Gašpar Éva (29, Dunaszerdahely) nevéhez fűződik az I love ECO közösségi csoport megalakulása. Civilben gyógypedagógusként dolgozik. Elhivatott környezetvédő és állatvédő, a „zero waste“ híve.
,,Sampon helyett olívaolajos, ricinus- és dióolaj szappanokat használhatunk, mellé lenmagzselét, stb. Ám ami nekem bevált, nem biztos, hogy neked is be fog. Ezért kísérletezz bátran! Samponszappan és samponszappan között nagy különbség van" – mondja.
– Hogyan jött a közösségi csoport ötlete?
– Állatvédő vagyok, a környezetvédelem többi aspektusai pedig jöttek maguktól. Elsőnek leváltottam a krémeket, mára szinte csak vegán piperét használok. Majd egyre sürgetőbb késztetést jelentett a műanyag elhagyása is. Így jött az ötlet, hogy alapítok egy csoportot, ahol a tagok egymást segíthetik. A szándék nemes volt, kis baráti információcsere. Két éve jött létre az I love ECO csoport a Facebookon. Álmomban sem gondoltam volna, hogy több mint 1100 tagunk lesz.
– Mi az, amitől megváltozott a gondolkodásod?
– Etikai indokok vezéreltek, mert szeretem az állatokat. S egy idő után jött a szembenézés: ha olyan nagy állatvédő vagyok, akkor miért eszem húst? Bizonyára a nővérem és annak családja is hatással voltak rám, akik vegán életmódot élnek.
– Milyen volt a kezdet?
– A hús elhagyása könnyen ment, de a műanyagmentesség bevezetése sokáig tartott. Sőt, a teljes hulladékmentességtől még messze vagyok. Először elhagytam a műanyag táskákat, zacskókat és a palackos üdítőket. Ma már csak csapvizet fogyasztok. A fürdőszobában az eldobható borotvát leváltottam fémborotvára, ebben csak a pengét kell cserélni. Először tartottam az orvosi szilikonból készült, mosható intimkehely használatától, ám könnyen megszoktam. Pozsonyban találtam egy olyan drogériát, ahol flakonba csapolhatok mosószert és tisztítószert: ráadásul ezek 80%-ban környezetbarát termékek. A lelőhelyeket sokszor a csoporttagok segítségével fedezem fel.
Az I love ECO a „címek helye“ – bátran kérdezünk egymástól. Emellett szinte csak ecettel és szódabikarbónával takarítok. A mosásnál főként ecetet használok, a foltok ellen is hatásos. Kombinálom mosóparfümmel vagy illóolajjal, így a ruhák öblítő nélkül is illatosak.
– Mit tanácsolsz azoknak, akik a hulladékcsökkentés felé vezető úton az első bátortalan lépéseknél tartanak?
– Nagyon szép vászonszütyőket lehet kapni, de én magamnak varrom. A jelszó a türelem, egy-két hónap, mire beépül a hétköznapjainkba. Visszatértem a textilzsebkendőre, és nemet mondok a szívószálra. Van saját termoszom, ebbe kérem a kávémat. A pozsonyi Soaphoria üzlet újratölthető kapcsos üvegekben árulja a krémeket és a testápolókat. A Ponio száraz samponja is bevált nekem. Ezek a zero waste boltok az interneten is forgalmaznak. A műanyag szivacs helyet tengeri szivacsot használok – arclemosónak is kiváló. Mivel a párom húsevő, a hentesnél mindig dobozba kérem a húst és a felvágottat. A konyhai hulladékunk az erkélyen található komposztálóba kerül. A komposztot kéthetente elvisszük anyuékhoz a kertbe. A tejtermékeken kívül az összes konyhai hulladékot ide szórjuk. Takarításkor pamut törlőkendőt használok, ami szintén lebomlik a komposztban. A kávézacc is idekerül. Emellett pedig több szemetesünk van, szelektíven gyűjtjük a szemetet. Szalvéta helyett törölhető textilszalvétába csomagolok, és alufólia helyett méhviaszos kendőt használok. A kiváltott csomagolásaimat a csoporttagok készítették. A csoportban cserebere folyik: adjuk-vesszük a ruhákat és a kézműves termékeket, illetve van egy ételbazárunk. Ha valakinek van felesleges élelmiszere, vagy valamiből többet készít, itt megoszthatja a másikkal. Két éve csak használt ruhában járok, pedig régen sok ruhát vásároltam. Legyőztem a kényszert, hogy folyton vásároljak valamit.
