Az egyik legnagyobb kihívás a mai korban, hogy el tudjuk hinni: urai vagyunk a saját testünknek. A modern korban rászoktattak bennünket, hogy mindent más végez el helyettünk, s ezzel elvették a saját magunkba és a testünkbe vetett hitünket.
A mesében a királyfi legyőzi a sárkányt, és jutalmul megkapja a királylány kezét. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nekik miért sikerül, nekünk meg miért nem?
Kati szereti a csendet, szeret(ne) többet aludni, de nem engedheti meg magának. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy jó feleség legyen, ám az anyja minden egyes alkalommal bebizonyítja neki: ha ez így megy tovább, akkor ebben a szerepében megbukik.
Vannak párok, akik együtt fekszenek, együtt ébrednek. Azután vannak olyanok, akik külön szobában alszanak. Mit tartsunk erről? Az elhidegülés jele lenne? Vagy egyszerűen csak szeretnék kialudni magukat?
Higgyük el, néha egyedül is megy! Sokan szégyellik, hogy egyedül élnek. Sokszor épp a társfüggőségünk az oka annak, hogy nem tudjuk megtalálni az Igazit.
Írásunkat egy férfi inspirálta. Arról mesélt, kik azok a nők, akiktől minden pasi egyenesen retteg. Ezek a nők egyszerre vonzanak és taszítanak, tapadnak és nyomulnak.
A sorrend megcserélődött. Sok fiatal szerint a szerelem és a szex sorrendje teljesen felcserélődött: előbb van a szex, aztán esetleg a szerelem. Persze, ha lesz egyáltalán szerelem... Többnyire nem lesz.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."