Amikor legelőször találkoztam H. Nagy Péterrel (irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi oktató), bevallom, az első pillanatban azt hittem: egy a sok diák közül. Hamar kiderült, mekkorát tévedtem, ugyanis a kisfiús mosolyú férfi egyike a komáromi egyetem nagy tudású tanárainak.
– Remek általános iskolai tanítók vettek körül – kezdi –, akik jó irányba terelgettek. Így amikor éppen nem a labdát rúgtam, a könyveket faltam.
(© WBYK)
– A pestszentlőrinci lakótelepen kergette a labdát vagy csapatban játszott?
– Édesapám sportoló volt. Örököltem tehetségét, így hosszú éveken át a zöld-fehérek közt rúgtam a labdát. A Fradi színeiben vettem át az országos bajnoki címet, majd bekerültem az országos ifjúsági válogatottba. A nagy múltú Vörösmarty Mihály Gimnázium diákjaként válaszút elé kerültem: vagy a sport, vagy a tanulás. Egyetemistaként aztán beláttam, hogy mindkettő egész embert kíván. Végül az irodalom mellett köteleztem el magam.
– Könyvei (Hibridek, Paraziták) és egyes írásai komoly természettudományos műveltségről tanúskodnak, miközben magyar irodalmat tanít...
– Biológiai, kozmológiai kérdések mindig is foglalkoztattak, és egy időben gondolkodtam rajta, hogy ilyen pályát választok. De két irányba nem lehetett volna elindulni, hiszen a kilencvenes évek elején még hihetetlenül kemény felvételi vizsgák voltak. Nehéz volt bekerülni az egyetemre: az egyetemek tartották az elitképzés színvonalát. A katonaság után sikerült a bejutás az ELTE bölcsészkarára, ahol magyart, esztétikát és összehasonlító irodalomtörténetet tanultam párhuzamosan.
Akkor még szabad tantárgyválasztás volt, mindenki saját magának állította össze az órarendjét. A tanulás mellett már akkor elkezdtem foglalkozni elméleti kutatással, s eredményeimnek köszönhetően egyenes volt az utam az ELTE, majd később a pozsonyi egyetem doktori iskolájába, amit nemrég sikeresen be is fejeztem.
– Friss diplomásként hamar el tudott helyezkedni?
– A Pécsi Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékének vezetője meghívott tanársegédnek. Akkoriban ez volt Magyarország egyetlen ilyen tanszéke. Hat évig főállásban oktattam ott, majd – miután átköltöztem Érsekújvárba – egy ideig óraadó tanárként ingáztam. Mostanra az akkori gárda szétszéledt, így egyáltalán nem bánom, hogy eljöttem.
– Milyen megfontolásból költözött Érsekújvárba?
– Kedvesemet – aki jelenleg a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen oktat – akkor még Érsekújvárhoz kötötte a munkája. Utólag bizton állíthatom, hogy Újvár jó döntés volt. Ha Pestre költözünk, akkor nem lenne nyugodt magánéletünk, mert ott az embert több másodlagos feladat találja meg.
– Itt az ismeretlenség startkövéről vágott neki a karrierépítésnek.
– Az áttelepülés nagy váltást jelentett, pedig nyelvet nem is, csak hazát váltottam. Egyszer egy sajtóvita kapcsán még újságban is leíródott, hogy „az ismeretlen H. Nagy”. Viszont hamar befogadtak. Kezdetben a nyitrai egyetemen alkalmaztak kutatói állásban, majd a Selye János Egyetem megalapítása után annak magyar tanszékére kerültem.
H. Nagy Péter (© Székelyhidi Zsolt/Prae)
– A statisztikák szerint a szlovákiai magyarság körében ijesztően kevés gyermek születik, és egyre több vidéki magyar iskola zárja be kapuit. Szükség van ennyi magyar anyanyelvű pedagógusra?
– A Selye János Egyetemen két végzős évfolyamunk volt, és hallgatóink nagy része el tudott helyezkedni. Magyar szakos végzőseinknek Királyhelmectől Komáromig már biztos állásuk van.
