Végh Koncz Csilla (30, Somorja) gyermekkora óta rajong a művészetekért. Hétéves kora óta táncol, a Csaliban kezdte, később pedig a Csallóban folytatta.
Szereti a népzenét, a néptáncot – és a jó könyveket. Már tinédzserkorában eldöntötte, hogy ő bizony író lesz!
Az esküvői meghívónk alapján készült falitányér, egy barátunktól kaptuk – meséli Csilla.
– A családunkban a humán és a reál beállítottság is dominál, így régebben úgy véltem, hogy én gyógyszerész és író leszek. Biokémiát kezdtem tanulni, de az első két év után rájöttem, hogy az nem nekem való. Csilla dolgozni kezdett, mellette pedig rátalált arra a munkára, ami a legtesthezállóbb a számára.
Amikor Toscanában jártunk, minden kis emléket összegyűjtöttem. Belerajzoltam az útvonalat, és beleragasztottam a kávék mellé kapott cukrokat. Nem fotók kerültek bele, hanem wifi jelszók, ásványvizes kupakok. Írógépből pedig kettő is van: az egyiket a Moziban helyeztük el, ezt pedig egy ausztriai bolhapiacról hoztuk. Szeretünk keresni-kutatni régi tárgyak után. Ha elkap a nosztalgia, pötyögni kezdek rajta.
– Győrben tanultam kulturális mediációt. Két éve vezetjük férjemmel, Ákossal együtt a somorjai Mozit, mely otthont ad számos kulturális eseménynek. Bár a moziterem még nem működik, de folkklubot, táncházakat, könyvbemutatókat, beszélgetéseket, dzessz- és bluesesteket már tartunk. Az igényes zenét és szórakozást kedvelő csallóközi közönséget szeretnénk megszólítani. Csilla és férje három éve házasodtak össze, mégpedig a Mozi beindulása előtt. Másfél éve, hogy megszületett kislányuk, Julika.
Mindig van aktuális naplóm. Most a „julikásat” forgatom: felírok minden érdekeset, ami történik velünk, és amit a kislányom mond. Egy másik jegyzetfüzetben a gondolataimat vezetem.
– Azóta Ákos van a Moziban, én pedig otthonról (Bacsfán lakunk) végzem a többi feladatot: árut rendelek, és megtöltöm a Mozi eseménynaptárát. Mindent a kislányomhoz igazítok, akkor dolgozom, mikor ő alszik: szervezem a koncerteket, kezelem a közösségi oldalunkat, pályázatokat szerkesztek. S ha időm jut rá, írok. Prózát.
„Tenyérkép”: édesanyám kérésére Julika és az én kezemet rányomtuk egy fehér lapra, majd ilyen szép rajzzal együtt kaptuk vissza. Most minden a kislányomhoz kötődik.
Csilla annak örül a legjobban, hogy egyre több pozitív visszajelzést kapnak a Moziról. A családok szívesen töltik náluk a „mozidélutánt”, és ezzel zöld utat kaptak, hogy a munkát folytatni kell.
