Képzeljék csak a kedves olvasók: egy valamikori úttörőtáborba tízesével, húszasával érkeznek a világ minden tájáról kutatók, természetvédők és -rajongók. Bóklásznak az Ipolyság melletti kis falu, Tesmag környékén... Boldogan fényképezik a fel-felbukkanó gyíkot, siklót, szitakötőt, ámuldoznak a sárguló repcén, nézegetik az Ipoly folyót, napestig bolyongnak az erdőben. Esetleg órákat töltenek a réten, ahol fűmintát gyűjtenek... De vajon mit csodálnak ennyire? Csak azt, hogy az itteni táj egyedülálló ritkaság.
Az Ipoly a Duna harmadik legnagyobb mellékfolyója. A Vepor hegységben ered, és 212 kilométeren keresztül kanyarog a dombok és lankák között, mígnem Helembánál beletorkollik a Dunába. Több mint száz kilométeren határfolyót képez Szlovákia és Magyarország között. Három fő szakaszra osztható, és mi az Ipoly középső folyásánál (Ipolyság és Balassagyarmat közti rész) jártunk. Úgy hallottuk, néhány ügyes ipolysági létrehozott itt egy gyönyörű tanösvényt...
Nos, sokkal többről van szó. A tanösvény az Ipoly Unió munkájának egyik gyümölcse. Az egyesület vezetője néhány éve Wollent József, az igazgatója pedig a lánya, Wollent Ida. József volt olyan kedves, és végigvezetett bennünket a tanösvény egy rövidebb szakaszán.
Wollent József
Menteni a menthetőt
Az Ipoly Unió – teljes nevén Az Ipoly Völgye Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület – majd tíz éve alakult Ipolyságon, szlovákiai és magyarországi környezetvédők kezdeményezésére. Ma 57 tagot számlál. Az együttműködés nem véletlen: az Ipoly vízgyűjtő területe átlép a határon, ezért a folyó „ügyeit” is közösen kéne megoldani.
A gond pedig komoly: valamikor a hetvenes években brutálisan beavatkoztak a folyó életébe. A szoci építési láz „kiegyenesítette” az Ipolyt: mintegy negyven kilométert levágtak belőle.
Területeket akartak rabolni a mezőgazdálkodás számára, valamint szerették volna a folyót a bős–nagymarosi vízlépcsőhöz csatlakoztatni. A nagy terveket vizionáló építőknek nem jutott eszükbe, hogy soha nem szabad meggondolatlanul beleavatkozni egy folyó életébe, hiszen ezzel ökológiai katasztrófát okozhatunk...
A szabályozás után fokozatosan csökkent a talajvíz szintje, kezdtek kiszáradni a mocsarak, ami által állatok és növények élőhelyei tűntek el. Teljes állatfajok pusztultak ki – hogy mást ne említsünk, 56 őshonos halfajból 42 maradt meg.
A száraz élőterület háborítatlan otthont biztosít a gyíkoknak, különböző hüllőknek, bogaraknak és rágcsálóknak. (Jelenleg két főiskolás fiatalember épp a szakdolgozatát írja az itt található hüllőkből.)
Az Ipoly Unió azért jött létre, hogy mentsék a menthetőt: védjék a meglévő természeti értékeket, és az Ipoly vízgyűjtő területét visszahozzák a lehető legtermészetesebb állapotába. (Ennek köszönhetően bizonyos állatfajok, például a vizes területen élő hód és vidra vagy az erdős területen élő vadmacska már visszaköltöztek.)
Kidolgoztak egy hosszú távú, határokon átívelő stratégiát. Húszéves munkásságuk alatt számtalan tanulmányt és sikeres pályázatot írtak. Kutatásaik révén elérték, hogy a területet Ipolyságtól Balassagyarmatig nemzeti parkká nyilvánítsák, ami a legmagasabb szintű védelmet biztosítja a régiónak. Ezenkívül sikerült elérni, hogy bizonyos övezetek felkerüljenek a ramsari, illetve a Natura 2000 listájára (lásd keretes írásunk).
