Felmérések igazolják, hogy – a pénztárcánk vastagságát leszámítva – elsősorban a szemünkkel vásárolunk. Nem is tehetnénk másként, hiszen a szépen becsomagolt áruval megrakott polcok előtt állva más érzékszervünket nem is tudjuk bevonni: ízlelni, szagolni csak a piacokon van lehetőség.
Nincs ez másként a borok világában sem. Borbély Péter (jobbról) és a dunaszerdahelyi származású Eszes Ati (balról) grafikusokkal arról beszélgettünk, miként válhat a hegy leve a laikus vásárló számára is kívánatossá.
– Ati, téged festőművészként ismernek. Hogyan csöppentél a borok világába?
– Az igazat megvallva: azelőtt nem is fogyasztottam bort. Egy budapesti könyvkiadó kereskedelmi részlegén dolgoztam, ahol könyves dizájnnal, reklámokkal, plakátokkal foglalatoskodtam. A munka során találtunk egymásra Péterrel, aki már 12 éve foglalkozik címketervezéssel.
Közösen nekiláttunk a könyves vonalnak, de a címkék terén olyannyira egymásra találtunk, hogy már csak termékmegjelenítéssel, csomagolásdizájnnal és termékdizájnnal foglalkozunk.
– Hogyan születik meg egy borosüveg címkéje?
Ati: – Mindenki máshogy dolgozik, de nekünk az vált be, hogy először megismerkedünk a borral: kóstolunk, ízlelünk. Ezt igazi kutatómunka követi, ugyanis a bornak, a régiójának van történelmi, történeti háttere is. Az anyaggyűjtés időszakában ebbe próbáljuk beleásni magunkat: olvasunk, zenét hallgatunk, nyitott szemmel járunk.
Péter: – A boron múlik minden. Íz, illat és szín: ebből áll a bor, és egy címkében ezt a három megfoghatatlan dolgot kell vizuálisan megjeleníteni. A címke jelképe a palackban lévő bornak, és a hátteret is megmutatja, ahonnan az ital érkezik. De mindennél fontosabb, hogy megjelenésében a borászt is képviselje. A grafikán túl azonban még egy sereg tényezőt kell egybehangolni ahhoz, hogy az eredmény tökéletes legyen. Nem mindegy, hogy a címkét milyen minőségű papírra nyomják, esetleg bőrre gravírozzák-e; milyen a palack formája, színe, milyen a nyaka; hogy néz ki a kapszula, vagy épp milyen dugóval koronázzák meg. Ha ez mind együtt van, a bor csak akkor tudja a benne lévő harmóniákat kifelé is közvetíteni.
A bordeaux-i Château Marc Auréle vörösbora
– Nemcsak borokhoz, hanem pálinkákhoz is készítetek címkéket. A papramorgók esetében is ugyanaz a munkafolyamat?
Péter: – A pálinkánál gyümölcsökről és a belőlük készült párlatokról van szó. Ott jelen van egy technikai eljárás, ahogyan a gyümölcsből pálinka lesz, illetve van a gyümölcsnek egy íze. Két fő motívum, amiből kiindulhat az ember, mikor címkét tervez. Ehhez jön ismételten hozzá, hogy ki az, aki a pálinkát készítette. S ezek alapján indul el az ember.
– Ezek szerint a fogyasztó végül lát egy címkét, ami vagy tetszik neki, vagy nem, de az rengeteg információt hordoz.
Ati: – Egy afrikai bor címkéjén például rituális maszkot jelenítettük meg. Ez a maszk az ottaniak számára a termékenységet és a születést szimbolizálja. Igyekszünk, hogy mindig valami olyat jelenítsünk meg, ami életigenlést hordoz. Ne jelenjen meg olyasvalami, ami mögött kétes értékek állhatnak. A vásárlónak vagy tetszik ez a maszk, vagy nem, de érdekesnek találja.
Az ír whiskeykészítők számára is dolgoznak
– A figyelmünket elsődlegesen a formák és a színek keltik fel. Egy címke színei mennyire tudják visszaadni a bor jellegét?
Péter: – A címke színe a bor összetételén múlik leginkább. Amikor az ember megkóstol egy ilyen italt, akkor előbújik, hogy milyen is. Az érzés, ami megjelenik, furcsa dolog, hiszen egy folyékony valaminek nem lehet teste, a bornak viszont mégis van. És ezt a testet a színek beszédével igenis meg lehet, meg kell jeleníteni.
Egy nyárias, üde, könnyedén lenyűgöző bort nem lehet súlyos színekkel elnehezíteni. A címke nem fogja tudni képviselni azt, ami a palackon belül van
Ati: – A beszélő színek alkalmazása egyrészt a marketing eszköze, másrészt a vizualitás akkor is működik, ha az ember nem szakértő. Azért van rám hatással, mert van benne valami harmónia, ami lehet akár a színek játéka is.
– A divat a borok megjelenítésében is szerepet játszik? A címkekészítésben is vannak trendek?
Ati: – Hogyne. Pontosan belőhető, mikor mi a divat. Most a merészebb vonulatok kerültek előtérbe. Előtte a nagyon letisztult, a minél egyszerűbb minimálstílus volt divatban, amit én nagyon szeretek. Mostanában a figyelemfelkeltésen van a hangsúly, sőt a címkékről a humor is visszaköszön. Természetesen ez függ a borász karakterétől, de vannak, akik bátran bevállalják akár a mesebeli lényeket, törpéket, nyulakat vagy épp a boszorkányokat. És van olyan borász is, aki büszkén vállalja a Csak Egy Bor feliratot is.
Péter: – A címkedivatot eleinte a klasszikus francia borok, főként a bordeaux-i bor határozta meg. A címkén méltóságot sugárzó aranyozott betűkkel jelent meg a felirat és a bordeaux-i kastély. Ennek a megjelenési formának tradíciója van Franciaországban. És ennek a hagyománynak kellett megfelelni szerte Európában. A címkekészítésben az újvilági boroknak köszönhetően kezdődtek változások. Az ausztrál vagy épp a kaliforniai borok voltak azok, amelyek merészebb kombinációkat hoztak.
