gyógymódot – s erről később kiderült, hogy sokkal több minden rejtőzik benne” – írja a szerző.
A helyes légzés kutatása során James Nestor eljutott Görögországba is, ahol olyan szabadbúvárokkal beszélgetett, akik azt az ősi merülési módszert gyakorolták, amikor egyetlen lélegzetvétellel többtucatnyi méter mélyre merülnek.
A szabadmerülés oktatója például kijelentette: "A világon annyi légzési mód van, ahány fajta ételt ismerünk – és mindegyik más hatással van a szervezetre.” A fiatal oktatónő több mint nyolc percet kibír egyetlen lélegzetvétellel – egy alkalommal több mint kilencven méter mélyre merült le a tengerben. Egy másik búvár James Nestornak elárulta, hogy egyes légzésfajták táplálják az agyat, más fajták pedig pusztítják a neuronokat. Egyszerűbben mondva: az egyik egészségessé tesz bennünket, a másik a halálunkat sietteti.
Orron vagy szájon keresztül?
Valaki elgondolkodott már azon, hogy hol szívja be a levegőt? Jelenleg a népesség 40 százalékának állandóan be van dugulva az orra. Az emberek fele a száján keresztül lélegzik. James Nestor a könyve kedvéért elvégzett egy kísérletet. Tampont helyezett az orrába, és húsz napig csak a száján keresztül vett levegőt. Hogy mi lett a következménye? Már az első éjjel sokkal többet horkolt, mint szokásosan – összesen 75 percet. Tíz nap után 13 ponttal megemelkedett az átlagvérnyomása. Más vizsgálatok kimutatták, hogy stresszesebb, mint azelőtt, szaporább lett a pulzusa és csökkent a testhőmérséklete.
„Kiderült, hogy a szájon keresztül végzett légzés rossz irányban változtatja meg a légzőszerveket. A szájon keresztül beszívott levegő nyomása gyenge, aminek az a következménye, hogy hátul a lágy szájpad meglazul és lebeg. Ezzel szűkül a levegő útját képző nyílás, és nehézkes lesz a levegővétel” – mondja a szerző.
Egyetlen alkalom van, amikor a szájon át légzés kívánatos – és ez az éneklés. A légzés folyamata és a levegő beszívása meghatározza a hangképzést és a hangszínt. A levegővétel emellett előkészíti a szájüreget a megfelelő hangalkotásra. Az orron át beszívott levegővételkor a váll megemelkedik, a gége pedig összehúzódik, és az énekes hosszabb időt kibír levegővétel nélkül. Mind a két lélegzetvétel esetében hasi légzéssel, azaz a rekeszizommal kell beszívni a levegőt. Érdemes megtanulni ezt még akkor is, ha az ember nem készül a világot jelentő deszkákra.
A rekeszizom a második szív
A hasi légzés több relaxációs és meditációs gyakorlat alapja. A rekeszizom a legfontosabb légzést elősegítő izom. Esernyőalakja van, és közvetlenül a tüdő alatt helyezkedik el. Belégzéskor a rekeszizom összehúzódik, az esernyő domborulata egyenessé válik és lefelé húzódik, a rekeszizom felett csökken a mellkasi nyomás, és a tüdő megtelik levegővel. Kilégzéskor a rekeszizom ellazul, a mellkas és benne a rugalmas tüdő összehúzódik, a levegő kipréselődik belőle, és a rekeszizom újra fölemelkedik. Ez a fölemelkedés és süllyedés naponta hozzávetőleg 50 000 alkalommal megy végbe.
(© Святослав Гиндлер)
Egy átlagos felnőtt légzés közben a rekeszizom mozgási lehetőségének alig 10 százalékát használja. Ez egyben a szív terhelésének növekedését is jelenti, ebből kifolyólag emelkedik a vérnyomás, és zavarok keletkeznek a vérkeringésben. Ha a rekeszizom mozgatásának 50-70 százalékát használjuk, akkor csökken a keringési rendszer túlterheltsége, és szervezetünk működése is javul. Szokás második szívnek nevezni a rekeszizmot. A rekeszizom a saját ritmusában mozog, és befolyásolja a szívdobogás gyorsaságát és erősségét.
A „lélegezz mélyeket” felszólítást tehát nem a szokás mondatja velünk. A tudatos és technikailag szabályos hasi légzés valóban javítja a közérzetünket, a kondíciónkat, és nemcsak a fizikai, hanem a lelki állapotunkat is. Ma kultusza van az egészséges életstílusnak, de ha nem fogunk helyesen lélegezni, mit sem ér az, hogy mit eszünk, milyen tornagyakorlatokat végzünk, milyen ellenállóak a génjeink, milyen karcsúk, fiatalok vagy okosak vagyunk. Ahogy James Nestor fogalmaz: „Az egészség hiányzó tartópillére a helyes légzés. Minden ezzel kezdődik."
