A koronavírus-járvány rengeteg céget kényszerített otthoni munkavégzésre. Természetesen mi is úgy láttuk jobbnak, ha otthon maradunk.
Viszont az otthonról végzett munka nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. A munka mellett oda kell figyelnünk a családunkra, a párunkra, a gyermekeinkre, az idős szülőkre. Most elmondjuk nektek a tapasztalatainkat, hogy nálunk ez hogyan működik.
Nagyvendégi Éva
– Van egy igazán pici dolgozószobám, de a délutáni fények a konyhában a legszelídebbek, ezért a konyhaasztal az én dolgozósarkom. Néha már reggel hatkor itt ülök, verem a gépet, és sokszor az este is itt talál rám, főleg most, hogy a lapzárta közeleg. Az asztalon minden az Új Nőről szól: a répatortát anyósom, Editke mama az Új Nő receptje alapján sütötte, a tojásokat a Húsvéti tojásfestés cikk tanácsai alapján festettem meg krepp-papírral. Jól érzem magam, mert a fény egyre csak növekszik, egyre tovább van világos, és nem kell villanyt gyújtani. Csak azt rossz elgondolni, hogy a kinti szépséges tavaszban egy halálos vírus úszkál a légben… (Én legalábbis úgy képzelem el, brrr!)
S ez ám nem elrendezett kép, ez valódi asztal valódi délutánon. No make-up!
Renczes Péter
– Az otthoni munkában a legnagyobb kihívás a bizonytalanság, és hogy ne guruljak rá a kisebbik kúszómászó kezére. :)
Darnay Krisztina
– Minden egyes napomat hangulatos zenével és egy szépséges, természetet idéző pindurka csésze kávéval indítom. Leülök, és szépen, lassan elkortyolgatom, közben kitárom a balkonom ajtaját, hallgatom a madarak csicsergését, és élvezem a csendet, melyet a vírusnak köszönhetően kaptunk.
„Azért szeretem a kávét, mert megadja nekem azt az illúziót, hogy ébren vagyok.”
– Élvezem minden egyes pillanatát a reggeleimnek, mert nincs rohanás. Miután elfogy a kávém, először a földön ülve kezdem a munkát, kis idő elteltével a lábam elkezd zsiborogni, felülök a kanapéra, egy ideig bírom, de körülbelül 2-3 pózt váltogatok körbe-körbe, aztán megiszok még egy kávét, és átülök a függőhintába. Látom, dél is elmúlt, jöhet egy újabb adag kávé egy újabb pózzal, és így tovább... Mivel kisebb panellakásban élek, ezért nincs kialakítva saját kis dolgozóirodám, így amióta otthon vagyunk, már felfedeztem a lakásom minden egyes zegzugát. :)
Olláry Ildikó
– Közel egy éve dolgozom home office-ban, így számomra a karantén munka szempontjából nem hozott gyökeres változást. Másfél hónap lakásba való bezártság után mégis egyre nehezebben viselem a tényt, hogy a hálószobámban vagyok kénytelen eltölteni a nap kilencven százalékát. Hiszen hogy hasson rám inspirálóan az a közeg, ahol egyszerre élek, alszom és dolgozom? S egyáltalán, honnan nyerjek újságíróként ihletet, ha nem ér semmilyen inger? Ezekkel a kihívásokkal találom szemben magam nap mint nap, de mielőtt végérvényesen elkeserednék, rendszerint emlékeztetem magam:
– Változtathatok a kialakult helyzeten?
– Nem.
– De tehetek azért, hogy jobb legyen?
– Naná, hogy tehetek.
– Hisz átvészelhetem ezt az időszakot úgy is, hogy csapzottan, pizsamában lehuppanok a gép elé, elvégzem, amit kell, hogy aztán csapzottan, pizsamában visszavánszorogjak az ágyamba, s egyek valami szörnyen egészségtelent. (Nem baj, ha másnap kiakad a mérleg, legalább jót tesz a lelkemnek.) Ugyanakkor átvészelhetem úgy is, hogy amennyire csak lehet, igényes maradok magammal szemben, s megpróbálom valamifélre rutint mentén szervezni az életem (amelyben egyaránt helyet kap a munka, az énidő és a sport). Nem mondom, hogy nincsenek mélypontok, s nem győz le a lustaság-nutella kombináció soha. Mégis, összességében – és most akkor egy Fodor Ákos haikut idézek – egyre tudatosabban igyekszem „fölépíteni és belakni magamat napmintnapmintnap”.
Angyal Sándor
– Az otthoni munkának vannak előnyei és hátrányai is. Az előnye, hogy az ember otthon van, a hátránya pedig ugyanez. A mi szakmánk olyan, mint a vándorcigányoké, előre nem tudhatjuk, mikor kell útra kelnünk, mikor kell – a mi esetünkben – riportra mennünk.
Maga a terepmunka a feladat elenyésző részét képezi, mert egy jól megfogalmazott, míves íráshoz le kell ülni, vissza kell hallgatni a magnóra felvett hanganyagot, le kell gépelni, meg kell szerkeszteni, át kell olvasni egyszer, majd aludni rá egyet, és még egyszer átnézni, mielőtt elküldenénk a riportalanynak átnézésre.
