A divat is lehet káros. Mit tudunk a ruháról, ami éppen rajtunk van? Az utóbbi években jó pár eset volt, ami megrengette a konfekcióipart. Sokkoló dokumentumok kerültek napvilágra a textilgyártásban uralkodó körülményekről.
A vizsgálódások feltárták, hogy a kiárusításokon kínált ruhanemű csak nekünk olcsó: az indiai munkásnőknek vagy gyerekeknek az életük megy rá. A slow fashion (a lassú, pontosabban környezet-tudatos divat) ezért egyre inkább az érdeklődés középpontjában áll.
Nem mindegy, milyen a vászon
A ma vásárolt ruhafélék nem tartósak. Olcsóbbak, mint régen, de ez csak a látszat, és a látszat mindig csal. Úgy érezzük, jól járunk, mikor megveszünk egy 5 eurós trikót, pedig dehogy járunk jól! A gyártó a legócskább anyagot használja, megtakarítja a festésnél használt víz tisztításának költségeit, és a dolgozók bérén is spórol. Nagy ára van a sok olcsó rongynak, mert a gyártás folyamán mértéktelenül szennyezzük a környezetet. Ennek a gyerekeink fizetik meg majd az árát, de egyszer megfizetik! Pedig ruhafélét is vásárolhatunk környezettudatosan. Lássuk!
Mit kell tennünk?
Minden a választással kezdődik: dinsztingválni tudni kell. Csak olyan ruhát vegyünk, amelyik jó minőségű anyagból készült. A jó minőségű anyag kiválasztása éles szemet – és sok gyakorlatot igényel. Az első lépés: érintsük meg a ruha anyagát! Kellemes a tapintása? Ha igen, rendben van. Következik a címke. A környezettudatos ruha természetes anyagból készül. Leginkább pamutvászonból. Csakhogy pillanatnyilag éppen a pamutvászonnal van a legtöbb gond. A gyapot termesztésekor rengeteg műtrágyát és rovarölő szert használnak – és hogy minél több gyapot teremjen, genetikailag módosított gyapotot állítanak elő. Ha ragaszkodunk a pamutvászonhoz, akkor biogyapotból készült pamutvásznat válasszunk. Az eredet felől akkor lehetünk biztosak, ha a címkén szerepel a GOTS jelzés.
A nem Organic jelzésű pamutvászon előállítása folyamán 25% vegyszert használnak fel, ezért az Organic biopamutvászont ajánljuk. Az Upcycling során az eredeti anyagból új készül, a Skin friendly vagy Eco-Certified pedig bőrkímélő: természetes színezékkel festették, és nincs klórozva sem.
Sok cég egymást túlkiabálva bizonygatja, hogy termékei bioanyagból készültek. Ám ennek bizonyítására semmilyen tanúsítványt nem tudnak felmutatni Valószínű, hogy a „bio” mindössze 5 százaléknyi biogyapotot jelent. Ezt az eljárást greenwashing (zöldre festés) néven emlegetik. A legnagyobb álzöldek között általában olaj- és bányászcégeket találunk, de az élelmiszergyártók és divatcégek között is vannak „álzöldek”. A cég igyekszik zöldnek és környezetbarátnak feltüntetni magát, de ez csak marketingfogás. Tevékenységük eleve környezetromboló hatású. Az elfogadható divatban is előfordulnak félszintetikus anyagok, például a lyocell vagy a tencel, amelyeket eukaliptuszból vagy bambuszból állítanak elő. A hagyományos műanyagokat (mint a nejlon, az akril vagy a poliészter) azonban kőolajból állítják elő. A gyártásuk környezetszennyező – és az is rémisztő, hogy soha nem bomlanak el.
Miroslava Duma
Több, mint szépség
Miroslava egy babarcú orosz szépség, sikeres bloggerina, két gyermek boldog édesanyja. Van mit a tejbe aprítania, mert apja szenátor, és a férje is milliárdos. A divatheteken az egyik legtöbbet fényképezett arc. Duma azonban több mint egy üres orosz szépség: azon igyekszik, hogy a legokosabb tudós koponyákat összehozza a divattervezőkkel. Ma már az amerikai tudósok is véresen komolyan veszik, mert bebizonyította: a kutatók igenis segíthetik a divatot azzal, hogy eredményeiket a divatipar rendelkezésére bocsátják.
A Vegan jelzésű ruha készítése során nem használtak semmilyen állati eredetű összetevőt, nem tesztelték állatokon, a Fair Trade pedig emberhez méltó környezetben készült, a dolgozók tisztességes bért kaptak.
Manapság sok szó esik a mikroszálas anyagokról
Akinek ilyen ruhaneműi vannak, az tartsa észben, hogy a mikroszálas anyagból mikrorészecskék mosódnak ki, amelyeket a mosógép szűrője nem fog fel, s ezáltal belekerülnek a szennyvízbe. Ott különféle szennyező anyagok tapadnak hozzájuk, sokszor mérgezőek is, és a halak mindezt elfogyasztják. A ruhák esetében ki szokták számolni, hogy az egyszeri használat mennyibe kerül (ez az ún. CPW, cost per wear, a kopásköltség). Ebben a versenyben általában az időtlen luxusdarabok szoktak győzni az olcsó divattal szemben. Ha például veszünk egy pólót tíz euróért, és csak háromszor tudjuk felvenni, mert szétszakad – akkor végső soron ez egy drága póló.
A ruhák esetében az a szabály, hogy minél többször tudjuk felvenni, annál jobb. A mosást tekintve fordított a helyzet. A gyártók fel is hívják a figyelmet, hogy például a farmernadrágokat nem jó sokszor mosni, elég akkor, amikor már valóban piszkosak. A ruhákat mindig kímélő programon kell mosni, öblítő nélkül, és persze a szárítógép sem tesz jót az anyagoknak.
