A tavasz tobzódik, minden virágzik és illatozik, színek és illatok pörögnek ki elénk az útra. Mi a sok virágzó mező közül a legszebbikre költöztünk ki íróasztalunkkal, reggeli kávénkkal és tervezőtáblánkkal. Pipacsokkal telehintett heremező közepén értekeztünk és terveztük meg következő számunkat. A nagy tobzódásban tengernyi inspirációt tudtunk gyűjteni, ennek lenyomata a júniusi számunk: tele van zölddel és a természet illatával. Tartalmas, mint a here, színes, mint a pipacs, szép, mint a kamillavirág, és sötétre vált, amikor sötét fellegek árnyékolják be a tájat. Boldogok voltunk kint, mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kiköltözést!
A szerkesztőség❤️
Honnan jött az ötlet?
Hazafelé autózván arra lettem figyelmes, hogy az út mellett lilán virít a pipacsmező. Másnap buzgón tervezgettem: márpedig én meglesem, hogy milyen virágból szőtte a tavasz ezt a szép lila mezőt. Fotósunkkal, Edével útnak is indultunk, és amikor kiszálltunk az autóból, még a lélegzetünk is elállt! Heremezőt láttunk pipacsmezőbe ágyazva, telepöttyözve akkora virágokkal, hogy a szemhatár végén az egész mező már egy hatalmas bolyhos virágfejnek tűnt. Csudavilág volt! Másnap az egész irodát kiköltöztettük a kései tavaszba. A cégen belül a nagy autókkal rendelkező fiúk készségesnek bizonyultak, és kipakolták a fél szerkesztőséget, majd kiszállították a mezőre: mi pedig felütöttük a természet lágy ölén az Új Nő természetközeli irodáját. Mára elmondhatjuk, hogy kint a tavaszban készültek júniusi lapindító terveink. Nemcsak jókedvre derített bennünket a fejünk felett delelő napocska és a sok bólogató virágfej, de inspirációt is tudtunk gyűjteni a kinti illatokból, színekből és érzésekből. Boldogok voltunk kint! Szevasz, tavasz és nyár!
„Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen, és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.”
Wass Albert
