Közös játék, gyermeki csínytevések, saját, titkosított nyelv és huncut összekacsintások – kópéságok garmada, melyek testvérekből bizalmasokat, elválaszthatatlan szövetségeseket kovácsolnak. Szövetségeseket, akik éljenek bár a szomszéd faluban vagy a világ másik oldalán, örömben és bánatban egyaránt számíthatnak egymásra.
Íme, az Új Nő testvérpárjai!
Cséfalvay Janette (38) és Tímea (37) Egyházgelléről. Közös üzletet vezetnek.
– Nálunk a testvérek közti jó kapcsolat családi hagyomány: mi is, anyuék és a nagymamáék is ketten vannak-voltak lányok, és mindmáig napi kapcsolatban vannak-vagyunk egymással – meséli Tímea. – Ha voltak is apróbb konfliktusok, azokat időben megoldottuk.
Az igazi próbatételt a kilencveneses években éltük meg: Zsani 8 évet töltött Londonban. Ez idő alatt csak vonalas (!) telefonon, képeslapon tudtunk kommunikálni. Nagyon hiányzott Zsani!
– Szerencsések vagyunk, hiszen a férjeink is jó barátok (ráadásul névrokonok). Így sokkal könnyebb jó „testvérnek” lenni – veszi át a szót Janette. – Együtt járunk szórakozni, színházba, a fiúk focimeccsére és kirándulni is. Ez azonban nem zárja ki, hogy ne lenne saját baráti körünk is. Naponta beszélünk egymással, hiszen a munkánk is közös: egy outlet üzletet működtetünk. Sokan úgy gondolják, a munka megöli a meghittséget – nekünk azonban megvan a mi sajátos kis trükkünk. Egyik nap az egyikünk, másik nap a másikunk dolgozik az üzletben. Az iskolai szünetekben pedig vigyázunk egymás gyerekeire. Nálunk azonban már „nem jött be” a két lánygyerek: mindkettőnknek egy lánya és egy fia van. Szeretnénk jó példát mutatni nekik: vágyunk rá, hogy ne csak jó testvérek, de összetartó unokatestvérek is legyenek.
Cséfalvay Janette és Tímea
Kanyicska Enikő (21) és Bence (20) Kürtről. Enikő egyetemi hallgató, Bence pókerosztóként dolgozik.
– Szerintem a sok együtt töltött idő alapvetés. Két testvér közt szoros kapcsolat csak így alakulhat ki – mondja Enikő. – 10 éves korunkig közös szobában voltunk. Miután megkaptuk az áhított külön teret, továbbra is egymásnál lógtunk: kártyáztunk és nagyokat beszélgettünk. A bizalom a mai napig megmaradt: tényleg és igazán mindent meg tudunk egymással beszélni. A testvérem az, akiben feltétel nélkül megbízom és tudom, hogy nem fogja a fonákjára fordítani, amit megosztok vele.
– Bár külsőre hasonlítunk, mégis nagyon mások vagyunk. Szóval, kiegészítjük egymást – veszi át a szót Bence. – Enikőelső hévből, temperamentumosan a lovak közé vág – én jóval higgadtabban szemlélem a világot. Amolyan reflex, hogy kövessem a nővéremet mindenben, amit csinál: legyen szó szavalásról, középiskolai tanulmányokról. Ugyanezt látom a 10 éves kisöcsénknél, Leventénél is. Kicsit olyan a számunkra, mintha a gyerekünk lenne. Szeretünk együtt bulizni, ezt a baráti körünk is tolerálja. Megesett már, hogy valaki, egy roszakaró gyengíteni szerette volna a „láncot”: de a próbálkozás sikertelen maradt. A párjaink is elfogadják a barátságunkat. Csak rajtunk áll, hogy a jövőben is így maradjon!
Kanyicska Enikő és Bence
Kosár Kinga (40) gyermekorvos és pszichológus húga, Stefkovic Patasi Ágnes (25) Dunaszerdahelyről.
– Ágika érkezésekor már nem akartam kistestvért. Megszoktam, hogy egyedül vagyok – meséli Kinga. – Épp ezért a várandósság kilenc hónapja alatt nagyon undok voltam anyuval. De abban a pillanatban, mikor megláttam őt, nagyot fordult a világ. Dajkáltam, éjjelente, ha felsírt, én is felkeltem hozzá.
