Lassan itt a karácsonyi szünet, a kirándulások, henyélések és a hosszú szünet időszaka. A nyári balatoni hétvégéket már el is felejtettük, azonban mi is, a gyerekek is élményekre vágyunk. Sokan abba a hibába esnek, hogy folyton csak külföldre mennének. Pedig igazán van mire büszkének lenni! Tartsanak velünk, és induljunk el együtt Mária Terézia nyomában – szigorúan csak a mai Szlovákia területén.
Amikor Mária Terézia a Pragmatica Sanctio (a Habsburg-ház leányágon való örökösödési törvénye) alapján 1740-ben trónra lépett, férjét, Lotaringiai Ferencet társuralkodóként vette maga mellé. Csodálatosan népes családja (házasságukból 16, felnőttkort is megélt gyermek született) nevelgetése mellett ő volt Európa egyik legnagyobb országának a királynője. Mária Teréziát a reformer uralkodók közt tartjuk számon, hiszen rendezte a jobbágyok ügyeit, és kötelezővé tette az iskolalátogatást.
Mária Terézia
Mint minden nő, ő is szerette a szépet. Többek közt a schönbrunni kastély is neki köszönheti mostani alakját. De térjünk csak át kis hazánk területére.
Az elfelejtett császári székhely
A cseh határ közelében fekszik Holics, a királyi család kedvelt nyaralóhelye. A mai kastély helyén már a 12. században vízi vár, később kővár állt. Mária Terézia idejében a férje vásárolta meg a Czobor családtól. A Habsburgok érkezésével új fejezet nyílt a kastély történetében: az épületet háromemeletes, háromszárnyú barokk palotává építették át. A díszes épület hamar megtelt élettel, ugyanis Bécs közelsége miatt gyakran időzött itt a császári család. Ferenc lóháton 6-8 óra alatt ért ide, míg felesége négy fehér ló húzta hintón érkezett. Mária Terézia mindig ide jött, ha a békés gesztenyefák között csendre vágyott.
A legenda úgy tartja, hogy a kastélyt Béccsel egy titkos alagútrendszer köti össze, mely olyan széles, hogy az uralkodócsalád hintója elfért benne. A járatoknak köszönhetően jócskán lerövidült az út a főváros és a nyári rezidencia közt, s a hírek is könnyebben terjedtek. A kastély területén egyébként számos alagutat találtak. Ezek közül kettő látogatható is: az egyikben borozó működik, s az esti látogatások során magával Mária Teréziával is iszogathatunk.
A holicsi kastély
A királynő uralkodásának idején a város virágzott, férje ugyanis manufaktúrákat hozott létre, többek közt téglavetőt, sörfőzdét és majolikagyárat alapított. A város 1100 lakosa közül a többség ezekben a műhelyekben dolgozott. A holicsi étkészletek pedig minden korabeli európai uralkodói asztal féltett kincsei közé tartoztak. A holicsi kastéllyal, sajnos, nem bánt kesztyűs kézzel a szlovák állam: sokáig inasiskola működött a falai közt, s a derék mesterek ablakot vágtak a kápolna falába, hogy azon keresztül vetítsenek az oltárra.
A kommunizmus évei után magánkézbe került. A berendezés java részét szétlopták, mára már csak a Kínai szalon hirdeti (szétmállott bőrtapétái nélkül) az egykori dicsőséget. A velencei tükrök, két szék, egy asztal s az esővíz tárolására használt hatalmas pléhkád jobb időkre emlékeznek. Nyáron a kastély kertje megtelik élettel: a vízzel telt várárokban csónakázni is lehet. Kedvezményes csomagokban kínálják a városi múzeum és a kastély megtekintését, valamint a csónakázást.
Az Erdőháton maradva Kopcsány (Kopčany) következik, mely múltjában szintén magán viseli a Habsburgok védjegyét. Lotaringiai Ferenc egy lepusztult istállóból egy pazar, barokk stílusban emelt lovardát hozott létre, melyben a híres lipicai lovakat tartották. Az istállók egy barokk épülethez kapcsolódnak, melynek termeiben a vadászatok után a császári család ünnepségeit tartották. A falakat a közelmúltig egy francia festő freskói díszítették, és a vakolat alatt még megtalálhatóak a mű egyes darabjai. Chamant készítette egyébként a holicsi kastély kápolnájának freskóit és a kapucinus templom szent sírját is.
Lovarda Kopcsányon
Kopcsány és a Morva folyó közti részen, a Szent Margitról elnevezett kápolna közelében Lotaringiai Ferenc egy unikumnak számító vállalkozást hozott létre: egy halastavat alakított ki, mely azonban nem horgászásra, hanem a vadkacsák elfogására szolgált. A korban divatos étek után ugyanis nagy volt a kereslet. Háziasított kacsákat használtak csaliként – ők hívták magukhoz vad társaikat. A kacsákat kutyák kapták el, melyek a madarakkal együtt nőttek fel.
