„Hiányozni fog” – így búcsúzott tőle 1992-ben bekövetkezett halála után a New York-i Daily News. Jacqueline Kennedy Onassis három életet élt. Először az Egyesült Államok legnépszerűbb elnökének felesége volt, másodszor nagyvilági nő, a híres és ellentmondásos görög hajómágnás neje, harmadszor pedig a súlyos családnevektől (és férjektől) végre megszabadult nő, akit már csak egyszerűen Jackie-ként ismertek.
„Jacqueline Kennedy megadta az amerikai embereknek azt, aminek mindig is híján voltak: a fenséget.”
Jackie 1959 augusztusában, harmincévesen.
Az elmúlt fél évszázadban óriási hatással volt a divatra. Ha az interneten rákeresünk a nevére, rengeteg blogra bukkanunk, amelyek mindenféle tanáccsal látják el azokat a nőket, akik úgy szeretnének öltözni, mint ő. Elég egy sötét napszemüveg, egy halásznadrág és egy háromsoros gyöngy nyaklánc, és máris sikerül utánozni az egyetlen igazi „amerikai királynő" külsejét.
Jackie mindig ugyanazt az utolérhetetlen előkelőséget sugározta, akár egy államfőt fogadott, akár sétálni vitte a gyerekeit New Yorkban. Ezt a tulajdonságát nem vesztette el a legnehezebb időkben sem – még akkor sem, amikor láthatóan megrendülten, de könnyek nélkül állt John F. Kennedy koporsója mögött. Vagy amikor Párizsba repült, hogy a kamerák elé álljon Aristotle Onassis oldalán (miközben tudta, hogy a férfi sosem szakított Maria Callasszal).
„Bármit viselt, az mindig elegáns volt.” Az haute couture ruháktól a legegyszerűbb utcai viseletig, mindenben egyformán fesztelen tudott lenni.
Ebben kétségkívül segítette őt „jó” származása. Jacqueline Lee Bouvier 1929-ben született New York államban, Southamptonban. Anyját, Janet Leet, egy gazdag bankár lányát ír gyökerei miatt az előkelő társaság sohasem fogadta be igazán. Apja, John Vernou Bouvier viszont egy régi, hatalmas francia család sarja volt.
Jackie a legjobb iskolákba járt, még a Sorbonne-on is eltöltött egy évet, mielőtt lediplomázott a George Washington Egyetemen. Nem volt feltűnően szép, de ezt bőven ellensúlyozta bája és erős személyisége. „Öt és fél láb magas vagyok, barna hajam van, szögletes arcom, és a szemeim olyan távol ülnek egymástól, hogy három hétbe telik, mire találok egy nekem való szemüveget” – írta saját magáról adott jellemzésében, amikor 1951-ben jelentkezett a Vogue magazin által rendezett Prix de Paris versenyre. Az első díj egy párizsi tudósítói állás volt. Miss Bouvier nyert, ám anyja nem engedte elutazni. Ez remek döntésnek bizonyult, hiszen Jackie pár hónap múlva, még a Washington Times-Herald fotóriportereként randevúzni kezdett John Fitzgerald Kennedyvel, akivel 1953-ban össze is házasodtak Newportban.
Jackie mennyasszonyi ruháját Anne Lowe tervezte, míg a csipkés fátyol Jackie nagymamájáé volt.
„Ha van név, amit nem szeretek, akkor az a first lady. Versenylóra emlékeztet" – nyilatkozta kevéssel az után, hogy férje 1960 novemberében győzött az elnökválasztáson. És mégis, egyetlen politikusfeleség sem volt népszerűbb, mint Jackie, aki három év alatt átformálta a Fehér Ház imázsát. Sőt, át is rendezte, és mindebben a séf René Verdon és a belsőépítész Henry „Sister" Paris volt a segítségére: előbbi pazar banketteket szervezett, utóbbi pedig az épület átalakítását vezényelte.
A kulcsfigura azonban Oleg Cassini, az amerikai állampolgárságú olasz–orosz szabó volt, aki Jackie legtöbb – az ő szóhasználatával – állami ruháját tervezte. Ezek a ruhák gyakran éppoly hangsúlyosak voltak az újságok címoldalain, mint férjének politikai döntései.
Az 1960-as választási kampány idején. Jackie háromnegyedes ujjú, bő felsőkabátját és a hozzá illő kalapját a párizsi Hubert de Givenchy tervezte. Az összeállítást hosszú fehér kesztyű egészíti ki.
Gondoljunk arra az ezúttal Chanel tervezésű, buklé gyapjúból készült rózsaszín kosztümre, amelyet Dallasban viselt, s amely a XX. század történelmének egyik jelképe lett. „A ruhatára ragályos volt" – fogalmazott egyszer Betty Ford.
Napi „egyenruhája" többnyire azonos anyagú és szabású, A vonalú szalonkabátból és köpenyből állt. Alternatívaként Jackie térd alá érő harangszoknyát és háromnegyedes ujjú, kerek nyakú, gyakran hajtóka nélküli kosztümkabátot hordott. Nem volt rajtuk semmi díszítés, legtöbbször még a gombok sem látszottak. Esti viseletét szintén „a kevesebb több" mottó határozta meg. Az elnök felesége a hosszú, ujjatlan taftruhákat kedvelte, amelyeket időnként egy csokorral és nagyon kevés ékszerrel dobott fel (habár mesés Van Cleef & Arpels szettjei voltak).
Ebben az időben nagyon szerette az intenzív színeket (a sárgát, a barackszínt és a türkizt) és a karima nélküli kalapokat. Ezeket éveken át ugyanolyan elragadónak tartották, mint lekerekített, feje tetején hátrafésült frizuráját.
Miután kiköltözött a Fehér Házból, Jackie megjelenését nem korlátozta többé semmi. Ruhái rövidebbek lettek, kosztüm helyett gyakran fekete kasmírgarbót, csónakkivágású dzsörzéfelsőket vagy mintás ingeket hordott, fehér nadrággal vagy épp Gap farmerral. Idővel már nem amerikai tervezők ruháit is vásárolta.
Ruhatárába visszatértek a Givenchy estélyik, a Chanel kiskabátok és a Burberry trencskók. Aztán jöttek a fiatal olasz tervező, Valentino alkotásai: 1968-ban egy általa készített ruhában esküdött meg Aristotle Onassisszal Szkorpiosz szigetén.
Jackie az indiai Radzsasztánban, derékban masnival díszített rózsaszín taftruhában.
A bézs színű, csipkecsokorral és pliszírozással díszített ruhára pár napon belül hatvan megrendelés érkezett, és akkor még nem beszéltünk a piacot elárasztó másolatok tucatjairól. Az egykori Mrs. Kennedy éppoly divatos volt, mint régen, ha nem divatosabb. Ezt jelzi az is, hogy a világ egyik legkívánatosabb táskája mind a mai napig az a fémcsatos Gucci válltáska, amelyet az ő tiszteletére „Jackie O"-nak neveztek el. Nagyon szerette ezt viselni, akár magában, akár egy finomabb kivitelezésű miniretiküllel kiegészítve.
Stílusának további félreismerhetetlen elemei voltak az áll alatt megkötött Hermés sál, a Cartier karóra és a már említett óriási ovális napszemüveg, valamint a Capri szigeti Canfora – egy neki köszönhetően legendássá vált kis cipőkészítő cég – által gyártott bőrszandál.