– 8 éves voltam, mikor Kinga férjhez ment, és megszületett az első gyermeke – veszi át a szót Ági. – Azt szoktam mondani, nekem három testvérem van: a nővérem és az ő két fia. A nagy korkülönbség miatt ugyanis a közös játék, a közös élmények kimaradtak az életünkből.
Kinga megfontolt, pontos ember, tinédzserkoromban olyan volt nekem, mint a második anyukám. Nem voltunk rosszban, nem veszekedtünk: éppen csak a korkülönbség miatt máshol tartottunk az életünkben, más volt az érdeklődésünk.
– Sok szempontból szinte nem is volt testvérem: ugyanis hét évnyi korkülönbséggel a gyerekek már egykének minősülnek. Az évek múlásával azonban sikerült áthidalni ezt a különbséget. Egyre szaporodnak a közös tapasztalatok és témák, így testvérekből barátnőkké váltunk. Közösen járunk bevásárolni, péntekenként kávé mellett ücsörögve kibeszéljük magunkat. Mivel a munkánkban is sok a hasonlóság, ezért segíteni is tudunk egymásnak – mondja Kinga. – Emellett egymás kritikusai vagyunk, és adunk egymás véleményére. Így be is hoztuk a nagy korkülönbséget, és újra csak bevállalnánk!
Kosár Kinga és Stefkovic Patasi Ágnes
Iker a családban: Murínné Szekér Gabriella (Fülek) titkárnő egy sportüzletben, két csodaszép ikerlány boldog édesanyja és Szekér Mária (Fülek) – egészségügyi nővér Bécsben, hajadon. A korkülönbség köztük: 10 perc!
– Az ikertestvér több mint testvér – állítják a pszichológusok. De mit mond Gabi és Marika?
– Az ikreken mindenkinek megakad a szeme, a sok azonosság okán. Viszont ezt az azonosságot mindenki máshogy éli meg. Mi kétpetéjű ikrek vagyunk, ami annyit jelent, hogy kicsi korunkban még olyanok voltunk, mint két tojás. Majd ahogy nőttünk, minden megváltozott. A végén már szinte mindenben különböztünk! Mi nem tudtunk szerepet cserélni az iskolaévek alatt, pedig jól jött volna! – meséli Gabi.
– Viszont mindig jó testvérek voltunk. Mondhatni, jóban, rosszban együtt vagyunk már 28 éve! – mondja Marika. – Kiskorunkban egyformán kellett öltözködnünk, mert, ugye, az ikerpár akkor szép, ha két tojásra hajaz, de nem igazán egyezett a stílusunk. Kamaszkorban már egyáltalán nem.
– A vezér én vagyok! – szól közbe Gabi – Marika szerényebb. Kiskorunkban sokat civakodtunk, verekedtünk, mint „jó testvérekhez” illik. De nem igazán igényeltünk barátnőket, vagy ha igen, még arról is együtt döntöttünk, hogy kiket válasszunk. Ám az alapiskola után elváltak az útjaink, én vámellenőrnek tanultam Rimaszombatban, Marika pedig egészségügyi nővérnek Salgótarjánban. Nehéz volt az elszakadás.
Murínné Szekér Gabriella és Szekér Mária
– Igaz az, hogy az ikrek rendkívüli képességekkel rendelkeznek? Megérzik, ha a másik bajban van?
– Én ismerem ezt! – mondja Gabi. – Mikor Marikának komoly magánéleti gondjai voltak, mikor már nagyon a padlón volt, én is vele szenvedtem. Ha ő sírt, vele sírtam én is. Ami nem csoda, hiszen kézen fova mentünk az oviba, az iskolában egy padban ültünk, egy időben tanultunk, ettünk, ittunk, szinte mindent együtt csináltunk. Ezért is vagyunk elválaszthatatlanok. A saját gyermekeimen is látom, akik szintén kétpetéjű ikrek, hogy az ikrek körömszakadtáig ragaszkodnak egymáshoz. Duplán szép az élet!
– Kell, hogy legyen testvére az embernek. Ha baj van, általában csak a testvérünkre számíthatunk. A barátnő azt mondja, amit hallani akarsz, de a testvéred nem tetszeleg, őszinte. Helyre tesz, ha hülyeséget csinálsz, felnyitja a szemed, ha a rózsaszín felhőktől nem látsz tisztán. És mindig kitart melletted, jóban és rosszban egyaránt.