Ha már az Erdőháton vagyunk, érdemes ellátogatnunk Szakolcára is, hiszen Mária Terézia is többször megfordult itt. A macskakövekkel kirakott hangulatos városközpontban jólesik egy séta a felújított polgárházak között. Ha ügyesek vagyunk, magyar feliratokat is találunk: az egyik emléktábla az Anna-versek költőjére, Juhász Gyulára emlékeztet bennünket, aki a helyi gimnáziumban tanított egy ideig. A másik felirat pedig Mária Terézia egyik generálisáról, Gvadányi József őrgrófról mesél nekünk, aki Berlin lerohanásakor Hadik András seregének előcsapatát vezette. Az ő neve egyébként az irodalomkönyvekből is ismerős lehet: Egy falusi nótáriusnak budai utazása c. műve a barokk kor egyik üdítő olvasmánya.
Szakolca
Vitam et sanguinem – Életünket és vérünket!
Ez a mondat hangzott el az egyik leghíresebb pozsonyi országgyűlésen. Amikor Mária Terézia trónja a legnagyobb veszélyben forgott, az okos asszony a magyar rendek előtt kiszolgáltatott anyaként jelent meg, karján féléves gyermekével, a majdani II. Józseffel, és könnyezve kérte a segítségüket. A lovagias magyar urak pedig a fent idézett mondattal megadták, amit kért. A pozsonyi vár az uralkodócsalád kedvelt tartózkodási helyének számított, a gondos anya ezért is alakíttatta át. A vízvezetéket például maga Kempelen Farkas, a sakkautomata megépítője tervezte.
A modernizálásra azért is volt szükség, mivel Mária Terézia legkedvesebb lánya, Mária Krisztina (ő volt az egyetlen gyermeke, aki szerelemből mehetett férjhez) férjével a várba költözött. Mária Terézia halála után azonban véget ért a dicső korszak.
Fia, II. József papneveldét létesített benne, a napóleoni háborúk idején pedig az épület leégett. Ma egy részét osztrák restaurátorokkal parádésan felújíttatták. Nemrégiben például a tavaszon leégett Krasznahorka műtárgyaiból nyílt benne kiállítás.
A szalamandrák városa
A monda szerint Selmecbánya a gazdagságát a gyíkoknak köszönheti. Egy helyi pásztornak ugyanis két szalamandra, egy ezüst- és egy aranyszínű mutatta meg a drága fémek lelőhelyét. Köszönetképp pedig a két szalamandra felkerült a város címerére. A 18. századra a bányászat és kohászat központja már Selmecbánya térségében volt. Európa-szerte elismerték, ugyanakkor a könnyen kitermelhető érctelepek lassan kimerültek. A bányászok egyre mélyebbről bányásztak, a kohászoknak pedig a nehezen kohósítható fajták feldolgozása jelentett feladatot. Mindehhez jól képzett szakemberekre volt szükség.
Ennek szükségességét Mária Terézia is felismerte, s 1762-ben aláírta a bányászati akadémia alapítólevelét. Bár vannak, akik szerint az uralkodónő csak azért alapította az akadémiát, mert megsajnálta a város férjhez nem ment lányait. Tény ugyanis, hogy sehol annyi lányos ház nem volt, mint Selmecen. Sok család csak azért költözött ide, hogy lányát kiházasítsa. Hogy így történt-e, vagy sem – ma már nem fontos. Az viszont már igen, hogy a város a bányának, gazdag polgárainak és az akadémiának hála csodálatos épületekkel dicsekedhet. Az óvárost nem véletlenül nyilvánította az UNESCO a világörökség részévé!
Selmecbányán az utóbbi években a városmag középkori és barokk festett épületeit sorban felújították. Szinte már csak az egykori líceum épülete lóg ki a sorból, azé az épületé, melyben egykor Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is tanultak. A selmeci kirándulás előtt egyébként érdemes kézbe fogni Mikszáth elbeszéléseit (Tót atyafiak és A jó palócok), hiszen a rövidke írásokban az egykori bányaváros mindennapjai elevenednek meg.
Selmecbányáról már csak egy ugrás az utolsó állomásunk, Szentantal, a Koháryak és a Coburgok egykori fészke. A kastély egyik legimpozánsabb része az úgynevezett Arany szalon, melyben a 18. század Franciaországában készült pazar bútorok láthatóak. A hársfából készült berendezési tárgyakat 24 karátos arannyal vonták be, a kárpitok pedig egy lyoni mester műhelyéből kerültek ki.
S hogy mi köze ennek Mária Teréziához? Hát csak annyi, hogy az ő megrendelésére készítették őket. Ez volt ugyanis a nászajándéka legfiatalabb lánya, Mária Antónia számára.