A Natura 2000 egy európai ökológiai hálózat, amelyet az Európai Unió hozott létre a természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmében. A Natura 2000 két természetvédelmi irányelv alapján jelöli ki védett területeit. Az egyik a madárvédelmi irányelv, a másik pedig az élőhelyvédelmi irányelv. Ez utóbbi a különleges természetmegőrzési területeket (génbankokat) foglalja magába. Az Ipoly mente területe a madárvédelmi irányelv alapján lett a Natura 2000 tagja.
Húsz éve aktívan foglalkoznak az Ipoly-hidak kérdésével: ők készítették az első tanulmányt, hogy hány hídra és hol van ahhoz szükség, hogy a régió ismét működésképessé váljon. (Összesen nyolcra, és ebből már kettő megépült).
Az egyesület szorosan együttműködik számos, Magyarországon és a világban található környezetvédő csoporttal. Információs kampányokat folytatnak, előadásokat tartanak, és most már ökoturizmussal is foglalkoznak.
Már tudnak turistákat fogadni
Az egyik cél tehát az ökoturizmus felvirágoztatása. A képen látható épületet Ipolyság városától vették meg. Régen úttörőtábor működött itt, később a sorsára hagyták. Az egyesület szép lassan rendbe pofozta. Bejelentkezésre már ma is tudnak turistákat fogadni, de a turistaösvények bizonyos részei még csak vezetővel járhatóak. (Fokozottan védett területről van szó, ezért a rendben tartáshoz különleges kezelési tervekre van szükség.)
Még nincs kész minden információs anyag; nincs szétírva pontosan, milyen lenne az egynapos, kétnapos, esetleg az egyhetes túra. Ezenkívül még nincs teljesen készen a konyha. Eddig három tanösvényt alakítottak ki, amelyek végigjárják az erdős, a száraz és a vizes élőhelyeket Tesmag (a központ) környékén. A harmadik pedig a geológia iránt érdeklődőknek érdekes, ugyanis az itteni hegység vulkanikus eredetű. A tervek szerint ezek az ösvények kapcsolódni fognak más, határon túli turistautakhoz és kerékpárutakhoz, amelyek egészen Budapesttől vezetnek majd idáig.
A ramsari lista a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzéke a világ minden tájáról. Nevét egy iráni kisvárosról, Rámszarról kapta, ahol a hetvenes években fogadtak el egy egyezményt, melynek célja a vizes élőhelyek megőrzése. Szlovákiában 11 vizes élőhelyet tartanak nyilván, amelyek közül az egyik itt, az Ipoly völgyében található.
A külföldiek imádják
Persze, felmerül a kérdés: ha még nincs teljesen kész a program (csak majdnem), akkor hogy kerülnek ide a külföldi turisták? Mert itt vannak! Többek közt Hollandiából, Máltáról, Ciprusról, Kaliforniából, Angliából és Izlandról. Azt kötve hiszem, hogy az interneten böngészve találtak rá Tesmagra...
Nos, a fenti látogatók többnyire természetvédők, illetve kutatók, akik az Ipoly Unió testvérszervezetein keresztül kerültek a régióba. És elvarázsolódtak a táj szépségétől, sokszínűségétől! Sőt, képzeljék: a hollandok például azt tanulmányozták, hogy néz ki egy természetes rét – náluk ugyanis az iparosítás következtében annyira tönkretették a természetet, hogy – ha hiszik, ha nem – nincs rét. Innen vittek mintákat a természetes rét visszaállításához!
A turistaösvény nagy részén jól látható táblák terelik az érdeklődőket...
...a másik részén azonban még dolgozni kell.
