A Hévízi Turisztikai Nonpofit Kft. meghívásából pár napot Hévízen tölthettünk, hogy megtapasztaljuk a hely szellemét. Mint tudjuk, azt nem csupán a házak, a tó és a természet őrzik, hanem élményekhez is kötődik. Hévízt mi örökre a szívünkbe zártuk, hiszen sok szép élményben volt részünk: repültünk hőlégballonnal, korhű divatbemutatón ejtőztünk, jókat ettünk, és a végén meglátogattuk a Festetics-kastélyt a Balaton fővárosában, Keszthelyen.
Eddig még nem jártam Hévízen, s csak annyit tudtam a városról, hogy az itteni tófürdőben tavirózsák között lehet úszkálni, és vize csodát tesz a fájó derékkal. És hogy a tófürdő kerubjai állítólag megszólalnak, ha valaki életében nem volt még szerelmes. Szerencsére a mi esetünkben nagyokat hallgattak, úgyhogy átmentünk a „vizsgán”, így alig vártuk, hogy csobbanjunk egyet (a tófürdő vize tiszta, 72 óra alatt kicserélődik, tehát vegyszermentes), majd utána felfedezzük a város csodáit. (Fotó: Mrázik Orsolya)
Lányos hétvége
Izgalommal készültünk lányos hétvégénkre Ildikó kolléganőmmel. Én vezettem az autót, Ildikó navigált, s időben a helyszínre értünk. (Csak egyszer tévedtünk el Veszprém mellett...) A kisváros meglepett minket péntek délutáni hangos zsibongásával: sürgött, mozgott, pezsgett az élet. Először egy macskaköves kirakodóvásáros utcába sikerült bekanyarodnunk, ahol kissé megszeppenve kerülgettük a sátrakat és az embereket (akik szintén furcsán méregettek bennünket).
Kerültünk egyet, s egyszer csak a négycsillagos Bonvital Wellness & Gastro Hotel Hévíz parkolójában találtuk magunkat. Meglepetésünkre egy karnyújtásnyira voltunk a tófürdőtől.
Vendéglátóinkkal a Brix Bistróban találkoztunk, ahol nem hagytuk ki a tapas snack finom falatjait. Utána a Schulhof Vilmos sétány felé vettük az irányt. (A fürdőorvos alapította meg itt 1911-ben a Zander-intézetet, ahol a betegeket gépekkel történő gyógygimnasztika segítette. Ezt a módszert akkor még csak Karlsbadban és Hévízen alkalmazták.)
Kolléganőink, Olláry Ildikó és Novák Zita
Oh, boldog békeidők!
Szedtük a lábunkat, mert divatbemutatóra voltunk hivatalosak: a sétány picinyke színpadán a Boldog Békeidők Hévíze rendezvény keretében a húszas évek divatját mutatták be.
Pillanatok alatt megértettük, hogy miért éppen „boldog békeidők”: azok jelentették a jólétbe való felhőtlen belefeledkezés éveit a tó köré felépített városkában.
A kuplék, sanzonok és ragtime-zene kíséretében ámultunk is egyet a korabeli teniszruhák és fürdőruhák lepedőnyi méretén.
Innen a Festetics térre (a Festeticseknek is sokat köszönhet Hévíz, hiszen György gróf kezdte el 1795-ben a tőzegmedrű tavon a fürdőfejlesztést!) siettünk, ahonnan a Balaton Ballooning kisbusza a városszéli mezőre vitt minket.
Kezdődhetett egy valódi kaland! Nagy izgalommal nézegettünk a ponyvát, amelyik már a földre terítve is hatalmas volt. Kiderült, hogy ez Közép-Európa legnagyobb hőlégballonja: pontosan 12 ezer köbméteres az űrtartalma!
Jelenleg ez Közép-Európa legnagyobb hőlégballonja. Féltünk, de repültünk!
S jaj, abba a kis kosárba hogyan fogunk tizenvalahányan beférni? Na meg a szél miatt is izgultunk, de a ballon pilótája addig-addig figyelte a szelet jelző műszert, míg végül elhangzott a verdikt: repülünk! A tiszta propángáz percek alatt megtelítette a ballon belsejét, s mi kis útbaigazítás után beszálltunk. Nem volt visszaút!
A nagy utazás
Fantasztikus élmény volt a ballonozás! Méterről méterre magunk alatt hagytuk a földet, egyre feljebb emelkedtünk, s már csak pici házikókat láttuk magunk alatt, s persze a Balatont, a hatalmas kiterjedésű tavat! Ildikó megjegyezte, hogy szürreális élményben van részünk. És valóban. Nem tűnt valóságosnak már az sem, ahogyan elrugaszkodtuk a földtől. (Hisz a repülés maga csoda!) Kiderült, minden csak helyzet és nézet kérdése, az is, hogy ki van lent és ki van fölötte... Ezen jókat mosolyogtunk.
Közben egyre hűvösebb lett, a pilóta meg is jegyezte, hogy 2300 méter magasan vagyunk; a kijelző -2 fokot mutatott. De nem fáztunk, hisz meleg kabátokkal készültünk a nagy útra.
Gyönyörködtünk a lenti apró világban, a naplementében... Kívánni sem lehetett volna pontosabb időzítést. S a csend odafönt! A propánt adagoló masina sustorgása ritkult, a beállt csendben szinte szóhoz sem jutottunk a látványtól. Csak az ég, a föld és mi. Nincs ablak köztünk és a légtér között, mint a repülőgépen, mégis ugyanaz a látvány tárul elénk. Hihetetlen. Milyen apró az ember az univerzumban!
