Bartal Gábor (45) falun nőtt fel, de nem szívesen fogott kapát a kezébe. Mára minden más lett. Pódafán él, magaságyást gondoz, és megtanult komposztálni. A felesége beszélte rá, aki addig-addig noszogatta Gábort, mígnem beadta a derekát.
„Nem bántam meg, hogy kitanultam – mondja elégedetten. – Hisz már nagyszüleink is komposztáltak, csak az ő komposztjukat a trágyadombjukon tyúkok is kapirgálták.” Nincs új a nap alatt. Hiszen a mai környezetvédők is azt vallják, hogy trágyadombon – akarom mondani, komposztdombon – nő a boldog csirke...
Bartal Gábor
Kevesebb szemét!
Nem kell ahhoz nagy kert, hogy valaki komposztáljon, vagy éppen saját zöldséget termeljen. Gáborék befüvesített udvara három ár nagyságú, magaságyásuk 3x1 méteres, de minden megterem benne. A magaságyás aljába ágakat raktak, erdei földet hoztak rá, s máris kezdődhetett a kertészkedés. Később az érett komposzttal feljavították a talaj minőségét. „Vásároltunk egy műanyag komposzttárolót, majd készítettem még egyet, de már fából. Nemsokára már komposzttal tölthettük fel a magaságyást.”
Gábor elmeséli, hogy pár évvel ezelőtt vándortanító módjára járta a községeket egy komposztálási szakértő. „Mi is elmentünk az előadására. A fiatalok lelkesedtek, az idősebbek csak legyintettek” – meséli. Igen, a fiatalokat még lehet formálni.
Mindenesetre megtudták, hogy a komposztot nemcsak rakni kell, de néha át is kell forgatni, megöntözni, és ajánlatos baktériumkultúrákat is vásárolni, mert ezek jócskán meggyorsítják a lebomlást.
Mit tegyünk a komposztba?
Gábor elárulja, hogy ők a citrusfélék héját mellőzik. Lassan bomlik, és savassága sem tesz jót a komposztnak. A kenyér náluk mindig elfogy, de a tojáshéj – persze, összetörve – ott végzi. „Akár papír is mehet rá, például papírzsebkendő, jót tesz a földnek” – magyarázza a vendéglátónk. Hozzáteszik, hogy mióta a konyhai biohulladékot külön tárolják, kommunális hulladékuk a felére csökkent.
Némi törődést igényel!
Kertjük végében szántóföld van, a komposzt odavonzotta a rágcsálókat. „Ha nem vigyázunk, elszaporodhatnak” – szól az intelem. „Hetente, kéthetente átforgatom; a fűkaszálékot, amit előtte földdel összekeverek, szintén rápakolom, majd megszórom kis baktériumkultúrával, illetve meglocsolom, ha nagyon száraz.” „Igyekszünk a fiunkat is úgy nevelni, hogy óvja a természetet” – zárja a beszélgetést Gábor. Az a Gábor, aki gyerekkorában kihúzkodta a palántákat, nehogy rá osszák majd a kapálást. Azóta a „nemszeretem” munkából hobbi lett, belőle pedig környezettudatos felnőtt.