Háromféle ökoszisztéma találkozása
Az Ipoly-völgy több szempontból is különleges terület a természetrajongók számára. Elsősorban maga a táj festői – a zöld ezerféle árnyalata (amilyen például Angliában nincs), a dombos-lankás terület, a kanyargó Ipoly mesebeli vidék egy külföldi számára. Másodsorban: annak ellenére, hogy kipusztult jó néhány állatfaj, még így is rendkívüli az élővilág gazdagsága. Öt évvel ezelőtt például végigvittek itt egy biodiverzitás napot, félszáz szakember részvételével.
Azt figyelték, hogy két négyzetkilométeres területen huszonnégy óra leforgása alatt mennyi növény- és állatfajt tudnak beazonosítani. Nos, összesen 1178 fajjal találkoztak!
Ez valóságos aranybánya a kutatóknak. A legfontosabb azonban az, hogy háromféle ökoszisztéma találkozik itt, mindenféle elhatárolódás nélkül: azaz az erdős élőterület lábánál azonnal kezdődik a száraz, sztyeppei élőterület, ennek lábánál pedig a vizes, mocsaras élőterület.
Ezek az ökoszisztémák máshol több száz kilométerre helyezkednek el egymástól. Ezért ez egy olyan kuriozitás, aminek nincs párja egész Közép-Európában. (Valószínű, hogy máshol se.)
A gyanútlan szemlélődő nem sejti, hogy micsoda élet zajlik a zöldellő réten. Ugyanis ez egyáltalán nem rét, hanem mocsár, ami pedig a fotón fűnek tűnik, az sűrű nádas. Rálépni tilos!
„Az Ipolyságon, a folyótól kétszáz méterre születtem – mondja Wollent József. – Az Ipoly-parti mesés réteken nőttem fel, ott szaladgáltam, játszottam a legelésző állatok közelében, fürödtem a hűs vízben. Aztán elkerültem hat évre Komáromba, ahol a középiskolás éveimet töltöttem. Ebben az időben kezdték el az Ipoly szabályozását. Mikorra hazajöttem, a mesés rétek helyett csak kopár betongátakat találtam. Úgy éreztem, ellopták a gyerekkoromat... Ezért elhatároztam: minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy visszahozzuk a régit. Mert nekünk ez igenis kijár, ez a miénk! Az egyesület összefonódott az életemmel, mára szenvedélyes természetvédő lettem.”
Ez a mocsár talán az egyetlen, amelyet nem érintett az Ipoly szabályozása. A vonuló madarak minden fajtája megtalálható itt (gólya, fekete gólya, többféle gém, vadkacsa, jégmadár...) Emellett ez a természetes ívóhelye számos halfajnak is. Nem csoda, hogy a terület felkerült mind a ramsari, mind a Natura 2000 listájára.
Mivel hozzászokott a szemünk, észre sem vesszük (sőt, olykor gaznak véljük), pedig a külföldiek számára különleges természeti szépség, ahogy a vadszőlő felfut a fára.
Az Ipoly szabályozatlanul maradt része. A valaha festői szépségű tájat alaposan összezavarták.
A világjáró tudósok nem győznek betelni a táj szépségével. Nem is csoda...
A volt úttörőtábort fokozatosan, hosszú évek alatt újították föl. Bár még nem kész teljesen, már fogadnak turistákat, egyelőre még csak előzetes bejelentkezés alapján.
Wollent Ida édesapja nyomdokain haladva, miután elvégezte az angol nyelv és irodalom szakot, tovább képezte magát. Oklevelei: térség- és vállalkozásfejlesztési menedzser szak, valamint környezetvédelem és környezetvédelmi menedzsment oklevél. Jelenleg az egyesület igazgatója, az ő feladataihoz tartozik a pályázatírás, a pályázati menedzsment, a szervezetépítés, valamint a kapcsolattartás hazai és külföldi partnerekkel, szponzorokkal.
A tanösvény egy része.
Az erdős rész lábánál azonnal kezdődik a száraz élőterület.
Egy kis csemege a geológusoknak: vulkánból kilövellt hamu és kövek összeégve – több ezer éve így keletkezett az egész itteni hegység.