Az ereszkedést követő landolástól kicsit tartottan. A karabinerrel a kosár belsejéhez erősítettük magunkat, de szerencsére minden zökkenőmentesen ment... Egy távolabbi mezőn landoltunk, ahol meglepetéspezsgőzéssel ünnepeltük a sikeres repülést. A hosszú visszaúton a buszban csak beszéltünk és beszéltünk – fel kellett dolgoznunk ezt a hihetetlen élményt.
A hőlégballonozás után pezsgő várt minket.
Piacozás
Másnap reggel korán keltem, mert szeretek ébredező városokban sétálni. Megmásztam a városka dombját, hogy a tetején aztán betérjek egy imára a Szentlélek-templomba... Utamat a termelői piacon fejeztem be, ahol elvarázsolt a szombat reggeli kavalkád. Friss zöldség-gyümölcs minden mennyiségben, más standokon bakelitlemezek, könyvek, csecsebecsék – de kínálták házi bort, aszalt gyümölcsöt, levendulapárnát szappannal, s csodaszép kerámiákba is belebotlottam. Vettem egy tálat Sobri Jóska-ábrázolással az alján. Nagyon cuki, ott tudtam volna hagyni a fél fizetésemet!
A fürdőhely a negyvenes évekig élte a virágkorát, még a világháború sem tett kárt benne. Korszerű szanatóriumok nyíltak, de volt itt báloknak helyt adó szalon, s a korábbi tükörfürdő mellé akkor épült meg a cölöpökön álló kupolás épület, kicsivel később pedig a faszerkezetes tornyos strandépület. Na meg persze a gyönyörű főúri villák, melyek között az árnyas sétányokon sétálva érezni lehet a hely varázsát.
Szivacskarika fáradtság ellen
Kis aszalt mangóval a hónom alatt siettem vissza a hotelhez, mert kezdődött a következő program. Emiatt jönnek ide kétszáz éve a turisták... Kisebb pihenő után a tófürdő felé vettük az irányt, s végre azt is megtudtuk, hogy miért látni a városban annyi szivacskarikát a felnőtteknél. A gyógyvíz különlegessége magyarázza: a tóban úszkálva ugyanis gyorsan elfárad az ember. S hogy ne kelljen a parthoz evickélni, meg lehet pihenni a szivacskarikán. Kipróbáltuk mi is a karikás lazulást. A napozóteraszon kicsit dideregtünk, de ez is a wow-élmény része volt.
A Hévízi-tó titka!
A tófürdő vize tiszta, 72 óra alatt kicserélődik (tehát vegyszermentes). Keletkezését 20-22 ezer évvel ezelőttre datálják, éppúgy, mint a Balatonét. Ez időben vulkánok törték meg a Dunántúl arculatát, s ekkor keletkeztek a hőforrások is. A tó vizét a majdnem 40 méter mélyről feltörő kénes hideg vizes és meleg vizes forrás adja. Nyáron 36, télen 24 fokos a víz.
S hogy mire jó? Mozgásszervi panaszokra áldás a tó vize és a benne található iszap. Régen az idősek gyógyították itt magukat a szebbnél szebb szanatóriumi épületekben, ma már a fiatalabb korosztály is megtalálja a számításait, hiszen kor-kór a fájó hát, merev nyak és derék.
A sok ülőmunka után 3-5 nap rekreáció a tófürdőben – gyógymasszázzsal és szaunázással egybekötve – csodákra képes. Baleset vagy műtét után hosszabb rehabilitációra is komplex megoldást kínál a kiépített kezelésrendszer.
Lángosozás és felvonulás
Úszás után felkerekedtünk, s megkerestük Hévíz legjobb lángosozóját. Természetesen a sajtos-tejfölös volt a nyerő. Kora délután aztán a város apraja-nagyja, kalapos hölgyek, frakkos úriemberek, sőt még gólyalábas mókamesterek is felvonultak a Boldog Békeidők Hévíze 12. alkalommal megrendezett fesztiválján.
A korabeli zenével – foxtrott, dzsessz, charleston – kísért korhű ruhákba bújt csoportok bemutatót tartottak a sétálóutca színpadán.
Felléptek az iskolások, a helyi szervezetek, a néptánccsoportok. Közben megtekinthettük az oldtimer autókiállítást, s a kirakodóvásáron apró szuveníreket szerezhettünk be. Közös fagylaltozással zártuk ezt az élménydús délutánt.
Az oldtimer autókiállításnak sem volt párja, és a kirakodóvásárban is jól bevásároltunk – utána beültünk egy jó olasz kávéra. Majd indultunk egy újabb időutazásra a Festetics-kastélyba...
Hévíz tárt karokkal vár minden korosztályt: remek családi kirándulások színhelye lehet mind a városka, mind a környéke. Múzeumok, gokartpálya, kilátók, tanösvény, dínó- és kalandpark csábítja a fiatalokat, de akár kerékpározni is lehet a Balaton felé. Ezenkívül megtekinthető a keszthelyi Festetics család pazar kastélya, amelyet mi is megcsodáltunk egy érdekes túravezetés keretén belül. Sajnos a balatoni hajókázás elmaradt, de sebaj. Visszatérünk mi még Hévízre!