– Mikor ő jóváhagyja, vagy változtatást kér, utána megint át kell nézni, nem maradt-e benne elütés, felesleges töltelékszavak, az élőbeszéd hibái, melyek nem minden esetben adnak hangulatot az adott szövegnek. És igenis ki kell nyitni a helyesírási szabályzatot – most már a 2015-ös tizenkettedik kiadást, hiszen már azt észszerű, mert a régit nem ésszerű –, ugyanis nem szégyen azt használni. De akinek nincs otthon, használhatja az internetet bátran, hiszen a világháló is nyújthat segítséget. Gondoljunk szegény szerkesztőre és korrektorra, akinek majd a kezei közé kerül az írásunk. Ne ők tépjék a hajukat banális helyesírási és stilisztikai hibáink miatt. Segítsük egymás munkáját.
Én és az ÍR-Én – Varga Henrietta
– Nos, nappal anyuka, háziasszony, gondos feleség, éjjel pedig nem a párnatojjút igazgatom a fejem alatt... Pizsiben, meleg papucsban és egy jókora bögre teával időzöm a „vacoksarokban”, amely hol máshol lenne, mint a konyhában... közel a nasis szekrényhez. Imádom a kétéves kislányomat minden körülmények között, még akkor is, ha nem akar aludni, és órákig altatom rögtönzött meséimmel. Mindent bevetek, amit egy anya bevethet altatás idején. De mégis a mese a bevált fegyverem. Neki nem jön be a piros köpenyes kislányról szóló matiné, így anyának minden altatásnál rögtönöznie kell legalább két mesét, mert ugye, eggyel egyik gyermek sem éri be. Olykor vihogok saját magamon és kitalált mesehőseimen, amelyek a férjem szerint is baromira viccesek.
– A lényeg, hogy hatásosak, és a kislányom is csupa fül, amikor hallgatja. Elalszunk este tíz óra után, azért a többes szám, mivel altatás közben én is megszunnyadok. Upssz, elaludtam... Kipattanok az ágyból, gyors zuhany, pizsi, papucs, köpeny, és kezdődik az éjszakába nyúló kuckózás a laptopom, a fülesem, a diktafonom és a noteszem társaságában.
Számomra fontos a kényelem és a kényeztetés..., úgyhogy a „körítés” sem hiányozhat a gépem mellől: a jókora mennyiségű nasi és a tea (csak oda kell figyelni, nehogy ráforduljon az ital a klaviatúrára – tapasztalatból mondom!), és jöhet az alkotás.
– Az ihletet nappal gyűjtöm, sütés-főzés-kockázás-homokozás közben. Egyedül szeretek lenni, ha írok. Kifejezetten zavar, ha valaki megtöri az alkotói csendet. Fontos, hogy befelé tudjak figyelni, éppen ezért dolgozom éjszaka. De mindig van „B terv”: a nagyszülők. Olyankor kiveszek egy félnapos szabadságot a kislányomtól, megfogom a laptoptáskát, és elindulok valamerre...
Néma László
– Nagyon fontos a kapcsolat, a jó kapcsolat. Légy te is online! Nehéz egy háromszobás lakótelepi lakásban otthonról dolgozni: az egyik szobában kisebbik lányom online vizsgázik, vagy a diplomamunkáját írja, a másikban él a család, nekem csak a konyha marad, csak ott van akkora asztal, ahol elférnek a „gépek” is.
Mišák Ando Krisztina
– Csak egészség és térerő legyen! A koffeinnel felpörögnek az agysejtek.
Sallay Erika
– Szeretek elvonulni a ház zajától, s zárt ajtók mögött „alkotni”. Bizony sokszor kell fülhallgatót használnom, hogy koncentrálni tudjak arra, amin éppen dolgozom. Gyerekek mellett mindez kihívás, így gyakran esti műszakra váltok. Napközben gyűjtöm az ötleteket, jegyzetfüzetemet mindenhová magammal hordom, és ha épp ebéd készítése közben ugrik be egy ötlet, téma, gyorsan lejegyzem. Fejben összeszedem a gondolataimat, hogy mikor ténylegesen a gép elé kerülök, már csak úgy ömlenek belőlem a szavak, mintha egész nap arra vártak volna, hogy papírra legyenek vetve.
A kanapén ülve, ágyban fekve, teraszon vagy éppen a fák alatt hűsölve dolgozol home office-ban? Te hogyan oldod meg a munkát otthonról? Mutasd meg nekünk!
Küldj egy fotót arról, hogyan dolgozol otthon! Legyen az akár a nappaliban munka közben, kint a teraszon kávét szürcsölgetve, gyerekekkel, akár kis házi kedvenceddel. A fotókat megosztjuk és szavazásra bocsátjuk az Új Nő Facebook-oldalán, a legnépszerűbb fotók beküldőit Kukkonia élelmiszercsomaggal ajándékozzuk meg!
A képeket az office [at] ujno.sk ímélcímre várjuk!
VIDEÓ
⇩⇩⇩