– A diákoknak sok helyütt már nem kell felvételi vizsgát tenniük, így könnyebben bejutnak az egyetemekre.
– A bolognai rendszernek köszönhetően tömegképzés folyik.
A hallgatói létszám megnőtt. Ez egyrészt a minőség rovására megy, másrészt a diákok tudása közt nagy az eltérés.
– Talán ezért is egyre többet hallani az oktatási rendszer válságáról...
– A bolognai rendszer mostanra sok helyütt megbukott, egyes északi országok már nem ebben oktatnak. Mi magunk is látjuk a hátrányait. Anno, amikor Pécsett oktattam, egy csoportban legfeljebb tizenkét fő lehetett. Jelenleg harminc vagy még ennél is több diák alkot egy csoportot, akikkel már nem könnyű egyénileg foglalkozni. Nehezebb odafigyelni arra, hogy kit melyik területen kell fejleszteni, a magas létszám miatt nehezebb professzionális diskurzusokat folytatni. Pedig a tanár munkája akkor eredményes, ha a diákok önállóan is elkezdenek szakmai kérdéseken gondolkodni. Az elmúlt félévben például a filmesztétika-óráimon 150 diák vett részt – itt már szinte lehetetlen volt az egyéneket megkülönböztetni. Emellett a bolognai rendszer nem ad elég időt az elmélyülésre. Míg a régi rendszerben néhány szöveg határozott meg egy félévet, most akár több évnyi tananyagot kell átadni ugyanennyi idő alatt. Régen minden oktató a maga területét oktatta, de mivel az előírások szerint nagy óraszámot kell letanítani, sokunknak olyasmivel kell feltöltenie a repertoárját, amihez kevésbé ért. Ezért sok oktatónak nincs ideje kutatásokra, és ez előbb-utóbb meglátszik.
– A nyitrai egyetemen megalapította a Partitúra című szaklapot, tavaly pedig az Opus főszerkesztői tisztjét bízták önre. Hogyan lehet ennyit dolgozni?
– Magyarországi munkáim fokozatosan leépültek, már csupán a Prae című lapnak vagyok a szerkesztője. Ehhez kötődöm, mivel annak idején az egyik egyetemista társammal indítottuk útjára a lapot. Ma ez az egyik legolvasottabb kulturális lap a fiatal irodalmárok körében. Szerencsére interneten keresztül könnyen el tudom végezni a munkámat. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága pedig már régen tervezte, hogy önálló lapot indít. Hiszen a Szőrös Kő szünetel, az Irodalmi Szemle kis példányszámban jelenik meg, a szinte alig beszerezhető Kalligram pedig egyre kevesebb szlovákiai magyar irodalmat közöl. Ilyen szempontból hiánypótló az Opus.
– Tizenegy önálló kötete közt található tanulmánykötet, monográfia, legutolsó könyve, az Extrák pedig filmelemzéseket tartalmaz.
– Mindig is szerettem a mozit – ezért is kezdtem foglalkozni filmesztétikával. Ma már filmes kurzust is vezetek az egyetemen. Az Új Szó olvasói is kedvelik a Szalonban megjelenő filmértelmezéseimet. Ez nem véletlen, hiszen vizuális kultúrában élünk. A filmen keresztül sok mindent el lehet juttatni az emberekhez. A baltimore-i egyetemen például van egy olyan óra, hogy „Azon fizikai ismereteim, melyeket képregényekből szereztem”. Az ottani oktatást meghatározzák az ilyen jellegű kurzusok. Ott a tudomány kézzelfogható eredményeit is oktatják képregényen, filmen keresztül. Szerintem remek ötlet.
– A Felvidéken nem sok művészmozi van. Nem hiányzik?
– Előző házasságomból van egy tizennégy éves, gimnazista kislányom és egy tizenkét éves kisfiam, így gyakran járunk Pestre. Ilyenkor megnézünk egy-egy filmet együtt. Úgy érzem, megtaláltam az egyensúlyt az itthon és az otthon közt. És ez nagyon jó így.
