Nincs elveszett ember, nincs elveszett magyar. Mindenki visszatalálhat önmagához, az identitásához. Az út fájdalmas lehet, de megéri!
Képeink a Hancsovszky című film jelenetei. A filmet némely városban még vetíteni fogják, az év vége felé pedig kereshetjük a streamingszolgáltatóknál. (hancsovszky.com)
Se nem fekete, se nem fehér
Miért fontos, hogy megismerjük a múltunkat? Azt az embert, aki nem tudja, ki ő és merre tart, hamar ki lehet billenteni, tévútra lehet vezetni. Az ilyen ember ingatag. Aki behatóan ismeri a történelmet, soha nem fog csak egy nézőpont alapján nézni a világra és önmagára. Nem erőlteti mindenáron embertársaira a saját igazát, mert tudja, hogy az életben semmi nem fekete vagy fehér.
A történelemkönyvekbe általában a manipulatív politika ír fekete vagy fehér lapokat, mely lapokon aztán identitás nélküli emberek kóvályognak...
Petőfi Sándor Magyar vagyok című, 1847-ben írt forradalmi verse aktuálisabb, mint valaha. A költő büszkén vállalta a magyarságát. Míg Petőfi e sorokat veti papírra, a szlovák kisebbség a magyar nemzettől követeli a nyelvi egyenlőséget, a nemzeti egyenjogúságot, a kölcsönös tiszteletet és támogatást...
Revans
A történelem pedig úgy néz ki, hogy az ilyenért revansot lehet venni. Ez minden gyűlölség és háború alapja. Mi is úgy lettünk kollektívan ellenség, hogy soha nem léptük át a határt, a határ lépett át bennünket. Az egyik reggel apáink-anyáink hirtelen szlováknak ébredtek, szlovákul kellett volna beszélnünk: pedig az ilyen nem megy egyik napról a másikra. Most már más a helyzet. Most már megy, közben ugyanis eltelt pár évtized, mialatt a nemzetiségi névjegyzékből eltűnt pár százezer szlovákiai magyar...
TOVÁBBI KÉPEINK AZ ALÁBBI GALÉRIÁBAN LÁTHATÓK
⬇︎⬇︎⬇︎