– Hogyan tudtál erről leszokni?
– Rádöbbentem, hogy a divat környezetszennyező, s különben sincs szükségem olyan sok ruhára. Azóta minimalizmusra törekszem.
– Mi a helyzet a sminkkel?
– Nem sminkelem magam. Ez sosem volt számomra fontos. Vannak jó minőségű vegán kozmetikumok, ám ezek csomagoltak, nem hulladékmentesek. A csoporttagok próbáltak céklából púdert készíteni, de nem vált be. Van komposztálható szemspirál, de szemhéjtusról és make-upról még nem hallottam.
– A hajfestésről és a szemöldök-tetoválásról viszont nem mondtál le...
– Igen, ez megmaradt. Nem lehet mindent, mert minél jobban görcsölsz, annál szorosabbra húzod a csomót.
– Lehet úgy élni, hogy valóban csak befőttesüvegnyi szemetet termeljünk, ahogy azt a zero waste apostola, Bea Johnson állítja?
– Ehhez rengeteg pluszidőre van szükség. Mi csak a kisebb rosszat tudjuk választani.
Próbálkozom, hogy műanyagmentesen éljek, de még van hova fejlődni. Vannak élelmiszerek, melyeket csak csomagolásban tudunk megvenni. Sok még az akadály, a termelők és gyártók részéről szemléletmódváltásra lenne szükség.
– Hogy éled meg ezt a kompromisszumot?
– Olyankor bűntudatom van. Mi van, ha valaki meglát a csoportból? Mit gondol majd rólam? Az emberek azt hiszik, mivel én alapítottam a csoportot, biztosan nem vásárolok csomagolt árut. Pedig néha meg kell alkudni.
– Említetted, hogy a párod húst eszik. Sikerült rávenni a környezettudatosságra?
– A mai napig küszködünk. Annyit sikerült elérni, hogy szelektál, ám kényszernek éli meg. Szerinte az egésznek nincs sok értelme, mert a világot ezzel nem mentem meg. Lehet, hogy az elején túl agresszívan próbáltam meggyőzni. Tanultam belőle!
– Az üzletekben megszokták a vászonzacskóidat?
– A mai napig megnézik a textilzacskóimat és a dobozaimat. A nagy hipermarketekben már nem próbálkozom. Eleinte próbáltam, de nem lehet saját dobozt vinni a húsra és a sajtfélékre. Az volna a mennyország, ha végre bevezetnék a folyékony áru csapolását és a szilárd élelmiszer kimérését. Ma még a fóliát is fóliába csomagolják! Vásárlás során a „többször kevesebbet“ elvét vallom, hogy ne vesszen kárba semmi.
– Ökotudatosként milyen ajándékot szoktál választani?
– Mindenkinek próbálok olyan ajándékot venni, amire valóban szüksége van. Van, amikor rákérdezek, mert nem akarok felesleges dolgot venni. Szeretek élményeket ajándékozni. Az I love ECO csoport mellett van egy másik oldal is, amit kezelek, a Csallóközi kézművesek és termelők oldala. Az ajándékokat itt vásárolom. Ügyes ékszerkészítők, varrónők és helyi termelők vannak a tagok között.
– A csoportok tevékenykednek is a civil szférában?
– Az elmúlt két évben több rendezvényt szerveztünk. Volt szemétszedés, gyorstalpaló varrótanfolyam, hulladékból. A „Gaia fesztiválunkon“ is a hulladék volt a fő téma. Kosárfonó tanfolyamunkon újságpapírból készítettünk hasznos tárgyakat. Helyileg kezdeményeztük a PET-palackok szelektív gyűjtését. Szerveztünk előadásokat, beszélgetőesteket, mint például az Ökoanyu. Nem titok, hogy az I love ECO polgári társulási státuszt szeretne, hogy tudjunk pályázni. Vannak terveink!
