Mezítláb járom körbe a gyógynövényes kertet, és csodálom az ágyások növényeit. Élvezem a hűs téglák nyújtotta komfortot, a kavics és a mulcs pedig igazi talpmasszázst ad.
Mindeközben a nyári kánikulában felszabadul a gyógynövények illóolaja: gyógyír ez testnek és léleknek. Gyermeki érzést nyújt (és nem csak azért, mert a játszótér szomszédságában vagyunk). Közösségi gyógynövénykertben jártunk Kamocsán.
Ma nagy divat a közösségi kert! A kamocsait is egy közösség hozta létre, a maga örömére. Kamocsa községben a megújult önkormányzat friss lendülettel vetette bele magát a faluszépítésbe.
A kert mindenkié!
A 950 lakosú Kamocsára a közösségi kert új lendületet hozott: a „Lám, megcsináltuk!” érzését. Nagy Enikő kamocsai származású fitoterapeuta (gyógynövényszakértő) tervezte meg az ágyásokat. A kertet a közösség gondozza. Aki épp erre jár és észrevesz pár szál gyomot, az a komposztálóládába dobhatja. Mások az ágyásokat öntözik meg, de közmunkások is dolgozgatnak benne. A közösségi kert mindenkié! A gyógynövényekből is bárki szedhet. Ma még biztatni kell az embereket, hogy vigyék, hasznosítsák a kert ajándékait! (De lassan hozzászoknak.) A közmunkások a mentából és citromfűből teát készítenek maguknak. „A csilivel pedig megízesíthetjük az ebédünket!” – mondják.
Kamocsán sok a lelkes és lokálpatrióta fiatal, akik a közterületeket a szívügyüknek tekintik. A megálmodott közösségi kert a központban kapott helyet, a játszótér mellett...
Csak mezítláb!
Már a kiskert bejáratánál érdemes a cipőnket levenni. A fakapu két oldalát futórózsák szegélyezik. Körben a magaságyásokban ott sorakozik a borsmenta, a fodormenta, a szurokfű, a zsálya, a curryfű (olasz szalmagyopár) és a kakukkfű (ebből van citromillatú is), ott terpeszkedik a csüngő rozmaring és a hatalmasra nőtt borágó, mögöttük felfelé kapaszkodik a luffatök (jó lesz vele mosogatni) és a dísztök (hogy őszre is maradjon színes termés). De nem hiányozhat a metélőhagyma, az izsóp, a citromfű, és csak úgy tündököl a kasvirág... A növényneveket kis táblácskákról leolvashatjuk. Középen évelő vadvirágok pompáznak a szivárvány minden színében, a lábmasszázst pedig a bontott tégla, a kavics és a mulcs szolgáltatja (állítólag mindegyik másként stimulál).
Iván bácsi csilipaprikái!
Az egyik ágyást a tihanyi levendulának szentelték. Ám nem mindegyik palánta éledt meg. Iván bácsi ezt látva nem volt rest: szeretett csilipaprikáit a helyükre ültette. Bár a szakirodalom szerint a levendula és a paprika nem jó barát, itt mégsem bántják egymást. Így lett a kamocsai gyógynövénykertből fűszerkert is. A fő, hogy mindenki a magáénak érzi: pont ez minden közösségi kert lényege!
A nyugdíjasok termesztői tapasztalata kincset ér. ,,Az erő a csapatmunkában van!" – mondja Lukács Imre polgármester. Egy fecske nem csinál nyarat, vagyis egy ember nem lehet mindenben mester.
Méhek „legelője”!
A kert közepén a vadvirágok a méheknek kedveznek. Nincs velük sok gond, nyár közepén egyszer levágják őket, hogy még szebben virágozzanak. Addig pedig az alapítók minden gyereket bátorítanak, hogy szedjenek belőlük csokrot az édesanyjuknak. Az ötletadótól, Lukács Katalintól megtudjuk, hogy a gyógynövényes kert mellett több pályázaton is sikerrel jártak. Augusztusban például madár- és rovarbarát kertet kezdenek telepíteni.
Lukács Katalin – aki civilben középiskolai tanárnő – figyelt fel a szlovák Postabank alapítványának egyik pályázatára. Régebben már emlegettek egy mezítlábas parkot, de az akkor nem valósult meg. Egy valticei kirándulás adta a remek ötletet: a mezítlábas sétányt ötvözzék gyógynövényekkel!
– Ott a kastélykert kis kannákkal volt felszerelve. Az ágyások közt járkálhatnak a gyerekek, meglocsolhatják a gyógynövényeket – mondja Katalin. Ezzel a párosítással a pályázatuk sikeres lett.
– Rácz János kamocsai lakos, egyben végzős alapiskolás is segít bennünket – mondja a polgármester, Lukács Imre. – János szabadidejében ornitológiával foglalkozik, a gútai Riflik Zsolt madármentő a mentora. A terv szerint madárházakat, madáritatókat, sünilakot és rovarhotelt alakítunk ki a madárkertben. Az információs tábla szövegét János készíti nagy lelkesedéssel.
Lukács Katalin: A kert mindenkié! Én a minap citromillatú kakukkfüves szirupot főztem az itteni termésből...
Szárazság idején
A madárkerttel egy időben készül majd a szárazkert is. Itt az ötletgazda a lelkes Szegi Andrea (óvodai szakácsnő), aki szabadidejében imádott virágait gondozza. Szeret mindennek utánanézni, így akadt rá a szárazkert ötletére.
– A kert a központi parkban kap helyet. Mivel egyre kevesebb az eső, a szárazságtűrő növényeké lesz benne a főszerep. Olyan virágokat ültetünk ki, amelyek nem igényelnek öntözést, mégis hosszan virágoznak, és egyben méhbarátok és rovarbarátok.
Szegi Aranka és csapata az információs tábla összeállításában segédkezik, ők a komáromi közösségi kert megálmodói és kivitelezői.
A falu apraja-nagyja kivette a részét a munkából. Csak az asztalosnak fizettek, aki a magaságyást ácsolta – minden más itt körben a kamocsaiak ügyes kezét dicséri. A férfiak végezték a földmunkákat, rakták a téglát, állították a kaput. Az anyukák és a gyerekek a magaságyásokat festették, kiültették a növényeket.
Esőkert
A kamocsaiak a szárazkert mellé esőkertet is terveznek. Tudnivaló, hogy a napos területek mellett minden községben akad nedves rész, ahol a víz tovább áll a megszokottnál. Ezért idén esőkertet is kialakítanak a kultúrház mellett, illetve az óvoda területén, ahol az esőcsatornák találkoznak. Itt a talaj sokáig megőrzi a nedvességet.
A régi gyógynövényes kertek a kolostorok mellett keletkeztek. Nálunk az első herbárium Pannonhalmán jött létre.
Végső soron mindegyik kertjük célja a biodiverzitás, a természet sokféleségének a megóvása, továbbá a fenntarthatóság. Illetve fontos, hogy a közösségi terek olyan érzést adjanak az itt élőknek, hogy a helyi létre befolyással lehetnek: tettek valamit magukért, a közösségért és a jövő nemzedékeiért.
Fotó: Cséfalvay Á. András
Kapcsolódó írásunk: Herbár és társai
