Könyvek inspirálta receptek? Igen! Agatha Christie oly szemléletesen ír az angol pudingról, hogy az ember szájában máris összeszalad a nyál. Lássuk, mit kell tudni a britek kedvencéről, amit hagyományosan december 25-én fogyasztanak.
Agatha Christie karácsonyi történetei nagyszerű választásnak bizonyulnak, ha karácsony idején bekuckóznánk egy jó kis kötettel – még akkor is, ha történetesen krimikről van szó. Érdekesség, hogy a Guinness Rekordok Könyve szerint William Shakespeare kiadványai és a Biblia után Agatha Christie könyveit adták ki a legnagyobb példányszámban az egész világon...
(© realfood.tesco.com)
Ez nem is puding! A puding folyik!
Ez a puding valóban nem olyan, mint az általunk megszokott kanalazható finomság. Különlegessége épp ebben rejlik! Állaga ragacsos és tömör. Nem szárad ki és nem is morzsolódik, mint egy hagyományos kalács. Miért nem? Mert gőzöléssel készül! A tradicionális karácsonyi puding fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, brandy, aszalt gyümölcsök és különböző magvak egyvelege.
Az angol pudding szó tehát tágabb jelentéssel bír, mint a mi folyékony finomságunk: a britek pudingja például magába foglal édes, sós, húsos és lisztből vagy tésztából készült ételeket is. Egyik összetevője alapján egyébként mazsolapudingnak is hívják. Felszolgálás előtt lelocsolják brandyvel, s meggyújták, hogy a pudingot nyaldosó lilás lángokkal elűzzék az ártó szellemeket.
A legtöbb receptben barna cukorral készítik. Annak, a melasznak s a hosszú főzési időnek köszönhetően az igazi viktoriánus kori angol puding színe olyan fekete, mint a korom. Régen a gazdagok kiváltsága volt, ma már minden brit asztalán ott szépeleghet s illatozhat.
Honnan a puding?
Őse lehet a pottage nevű sűrű leves, ami húsból és zöldségekből állt, s már a rómaiak idején ismerték. Hatalmas kondérban főzték, szárított gyümölcsökkel, fűszerekkel és cukorral gazdagították. A 15. században az étkezés elején került az asztalra. A puding közelebbi őse a középkorban keresendő. Akkortájt nem desszert volt, hanem ételeket tartósítottak vele. A takarmány kevés volt, a jószágok túlnyomó részét meg levágták ősszel. Hogy húsuk ne romoljon meg, szárított gyümölcsökkel tésztába sütötték – azzal konzerválták.
Ahogy a 18. században fejlettebbé váltak a hús tartósításának módszerei, ezek az úgynevezett mazsolás pottage-ok kezdtek édessé válni, s már egyre gyakrabban emlegették pudingként. 1714-ben I. György király első angliai karácsonyán kérte, hogy puding mindenképp pompázzon az ünnepi asztalon – így keletkezett a „pudingkirály” elnevezés. A nép üdvözölte intézkedését, hisz hatvanhét évvel korábban Oliver Cromwell lordprotektor a parlamenten keresztül betiltotta a karácsony megünneplését. A karácsonyi puding a középkorban vált az angol karácsonyi hagyományok fontos részévé, de a viktoriánus korban nyerte el végleges formáját. Ekkor textilbe csomagolva, gőz fölé lógatva készítették – innen ered kerekded formája.
Akkoriban kezdték magyalággal feldíszíteni. Ma már gyakran jár mellé vajból, cukorból és alkoholos italból készült sodó, tejszín vagy citromos krém, esetleg besamelmártás. A szigetországban egyébként nem csak édességként tartják számon. Kiváló kísérője a húsételeknek, és gyakran látható a sós főételek mellet is.
Hagyományok
A középkorban tizenhárom összetevőből kellett állnia, mert ez jelképezte Krisztust és a tizenkét apostolt. Na meg minden családtagnak meg kellett kevernie keletről nyugati irányba, hogy így tisztelegjenek a napkeleti bölcsek utazása előtt. A gyerekeknek is mindenképp meg kellett kavarniuk, és közben kívánhattak valamit az új évre. Egyébként a finomságot az első adventi vasárnapot megelőző vasárnapon készítették. A puding tésztájába pénzérméket, szerencsehozó csontocskát, ezüstgyűszűt vagy kis horgonyt sütöttek – de sokaknak beletört a bicskájuk, vagyis sokkal inkább a foguk!
Amikor a brandyvel leöntött, lángoló puding megérkezik a szobába, tapssal köszöntik, s gyakran még a villanyt is lekapcsolják, hogy így gyönyörködhessenek a lángokba burkolózott finomságban.
Hozzávalók:
45 dkg aszalt vegyes gyümölcs
10 dkg cukor
10 dkg zsemlemorzsa
10 dkg liszt
rum (ízlés szerint)
3 db tojás
2 teáskanál narancslé
1,5 teáskanál fahéj
1 db alma
2 teáskanál citromlé
1 mokkáskanál szegfűszeg
0,5 dl tej
Elkészítés:
A gyümölcsöket vágd apróra. Rakd egy tálba, locsold meg a narancs- és a citromlével, valamint a rummal. Jól keverd össze, fedd le, és pihentesd néhány órán át. Ha egy éjszakán át hagyod állni, az ízek jobban összeérnek. Vegyítsd a lisztet a fahéjjal és a szegfűszeggel. Add hozzá a cukrot, a zsemlemorzsát és a tojásokat. Keverd össze, majd tedd hozzá a szárított gyümölcsöket. Forgasd össze, és add hozzá a tejet. Egyengesd egy vajjal kikent kuglófformába. Takard le fóliával, és állítsd egy vízzel teli tepsibe. Told előmelegített sütőbe, és gőzöld 130 fokon 4 órán keresztül. Ügyelj rá, hogy mindig legyen a tepsiben víz.
Előkészítési idő: 20 perc, sütési idő: 4 óra.
(© Alex Luck)
VIDEÓ ITT:
