A karácsonyfa Németországból származik. A leírások szerint a 16. században Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított először karácsonyfát. (Ő reformálta meg a katolikus vallást.) Az elbeszélések szerint egy békés téli estén hazafelé menet egy fenyőfát pillantott meg, amely mögött ott ragyogtak a csillagok. Annyira megragadta a látvány, hogy hazaérve bevitt egy fenyőfát a házba, és gyertyákat aggatott rá.
Sokáig külön fa járt a fiúknak, és külön fa a lányoknak. A téli éj csillagjainak párjaként pedig számtalan gyertyát gyújtottak meg rajta. A szokás eredetét pedig abban a germán hiedelemben kell keresni, hogy a téli napfordulókor a démonok és gonosz lelkek kiszabadulnak, és összevissza csatangolnak a világban. Az embert csak az védheti meg tőlük, ha az élet örökzöldje, a fenyő alá húzódik.
Növekedik a fény
A karácsonyfa szó, hasonlóan a karácsonyhoz, a kracsun szláv kifejezésből ered, amely a téli napfordulót jelenti. Ennek mindig nagy jelentősége volt, hiszen ekkortól kezdve növekedik a fény, és véget ér a sötétség uralma. Ezt már a pogány népek, sőt, a régi rómaiak is megünnepelték. A karácsonyfa állításának szokását a katolikusok csak a 19. században honosították meg. Addig csak a protestánsok állítottak fát. Magyarországon az első óvoda megalapítója, Brunszvik Teréz grófnő (a nagy német zeneszerző, Beethoven barátnője) állított először fenyőfát aszódi kastélyában.
Régen minden, ami a karácsonyfát díszítette, jelentést hordozott, és a téli napfordulókor feltámadó fényt és a fény hozóját, a megszülető kis Jézust jelképezte.
A papírláncok a paradicsomi fára tekeredő kígyót szimbolizálták, a fa tetejére pedig csillagot tűztek, mely a háromkirályoknak utat mutató betlehemi csillag utódja volt. (A háromkirályok Keletről indultak el, ajándékot – aranyat, tömjént, mirhát – hoztak a jászolban megszületett Jézusnak.) Később előfordult az is, hogy a karácsonyfát a behavazott fenyőhöz akarták hasonlóvá tenni, ezért vattával fedték az ágait. A szokás szerint általában két hétig áll a feldíszített fa, és január 6-án, vízkereszt napján dobják ki. Ekkorra már levelei is lehullanak, megszűnik ünnepélyessége. Andersen, a nagy dán meseíró A fenyőfa meséje című művében írta meg a karácsonyfa szomorú lecsupaszításának történetét.
Sok gyerek még ma is hiszi, hogy a karácsonyfát a Jézuska hozza. Bár a városok utcáit fenyőhegyek lepik el, sok szülő ma is titokban veszi meg a fát, és díszíti fel, hogy majd gyertyagyújtás után teljes pompájában kerüljön a kitáruló ajtóban várakozó gyerekek elé. Így legyen!
Rusztikus
Mikor megláttuk a kukoricacsuhéra hajazó szalagokat és az öklömnyi rózsákat a vidéki hangulatúra kreált karácsonyfán, elakadt a lélegzetünk.
Mennyi – egymáshoz látszatra nem illő – dekorelem, és mégis remekül mutatnak együtt. Ritka kreatív szem kell hozzá, hogy tandembe hívja őket.
– Először az üres fára hosszában nyírfaágakat erősítettem, ezzel stabilizáltam a konstrukciót – mondja Holocsi Pali (Dunaszerdahely) virágkötő. – Utána a pompás papagájvirág kifehérített és kiszárított levelével – ez hasonlít kicsit a kukoricacsuhéra – vettem körbe az ágakat. Majd díszíteni kezdtem: a fán van textíliából varrt szaloncukor (ez vattával van kitömve), szalmadísz, piros és kockás anyagból varrt és fából készített dísz, natúr, bordó és krémszínű virág, éneklő angyalkák, fából készült sítalpak, téli bundás kesztyű, balettos hölgyek, fagombok és Mikulás-csizma. Az én elvem ugyanis az, hogy a sokszínűség gyönyörködtet.
Virágkötőnk még hozzáteszi:
– Szaloncukorral megtömni a fát magyar sajátosságnak számít, máshol ez nem annyira jellemző.
Karácsonyi ág
A régi népi világban a karácsonyt sokáig csak a karácsonyi ág jelképezte: egy boróka ága, amelyet a mestergerendára függesztettek. „Ostyával, almával díszítették, és szalmát, szénát szórtak alá”– mesélték nekünk az ipolyszalkaiak, mikor a régi karácsonyi szokásokat fotóztuk náluk.
Ragyogó elegancia
Holocsi Pali virágkötő kreativitását dicséri ez a karácsonyfa is. Az elegancia letéteményese az óarany és az óezüst, a díszekről ezek a melegen ragyogó színek köszönnek vissza. Öleljük körbe a fát széles selyemszalagokkal: remek keretet adnak a fának. Az ágak végére csíptessünk virágokat: ez felteszi a pontot az i-re. Manapság már nagy a választék a mikulásvirágokból vagy fantáziavirágokból.
– A nagy virágfej jól kitölti a teret. Az alsó részeken havas ágakat láthatunk: ezzel a trükkel tömöttebbé tehetjük a fánkat (ha esetleg nem elég sűrű) – tanácsolja a virágkötő.
