Az utazónak nem kell született utazónak lennie. Az majd jön magától. Ha már elindultál, nem fogsz végig keseregni, vagy ha mégis, hazaérve nagyon boldog leszel.
Jómagam szegény családban nevelkedtem, sosem nyaraltunk, nem utaztunk sehova. Konzervatív, vidéki értékrendet örököltem, negatív világlátással. Belőlem mégis optimista ember lett. Hogy sikerüljön, ahhoz világgá kellett mennem. Kétszer.
Nem kell hozzá pénz
Tényleg nem. Minél bátrabb vagy, annál kevesebb pénz kell. Én stoppal indultam neki, egy kedves barátnőmmel. A pénzből vettem egy majdnem eredeti RayBan napszemüveget és egy batikolt strandkendőt is Barcelonában. Ennyi pénzből az alábbi utat sikerült megvalósítani: Budapest – Pordenone – Velence – Genova – Aix-en Provence – Barcelona – Pisa – Budapest (10-12 nap, azt hiszem).
Napi 5 euró kajára, Couchsurfing, stoppolás. Sosem kértünk, de mindig elfogadtuk az ételt, italt a vezetőktől, akik megkínáltak. Nem tudtam, meddig tartunk ki ennyi pénzből, nem tudtam, hogyan fog sikerülni. Nem volt B terv, tartalék vagy riasztható ismerős. Csak az optimizmusunk.
A félelem ne tartson vissza! Féltem persze, mint a fene. Furcsa is lett volna, ha nem félek, hisz mindenki azt mondta, őrültség. Nem szabad bedőlni! Félni, oké. És ha sikerül elengedni, azt az érzést egy életre megjegyzed, és sokszor elő fogod venni.
Az utazás nem csak önmagáért jó
Az utazás mindig túlmutat önmagán. Ha elindulsz egy nagy útra, azzal az egész életed hátralevő részét megváltoztatod. Beléd ivódik az élmény, örök emlék marad. Minden tanulságával együtt. Olyasmi, ami miatt még az unokáid is vagánynak fognak tartani, amit a munkahelyi csapatépítőn mesélhetsz magadról, mint érdekességet, minden első randin tökéletes téma, melynek mesélése alatt ragyoghatsz, és megmutathatod, mennyire bátor ember vagy. Egy életre megerősíti az önbizalmadat.
Bízz!
Ha kilépsz a komfortzónádból, és nekivágsz: már nyert ügyed van. Mert nincs visszaút. Arra kényszerülsz, hogy bízz önmagadban, bízz az emberekben, akikkel találkozol.
Egy igazi utat nem úszol meg veszélyes helyzetek nélkül. Én például hátizsákos stopposként örökös önreflexióra kényszerültem, és a végére belém vésődött az emberszeretet. Miért? Mert amikor a két betörőképű fickó, aki mellé nagy vonakodva beültem, nem azért áll meg a benzinkúton, hogy félrerángasson egy bokorba, hanem hogy 3 napi élelemmel feltöltse a hátizsákomat; vagy amikor éjszaka az autópálya leállósávjában ragadva felhívtam a hostomat, hogy nem tudok bejutni a városba, 5 perc múlva ott termett értem... Az utazások során megváltozik a viszonyod a pénzhez: tárgyak helyett élményeket akarsz majd gyűjteni. Minden nagyobb kiadás előtt felméred, hogy vajon milyen messze lehetne utazni ennyi pénzből. S utána csak az igazán fontos dolgokat fogod megvenni.
Mi van, ha rossz lesz?
Nem lesz. Tényleg. Sosem hallottam még rossz utazós sztorit, ami igaz lett volna. Annak az esélye, hogy bántanak, extrém módon lebetegszel, baleset ér, elenyésző.
Lehet előkészületeket tenni, de nincs értelme túlzottan megszervezni az utat, hiszen akkor a lényeg, a szabadságfaktor vész el. Nem láthatunk minden bajt előre, de bízhatunk abban, hogy adott esetben megoldjuk rögtönzéssel. Nem muszáj stoppolni, és nem feltétlenül kell interkontinentális utakra vállalkozni. Elindulni hátizsákkal Barcelonába vagy Athénbe, egy szlovéniai vadkempingezésre, grúziai hegyi túrára: mind izgalmas kalandokat tartogathat. És nagyon olcsó. Egy a lényeg: indulj el.
Egy világjáró mondja: Ne legyen lelkiismeret-furdalásunk. Igenis, nem utazhat mindenki. Igen, sokan utazhatnak, kevés pénzből is bejárhatják a világot, s ezáltal többek és másak lesznek, vagy éppen igazán azok lehetnek, akik. Ám igenis vannak, akik nem tudnak utazni.
Egyelőre családmentesen
Vannak olyan utazók, akik családostul járják a világot, büszkén verve mellüket, hogy megoldották az élet nagy kérdését: családalapítás, megállapodás – letelepedés nélkül. Ez néha bizony nagyon önző dolog. Van az a kor, amikor tényleg mindegy a babának, hogy hol van – amíg a szüleivel van. Viszont később szüksége lesz más barátokra. Én szeretném majd, hogy a gyerekeim szerelmesek legyenek az osztálytársaikba, legyenek legjobb barátaik, legyen egy közös bunkerük a játszótéren. Ezt elvenni tőlük bűn. Az a jó tehát, ha valaki fiatalon, még családalapítás előtt utazik. Amikor gyerekeink vannak, akkor ők az elsők, és nem a vándorvágyunk.
Egészséges vagyok
Az ember az egészséget nem érzi, csak azt, ha valamije “már nem fáj”. Ha elmúlt a betegség. Pont ezért hajlamosak vagyunk átsiklani a tényen, mekkora mázlisták vagyunk, hogy szervezetünk jól működik.Találkoztam siketnémákkal Indiában, akik már hónapok óta utaztak. Akkor azt gondoltam: nem lehet akadály, ha ők is megcsinálták. Ez nem így van. Vannak olyanok, akik folyamatos orvosi ellátásra szorulnak. Ők sem utazhatnak összevissza.
(© Mohanad Shuraideh)
Családi háttér
Már nem támogatnak a szüleim anyagilag, és egy pillanatig sem várom el tőlük. Az viszont, hogy pénzt nem küldenek, nem azt jelenti, hogy nem állnak mögöttem. Iskoláztak, nyitottságra neveltek, és erőltették, hogy megtanuljak angolul, pedig gyerekként nagyon nem ment: mindig hármas voltam nyelvekből. Ma már 4 nyelvet beszélek, mert kifizették nekem a magántanárokat, mert 24 évesen, amikor még nem dolgoztam, elmehettem Spanyolországba tanulni.
És még ma is, ha valami nem jön össze, tudom, hogy mindig hazamehetek, ételt és szállást, na meg szeretetet kapok. Mindig arra tanítottak, hogy a család ott van nekünk, ha baj van, és segítjük egymást. Összetartóak vagyunk a testvéremmel is, legjobb barátok. Ez bizony otthont ad egy világjárónak.
